Goroszlói csata

a tizenöt éves háború egyik csatája

A goroszlói csata 1601. augusztus 3-án zajlott a Habsburg Monarchia és II. Mihály havasalföldi fejedelem seregei, valamint az Erdélyi és Moldvai Fejedelemség között. A császári sereg parancsnoka Giorgio Basta tábornok volt, II. Mihály egy kozákokból, szerbekből és sziléziai zsoldosokból álló csapatot vezetett. A másik oldalon az erdélyi és moldvai seregek álltak Báthory Zsigmonddal az élen. A csata végül császári győzelemmel ért véget.

Goroszlói csata
Hans von Aachen allegorikus festménye (1603-1604)
Hans von Aachen allegorikus festménye (1603-1604)

KonfliktusTizenöt éves háború
Időpont1601. augusztus 3.
HelyszínGoroszló, Erdélyi Fejedelemség
Eredményosztrák győzelem
Szemben álló felek
 Habsburg Birodalom Erdélyi Fejedelemség
Moldvai Fejedelemség
Parancsnokok
Habsburg Birodalom Giorgio Basta tábornok
II. Mihály havasalföldi fejedelem
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem
Csáky István
Székely Mózes
Szemben álló erők
22 000[1]20 000[1]
é. sz. 47° 15′, k. h. 23° 01′Koordináták: é. sz. 47° 15′, k. h. 23° 01′
A Wikimédia Commons tartalmaz Goroszlói csata témájú médiaállományokat.

Előzményei szerkesztés

Miután II. Mihály 1599. október 28-án győztesen került ki a sellenberki csatából, november 20-án Erdély fejedelmévé választatta magát. Noha a havasalföldi fejedelem az Erdély elleni hadjáratot II. Rudolf császár tudtával és anyagi támogatásával indította, a támogatás elmaradt, amikor világossá vált, hogy Mihály nem adja át Erdélyt a császárnak, sőt igényt tart az akkor Habsburg-fennhatóság alatt álló Partiumra is. A császár pénzügyi segítsége nélkül Mihály nem volt képes katonái zsoldját fizetni, annak ellenére, hogy Erdélyben több mint ötszörösére emelte az adókat. A zsákmányszerzés valamint saját hatalmi céljai érdekében megtámadta a szomszédos Moldvát, és 1600. májusban elűzte Jeremiás fejedelmet, ezzel azonban átmenetileg könnyített anyagi gondjain: nyár végére Mihály hadserege már csak fosztogatásból élt. A kilátástalan helyzet miatt az erdélyi ellenzék Giorgio Basta segítségét kérte. 1600. szeptemberben a császári sereg belépett Erdélybe, és szeptember 18-án Miriszlónál csatát nyert Mihály ellen; Erdély hűséget fogadott a császárnak, a Havasalföldre menekült Mihály pedig saját bojárjaival került szembe, akik helyette Simion Movilăt ültették trónra.[2]

Ezt követően Erdély lakosságát Mihály zsoldosai helyett Basta – szintén rosszul fizetett – katonái sanyargatták. Az erdélyi rendek visszahívták és 1601. február 3-án ismét fejedelemmé választották Báthory Zsigmondot. Basta újjászervezte csapatait, és készült Erdély visszafoglalására, a császár pedig az újból kegyeibe férkőzött Mihályt adta segítségére, amit azonban Basta erősen sérelmezett. Mihály kozákokból, szerbekből és sziléziai zsoldosokból álló, Havasalföldhöz nem kötődő serege 1601. július 12-én csatlakozott Bastához a majtényi mezőn.[3]

Megtudva Basta és Mihály készülődését, Báthory Zsigmond is összehívta a hadsereget, akik Szamosfalván gyülekeztek. Segítségkérés céljából követeket küldött Ibrahim nagyvezérhez, aki Belgrádnál táborozott seregével, valamint a budai és temesvári pasához és Jeremiás moldvai fejedelemhez. Ugyanakkor megpróbálta a helyzetet tárgyalásos úton rendezni: Gyulaffy Lestárt kétszer is követségbe küldte Bastához, Basta azonban arra hivatkozott, hogy ő a császár parancsát teljesíti. A törökök hajlandók voltak fegyveres segítséget nyújtani Báthorynak, egy hatezer fős csapat már el is indult Eszék irányából Erdély felé, amikor Mihály hamisított levelet küldött Báthory Zsigmond nevében a pasákhoz, amiben köszönettel elutasította a segítséget. Báthory Zsigmond serege közben elindult a határ védelmére, és már Szilágysomlyó és Tasnád környékén járt, amikor értesült erről a cselről. Ekkor visszafordította csapatait, hogy időt nyerjen, de Basta serege üldözésükre indult és Goroszlónál elébük került.[4]

