Gonfaloniere

középkori itáliai városvezetői méltóság

A gonfalonier (olaszul: Gonfaloniere) a középkori és reneszánsz Itáliában, nevezetesen Firenzében és a pápai államban egy magas presztízsű közösségi hivatal viselője volt.[1] A név a gonfalone (magyarul gonfalon) szóból származik, amelyet az ilyen közösségek zászlóira használtak.

Gonfalonieri dei Terzi
Egy halott nő holttestét viszik a firenzei Gonfaloniere of Justice elé 1425-ben. Artemisia Gentileschi festménye, 1622.

Firenzében a tisztséget igazságügyi gonfalonier (Gonfaloniere di Giustizia) néven ismerték, és a város kormányát, a Signoriát alkotó kilenc, kéthavonta sorsolással kiválasztott polgár egyike töltötte be, a pápai államokban pedig egyházi gonfalonier vagy pápai gonfalonier néven ismerték[2] Más közép- és észak-itáliai községek, Spoletótól Savoya megyéig, gonfalonierit választottak vagy neveztek ki. A bolognai Bentivoglio család a 16. században törekedett erre a tisztségre, azonban 1622-re, amikor Artemisia Gentileschi megfestette Pietro Gentile bolognai gonfaloniere portréját, a háttérben a gonfalone-val, a hivatalnak már csak szimbolikus értéke volt.

Gonfaloniere FirenzébenSzerkesztés

Firenzében a gonfaloniere volt a Signoria legmagasabb rangú tagja. A firenzei Signoria (kormányzat) nyolc úgynevezett priorából állt. Ezek közül három a középső céhekből, öt pedig a nagyobb céhekből („arti maggiori”) származott. A kilencedik tag a Gonfaloniere di Giustizia volt. Az összes elöljárót nem demokratikus úton választották meg, hanem egy bonyolult eljárás során sorsolással választották ki őket. Az uralkodó elit által a társaik felett gyakorolt ellenőrzés eszközeként a hivatali idejük mindössze két hónap volt, és csak három év után voltak újraválaszthatók. A döntéseket kétharmados többséggel kellett meghozniuk.[3]

Mint Gonfalone di Giustizia ő az „igazságosság/igazságosság zászlóvivője” és így de jure a köztársaság államfője és a fegyveres erők főparancsnoka is volt. A Firenzei Köztársaság ideiglenes zászlóhordozójaként ő a városi zászló őrzője is, amely egy feszület keresztgerendájáról lógott, és amelyet a körmenetekben körbehordoztak. Niccolò Machiavelli a Gonfaloniere di Giustizia-t az Istorie fiorentine című művében a gonfalone-val és az általa irányított katonákkal azonosította. A Signoria többi nyolc tagjától a bíbor színű kabát különböztette meg, amelyet hermelinszőrme szegélyezett, és aranykeresztekkel volt kihímzett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivio delle Tratte: Introduzione e inventario. Rome: Archivio di Stato di Firenze (1989) 
  2. Gonfalonier: Medieval Italian Official. Encyclopædia Britannica, 2014. november 23. (Hozzáférés: 2015. május 2.)
  3. Barbara Beuys: Florenz. Stadtwelt, Weltstadt. Urbanes Leben von 1200 bis 1500. Rowohlt, Hamburg 1992, ISBN 3-498-00563-4, S. 69 f.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gonfaloniere című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gonfaloniere című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés