Glücklich Vilma

feminista

Glücklich Vilma (Vágújhely, 1872. augusztus 9.[3]Bécs, 1927. augusztus 19.)[4] tanárnő, a magyar polgári feminista mozgalom egyik vezetője. Anyai nagybátyjai Horn Ede politikus és Horn Antal hírlapíró. Nővére Glücklich Ida (férjezett Major Gyuláné) író, műfordító.

Glücklich Vilma
Glücklich Vilma, kezében "A Nő és a Társadalom" című folyóirattal.
Glücklich Vilma, kezében "A Nő és a Társadalom" című folyóirattal.
Született 1872. augusztus 9.
Vágújhely
Elhunyt 1927. augusztus 18. (55 évesen)[1][2]
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • feminista
  • tanár
  • békeaktivista
  • szerkesztő

ÉleteSzerkesztés

Glücklich Ignác (1830–1900) hivatalnok és Einhorn Sarolta (1839–1925) lánya.[5] Gyermekkorában családjával Budapestre költözött. Reáliskolát végzett, majd tanítói végzettséget szerzett. 1893-tól 1896-ig a fiumei felső leányiskolában működött. 1896 februárjában kezdte meg tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán, ahol fizikát és matematikát hallgatott. Ezzel ő volt az első Magyarországon, aki nőként egyetemi diplomát szerzett. Ezt követően a fővárosban tanított. Sokat dolgozott a nők érdekeinek érvényesítéséért, a gyermekvédelem hatékonyságáért és jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. A Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnökségi tagja volt. 1904-ben Bédy-Schwimmer Rózsával megalapították a Magyar Feministák Egyesületét, melynek hosszú ideig ügyvezető elnöke volt. Egyik céljuk volt a nők választójogának kiharcolása. Az első világháború idején aktív szerepet vállalt a pacifista mozgalomban. A tanácsköztársaság alatt Kun Béla „burzsoá ideológiai csökevénynek” tekintette a feminizmust, így az egyesület betiltását fontolgatta. Végül az ezt követő fehérterror idején ellenük irányuló zaklatás volt az, ami miatt az egyesület vezetőinek el kellett hagyniuk az országot. Glücklich Vilmát fegyelmi úton mozdították el állásából és nyugdíj nélkül bocsátották el. 1922-ben a Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és Szabadságért genfi központjának főtitkára lett. Ebben a minőségében rendezte az egyesület Washingtonban megtartott 1924. évi kongresszusát. Megbízatása lejártával Dublinben a vezetőség hét tagú bizottságának tagja volt. 1925-ben tért vissza Magyarországra.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Budapest, 1931. Stephanum ny. VI, 1066
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 315. o.  Online elérés
  • Gárdos Mariska: A nő a történelem sodrában. Budapest, 1942.
  • Schuller Gabriella: Az úttörők. Magyar nőtörténeti arcképcsarnok (Rubicon) 2007/8. szám, Online elérés
  • Szécsi Noémi, Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete. Budapest: Európa, 2016.