Gombás Pál

(1909–1971) magyar fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja

Gombás Pál (Selegszántó, 1909. június 5.Budapest, 1971. május 17.) kétszeres Kossuth-díjas fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. Az atomok, az atommagok és a fémek statisztikus elméletével, továbbá a kvantumelmélet közelítő módszereivel foglalkozott.

Gombás Pál
SzületettGombás Pál János Antal
1909. június 5.[1][2][3]
Selegszántó
Elhunyt1971. május 17. (61 évesen)[1][2][4]
Budapest[5][4]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKrepil Ida
(h. 1931–1950)[6]
Ivanicskó Kornélia
(h. 1957–1971)
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932)
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-37)[7][8]
SablonWikidataSegítség

Gombás János és Gräf Mária Anna fiaként született. Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1932-ben matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett, majd ugyanitt az elméleti fizikai tanszéken Ortvay Rudolf tanársegédje lett. 1934–1938 között belföldi kutatási ösztöndíjas volt. 1939-ben kinevezték a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen egyetemi tanárrá, majd 1941-től a kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanára lett. 1945 után a Budapesti Műszaki Egyetem fizika tanszékén lett tanár. 1946-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, 1948–1958 között alelnökévé választották. 1947-ben az USA-ba távozott, 1948-ban tért haza, hazatérésétől kezdve haláláig a fizikai tanszék vezetője volt.

1954-től a Magyar Tudományos Akadémia Elméleti Fizikai Kutató Csoportjának igazgatója volt és tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökségének.

Nagy szerepe volt a hazai elméleti fizikai kutatások fejlesztésében. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála előtt az MTA elméleti-fizikai kutatócsoportjának igazgatója és a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kara fizikai intézetének vezetője.

Gombás Pál a kvantummechanikai többtestproblémával és alkalmazásával még mint tanársegéd kezdett el foglalkozni, s e témakör mindvégig foglalkoztatta. Törekedett az egyszerű módszerek kidolgozására, ezért a statisztikus atomelmélet kérdéseivel is foglalkozott, melynek kiváló képviselője is volt. Ezen elmélet legfejlettebb modelljét a szakirodalom ma is Thomas-Fermi-Gombás-modell néven idézi.

Ezenkívül a pszeudopotenciálok elméletével és alkalmazásával, a szilárd testek és az atommagok elméletével, az atomhéj-fizika kérdésével is foglalkozott.

Ő volt az egyetlen magyar szerző, aki az atomi rendszerek statisztikus elméletéről írt. Ez az írása a Handbuch der Physik című sorozat 36. kötetében jelent meg.

1971. május 17-én halt meg Budapesten; öngyilkos lett.

Több mint 130 szakdolgozat és 12 könyv – mely részben idegen nyelven jelent meg – foglalja magába munkásságát. Szerkesztette az Acta Physica, Physics Letters című szakfolyóiratokat is.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Kossuth-díj (1948, 1950)
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1969)

12 könyve és több mint 130 tudományos dolgozata jelent meg:

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés