Főmenü megnyitása

A Good Times, Bad Times a Led Zeppelin 1969-es Led Zeppelin című, debütáló albumának nyitódala, és mint ilyen, meghatározó jelentőségű a zenekar kezdeti megítélése szempontjából. Sok újságíró tartja a rocktörténet egyik legstílusosabb karrierinditó dalának.[3] Jellegzetes, kemény hangzású dal, amit az album megjelenése után kislemezen is kiadtak az Egyesült Államokban március 10-én (B-oldalán a Communication Breakdownal). Nagy kislemezsikert nem ért el, a Billboard Hot 100 listán a 80. helyezés lett a legmagasabb pozíciója.

Led Zeppelin
Good Times Bad Times
kislemez a Led Zeppelin albumról
B-oldal Communication Breakdown
Megjelent 1969. március 10., USA
Formátum 7 hüvelykes hanglemez
Felvételek Olympic Studios, London
1968. október
Stílus Hard rock[1]
Nyelv angol
Hossz 2:46
Kiadó Atlantic Records
Szerző Bonham/Jones/Page/Plant[2]
Producer Jimmy Page
A(z) Led Zeppelin album dalai

(0)
Good Times Bad Times
(1)
Babe I’m Gonna Leave You
(2)

Tartalomjegyzék

TörténetSzerkesztés

A dal felvételeire 1968 októberében került sor a londoni Olympic Studiosban a debütáló album rögzítése során. Jimmy Page a gitárjának kimenetét egy Leslie speakeren vezette keresztül,[4] ami létrehozta az örvénylő effektet. Page sikeres kísérletként értékelte később. Ez a fajta erősítő egy forgó „evezőt” tartalmaz, és elsősorban Hammond orgonákhoz tervezték, mindazonáltal gitároknál is lehet használni. George Harrison és Eric Clapton használták a Cream Badge című dalában, továbbá Harrison számos Beatles-felvételnél alkalmazta.

Page – aki az együttes producere is volt – a dal felvételekor a stúdióban több helyen mikrofonokat helyezett el, hogy a végeredmény az élő előadáshoz legyen hasonló. A dal ezen felül figyelemre méltó abból a szempontból, hogy John Bonham dobos sorozatban játszott 2/16 alatt dupla tripletteket. Mindezt egy lábdobon tette, mivel a két lábgépes vagy két lábdobos összeállítást egyetlenegyszer próbálta ki; ezt a technikát sok későbbi rockdobos használta, de nagyon sokan csak duplázóval vagy két lábdobbal tudták utánozni. Page szerint: „emberfeletti, amikor rájössz, hogy ő nem két lábdobbal játszik. Az emberek ekkor kezdték igazán megérteni, mi is tette őt olyan különlegessé.[3] Jones szerint ebben a számban van az egyik legnehezebb basszusfutam, amit valaha írt.[3]

A szám szaggatott gitárakkordokkal és dinamikus dobbetétekkel veszi kezdetét. A szám egésze a gitár és a dob összjátékára épít, amely során bőven van lehetőségük az ötletek kidolgozására. Az énekszólam dallama ereszkedő, amit a határozott és élénk riff kiemel.[5] A gitárjáték hasonló azokhoz a riffekhez, amelyeket korábban gyakran lehetett hallani Jeff Beck-től a Yardbirds felvételeken.[5] A dal szakaszokra osztható, amelyeket a gitárszólók, a dobbetétek, vagy a szöveg valamelyik versszaka választ el egymástól. Ezek a kiállások és szünetek megteremtik a dal izgalmas feszültségét, és a későbbiekben a zenekar védjegyszerű megoldásai lettek.[5] A nagyobb hatás elérése érdekében Robert Plant énekhangját megduplázták, amely nem volt szokatlan ebben a korszakban.[5] Az énekes megkapja a bizalmat a zenekar részéről, mivel a verzék alatt csak a dob-basszus kíséretet, és a döfködő girárriffet hallani, nagyrészt szabadon és magára hagyva Plant énektémáit.[5] A dalban két kíséret nélküli basszuskiállás, és két gitárszóló is helyet kapott. Page szólói gyors futamokból épülnel fel, és mindkettőt az akkoriban újszerű hangzás jellemzi.[5] A természetes befejezés kidolgozottsága helyett, a dal lekeveréssel ér véget.