A csata szerkesztés

A csatára Zilahtól északnyugatra, a Szatmárnémetiből Kolozsvárra vezető úton Goroszlónál került sor 1601. augusztus 3-án.[5] Basta három hadtestre osztotta seregét: az első csatasorba saját csapatait állította, sziléziai és vallon lovasokat, magyar kopjásokat , magyar és vallon gyalogságot. Tőlük elkülönítve állt Mihály serege, mögötte pedig Rákóczy Lajos magyar gyalogsága. Báthory Zsigmond a sereget két csapatra osztotta, az egyik Csáky István, a másik Székely Mózes parancsnoksága alatt állt. A két vezér egymás mellé volt rendelve, így versengésük aláásta a sereg egységét és rontotta a harcképességét. Báthory egy dombra ágyúkat helyeztetett el, Basta pedig ugyanezt tette egy szemközti domboldalon. A harc ágyúzással indult, és késő délutánig így is folytatódott. Basta és Mihály ezen a napon nem akart sort keríteni a döntő ütközetre, hogy az úton elfáradt hadserege kipihenhesse magát, ezért délután öt óra körül sátrakat állíttatott fel. Báthory Zsigmond ezt látva szintén meg akarta pihentetni seregét, és kiadta a parancsot a letáborozásra. Mihály észrevette, hogy az erdélyiek csatarendje felbomlott, azt javasolta Bastanak, hogy indítsanak egy váratlan támadást. Basta maga állt a roham élére, és a császári hadsereg többszöri kísérlet után elfoglalta a dombot az erdélyiek ágyúival, és így az erdélyi sereget két oldalról tudták ágyúzni. Végül az erdélyiek elmenekültek a csatatérről. A halottak számáról nincs hiteles adat, mindazonáltal Szádeczky Lajos a kortárs Somogyi Ambrus közlését, miszerint mindkét oldalon két-kétezren estek el, az igazsághoz közelebb állónak véli, mint Istvánffy Miklós állítását az erdélyiek tízezer fős veszteségéről és a császári hadsereg százhatvan halottjáról.[6]

Következményei szerkesztés

Báthory Zsigmond és Csáky István Moldvába menekültek Jeremiás fejedelemhez, hogy tőle kérjenek segítséget, Székely Mózes pedig a hadsereg maradékával Erdély déli részére húzódott vissza. Basta és Mihály csapatai elfoglalták Erdély északi részét, feldúlták és kirabolták Tordát, Nagyenyedet, Gyulafehérvárt és más városokat, csak a Székelyföldet kímélték meg. Kolozsvár 100 000 forintot fizetett a rombolás elkerüléséért.[7]

Basta véget akart vetni a dúlásnak, hogy a katonáinak hosszú távra tudjon ellátást biztosítani, de Mihály nem hallgatott rá; ez kiélezte a két vezér között már korábban fennálló ellentéteket; Mihály egyre inkább úgy viselkedett, mint Erdély ura, és nem mint Basta beosztottja.[8] Közben a Moldvába menekült Báthory Zsigmond egy csapatot küldött Fogarasba, hogy Moldvába vitesse Mihály feleségét és gyermekeit; egyes források szerint ez meg is történt. Mihály alkudozásba kezdett Báthoryval, hogy kiszabadítsa családját, és megígérte neki, hogy visszahódítja Erdélyt Bastától, és maga is a törökökhöz pártol. Basta több ilyen értelmű levelet is elfogott, ezért elhatározta, hogy végképp leszámol vetélytársával, és augusztus 19-én vallon zsoldosaival megölette. [9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Szádeczky 1893 : 251
  2. ErdTört : 530–531.; Panaitescu 1936 .
  3. Szádeczky 1893 : 244–247.; ErdTört : 531.; Panaitescu 1936 .
  4. Kővári 1863 : 118.; Szilágyi 1865 : 22.; Szádeczky 1893 : 248–250.; Panaitescu 1936 .
  5. Panaitescu 1936 .
  6. Szádeczky 1893 : 252–255.
  7. Kővári 1863 : 119.; Szilágyi 1865 : 22.; Szádeczky 1893 : 255–257.
  8. Kővári 1863 : 121.; Szilágyi 1865 : 23.; Szádeczky 1893 : 260.; Panaitescu 1936].
  9. Kővári 1863 : 121–122.; Szilágyi 1865 : 23.; Szádeczky 1893 : 261–267.

Források szerkesztés