Ritkán játszották élőben, első alkalommal csak 1969. október 10-én, Párizsban adták elő koncerten, ekkor sem a teljes számot, csak az intróját, és nem vált gyakorivá a műsorban. Néhány koncert kivétel 1969-ben, ekkoriban a Communication Breakdownba való bevezetésként használták. Továbbá majdnem teljes hosszában szerepelt a Communication Breakdown egyvelegében az 1970. szeptember 4-i LA Forumban adott előadáson (ahogy a Live on Blueberry Hill című kalózfelvételen is hallható), és több 1971-es Whole Lotta Love-egyvelegben is elhangzott. Ez volt a Led Zeppelin 2007. december 10-én megtartott emlékkoncertjének nyitódala. Az 1969. október 10-én Párizsban rögzített felvétel az iTunes-on keresztül hivatalosan is beszerezhető lett 2014. április 15-én.

UtóéletSzerkesztés

Keith Shadwick a Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980 című könyv szerzője erőteljes dalként jellemezte, amelyben „megvan a hangzás megkapó mélysége, emellett markáns vonások garmadáját vonultatja fel. Egy új, másfajta zenekar beharangozása, de azt is megmutatja, milyen előzményei vannak a Led Zeppelin munkamódszereinek.[5] Andy Greene 2016-ban a Rolling Stone újbóli értékelésében szintén dicsérő szavakkal ilette a számot. Kiemelte Page fenyegető gitárjátékát, Bonham erőteljes dobolását, valamint Plant a „férfiasság veszélyeiről” szóló sorait, és hozzátette hogy a hard rock már soha nem lesz ugyanilyen.[6] Megjelenésekor azonban, az albumhoz hasonlóan negatív kritikákat is kapott. A Rolling Stone 1969. március 15-i számában John Mendelson azt írta róla, hogy ideális lenne egy Yardbirds kislemez B oldalára.[7] A Good Times Bad Timest több előadó is feldolgozta az elmúlt évtizedekben. A Cracker nevű alternatív rockegyüttes az 1995-ös Encomium című Led Zeppelin tribute albumon dolgozta fel a dalt. A Nuclear Assault nevű thrash metal együttes 1988-as Survive című albumára készített feldolgozást. A Dread Zeppelin, Carl Weathersby, a The Section instrumentális rockegyüttes, az Axxis, Tracy G, John Craigie, Eric Bloom szintén feldolgozta, a Phish pedig a koncertjein rendszeresen előadta a dalt. A legismertebb újraértelmezés azonban minden bizonnyal a Godsmack verziójához köthető, akik 2007-ben dolgozták fel akkor kiadott válogatásalbumukra, a Good Times, Bad Times… Ten Years of Godsmackre. A szám mérsékelt rádiós játszást kapott az amerikai rock-állomásokon, valamint élő felvételekkel kiegészített videoklippet is forgatott hozzá a zenekar. Az AC/DC egykori ritmusgitárosának Malcolm Youngnak ez a dal volt a kedvence az első albumról, mivel inspirációt jelentett neki, hogyan építse fel a számait húzós gitártémákkal.[8] A Good Times Bad Times felcsendült a 2010-es The Fighter, valamint a 2013-as Amerikai botrány című filmekben. Ez volt az egyik olyan ritka eset, hogy a Led Zeppelin egyik dalát egy filmben használják fel. Mindkettő filmet David O. Russell rendezte.

ElismerésekSzerkesztés

Kiadás Ország Listák Év Helyezés
Blender USA Az 1001 legjobb dal[9] 2003 *
DigitalDreamDoor USA A 100 legjobb debütáló szingle[10] 2005 73
DigitalDreamDoor USA 1969 100 legjobb felvétele[11] 2007 56
Bruce Pollock USA Az 1944-2000 közötti időszak 7500 legfontosabb dala[12] 2005 81
Gilles Verlant és Thomas Caussé USA 3000 Rockklasszikus[12] 2009

KiadásaiSzerkesztés

1969 7" single (UK: Atlantic 584269, USA / Új-Zéland: Atlantic 45-2613, Ausztrália: Atlantic AK 2914, Kanada: Atlantic AT 2613X, Franciaország: Atlantic 650 153, Németország: Atlantic ATL 70369, Görögország: Atlantic 255 002, Olaszország: Atlantic ATL NP 03117, Japán: Nihon Gramophone DT-1105, Fülöp-szigetek: Atlantic 45-3734, Svédország: Atlantic ATL 70.369)

  • A. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
  • B. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28

1969 7" single (South Africa: Atlantic ATS410)

  • A. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
  • B. "Black Mountain Side" (Page) 2:12

1969 7" EP (Mexico: Atlantic EPA 1577)

  • A1. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
  • A2. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28
  • B. "Dazed and Confused" (Page) 6:26

1972 7" EP (Argentina: Music Hall 186)

  • A1. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
  • A2. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28
  • B1. "Roundabout"* (Anderson, Howe) 3:27
  • B2. "Long Distance Runaround"* (Anderson) 3:30

HelyezéseiSzerkesztés

1969 Helyezés
Canadian RPM Top 100 Chart[13] 64
U.S. Billboard Hot 100[14] 80
US Cash Box Top 100[15] 66
US Record World 100 Top Pops[16] 65
Japanese Singles Chart[17] 84
Dutch Singles Chart[18] 17

VáltozatokSzerkesztés

KözreműködőkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Led Zeppelin Biography. The Rock and Roll Hall of Fame and Museum. [2016. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 7.) „launching pithy hard-rock rave-ups like "Good Times Bad Times" and "Communication Breakdown."”
  2. Plant was later given a songwriting credit. International Standard Musical Work Code T-070.066.161-5
  3. a b c Led Zeppelin: Led Zeppelin - Visszatekintés a Shockmagazin Klasszikushock rovatában. (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. június 17.)
  4. Lewis 2010, eBook.
  5. a b c d e f g Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980. Keith Shadwick, 46. o. (2005). ISBN 978-963-266-115-5 
  6. Greene, Andy. 10 Classic Albums Rolling Stone Originally Panned: Led Zeppelin, 'Led Zeppelin' (1969) (2016. július 25.). Hozzáférés ideje: 2017. október 24. 
  7. Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin. Ralph Hulett, Jerry Prochnicky, 80. o. (2005). ISBN 963-7448-32-2 
  8. AC/DC: Maximum Rock and Roll. Murray Engleheart, Arnaud Durieux, 32. o. (2007). ISBN 978-963-87481-1-9 
  9. The 1001 Greatest Songs to Download Right Now! - 2003. Blender. [2013. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  10. The 100 Greatest Rock Debut Singles - 2005. DigitalDreamDoor. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  11. The 100 Greatest Recordings From 1969 - 2007. DigitalDreamDoor. [2010. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  12. a b Az 1944-2000 közötti időszak 7500 legfontosabb dala (Top Songs of 1969). (angol nyelven). acclaimedmusic.net. (Hozzáférés: 2019. június 17.)
  13. RPM Singles Chart - 14 April 1969. RPM. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  14. Hot 100 Singles - 19 April 1969. Billboard. [2009. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  15. Top 100 Singles - 26 April 1969. Cash Box. [2012. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  16. Top 100 for 1969 - April 1969. Record World. (Hozzáférés: 2009. január 19.)[halott link]
  17. Top 100 Singles - 5 June 1969. Oricon. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  18. Top 100 Singles - 21 June 1969. dutchcharts.nl. (Hozzáférés: 2009. január 19.)

BibliográfiaSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés