Goroszlói csata
A goroszlói csata 1601. augusztus 3-án zajlott a Habsburg Monarchia és II. Mihály havasalföldi fejedelem seregei, valamint az Erdélyi és Moldvai Fejedelemség között. A császári sereg parancsnoka Giorgio Basta tábornok volt, II. Mihály egy kozákokból, szerbekből és sziléziai zsoldosokból álló csapatot vezetett. A másik oldalon az erdélyi és moldvai seregek álltak Báthory Zsigmonddal az élen. A csata végül császári győzelemmel ért véget.
| Goroszlói csata | |||
 | |||
| Hans von Aachen allegorikus festménye (1603-1604) | |||
| Konfliktus | Tizenöt éves háború | ||
| Időpont | 1601. augusztus 3. | ||
| Helyszín | Goroszló, Erdélyi Fejedelemség | ||
| Eredmény | osztrák győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
 | |||
 é. sz. 47° 15′, k. h. 23° 01′47.250000°N 23.016667°EKoordináták: é. sz. 47° 15′, k. h. 23° 01′47.250000°N 23.016667°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Goroszlói csata témájú médiaállományokat. | |||
Előzményei
szerkesztésMiután II. Mihály 1599. október 28-án győztesen került ki a sellenberki csatából, november 20-án Erdély fejedelmévé választatta magát. Noha a havasalföldi fejedelem az Erdély elleni hadjáratot II. Rudolf császár tudtával és anyagi támogatásával indította, a támogatás elmaradt, amikor világossá vált, hogy Mihály nem adja át Erdélyt a császárnak, sőt igényt tart az akkor Habsburg-fennhatóság alatt álló Partiumra is. A császár pénzügyi segítsége nélkül Mihály nem volt képes katonái zsoldját fizetni, annak ellenére, hogy Erdélyben több mint ötszörösére emelte az adókat. A zsákmányszerzés valamint saját hatalmi céljai érdekében megtámadta a szomszédos Moldvát, és 1600. májusban elűzte Jeremiás fejedelmet, ezzel azonban átmenetileg könnyített anyagi gondjain: nyár végére Mihály hadserege már csak fosztogatásból élt. A kilátástalan helyzet miatt az erdélyi ellenzék Giorgio Basta segítségét kérte. 1600. szeptemberben a császári sereg belépett Erdélybe, és szeptember 18-án Miriszlónál csatát nyert Mihály ellen; Erdély hűséget fogadott a császárnak, a Havasalföldre menekült Mihály pedig saját bojárjaival került szembe, akik helyette Simion Movilăt ültették trónra.[2]
Ezt követően Erdély lakosságát Mihály zsoldosai helyett Basta – szintén rosszul fizetett – katonái sanyargatták. Az erdélyi rendek visszahívták és 1601. február 3-án ismét fejedelemmé választották Báthory Zsigmondot. Basta újjászervezte csapatait, és készült Erdély visszafoglalására, a császár pedig az újból kegyeibe férkőzött Mihályt adta segítségére, amit azonban Basta erősen sérelmezett. Mihály kozákokból, szerbekből és sziléziai zsoldosokból álló, Havasalföldhöz nem kötődő serege 1601. július 12-én csatlakozott Bastához a majtényi mezőn.[3]
Megtudva Basta és Mihály készülődését, Báthory Zsigmond is összehívta a hadsereget, akik Szamosfalván gyülekeztek. Segítségkérés céljából követeket küldött Ibrahim nagyvezérhez, aki Belgrádnál táborozott seregével, valamint a budai és temesvári pasához és Jeremiás moldvai fejedelemhez. Ugyanakkor megpróbálta a helyzetet tárgyalásos úton rendezni: Gyulaffy Lestárt kétszer is követségbe küldte Bastához, Basta azonban arra hivatkozott, hogy ő a császár parancsát teljesíti. A törökök hajlandók voltak fegyveres segítséget nyújtani Báthorynak, egy hatezer fős csapat már el is indult Eszék irányából Erdély felé, amikor Mihály hamisított levelet küldött Báthory Zsigmond nevében a pasákhoz, amiben köszönettel elutasította a segítséget. Báthory Zsigmond serege közben elindult a határ védelmére, és már Szilágysomlyó és Tasnád környékén járt, amikor értesült erről a cselről. Ekkor visszafordította csapatait, hogy időt nyerjen, de Basta serege üldözésükre indult és Goroszlónál elébük került.[4]
A csata
szerkesztésA csatára Zilahtól északnyugatra, a Szatmárnémetiből Kolozsvárra vezető úton Goroszlónál került sor 1601. augusztus 3-án.[5] Basta három hadtestre osztotta seregét: az első csatasorba saját csapatait állította, sziléziai és vallon lovasokat, magyar kopjásokat , magyar és vallon gyalogságot. Tőlük elkülönítve állt Mihály serege, mögötte pedig Rákóczy Lajos magyar gyalogsága. Báthory Zsigmond a sereget két csapatra osztotta, az egyik Csáky István, a másik Székely Mózes parancsnoksága alatt állt. A két vezér egymás mellé volt rendelve, így versengésük aláásta a sereg egységét és rontotta a harcképességét. Báthory egy dombra ágyúkat helyeztetett el, Basta pedig ugyanezt tette egy szemközti domboldalon. A harc ágyúzással indult, és késő délutánig így is folytatódott. Basta és Mihály ezen a napon nem akart sort keríteni a döntő ütközetre, hogy az úton elfáradt hadserege kipihenhesse magát, ezért délután öt óra körül sátrakat állíttatott fel. Báthory Zsigmond ezt látva szintén meg akarta pihentetni seregét, és kiadta a parancsot a letáborozásra. Mihály észrevette, hogy az erdélyiek csatarendje felbomlott, azt javasolta Bastanak, hogy indítsanak egy váratlan támadást. Basta maga állt a roham élére, és a császári hadsereg többszöri kísérlet után elfoglalta a dombot az erdélyiek ágyúival, és így az erdélyi sereget két oldalról tudták ágyúzni. Végül az erdélyiek elmenekültek a csatatérről. A halottak számáról nincs hiteles adat, mindazonáltal Szádeczky Lajos a kortárs Somogyi Ambrus közlését, miszerint mindkét oldalon két-kétezren estek el, az igazsághoz közelebb állónak véli, mint Istvánffy Miklós állítását az erdélyiek tízezer fős veszteségéről és a császári hadsereg százhatvan halottjáról.[6]
Következményei
szerkesztésBáthory Zsigmond és Csáky István Moldvába menekültek Jeremiás fejedelemhez, hogy tőle kérjenek segítséget, Székely Mózes pedig a hadsereg maradékával Erdély déli részére húzódott vissza. Basta és Mihály csapatai elfoglalták Erdély északi részét, feldúlták és kirabolták Tordát, Nagyenyedet, Gyulafehérvárt és más városokat, csak a Székelyföldet kímélték meg. Kolozsvár 100 000 forintot fizetett a rombolás elkerüléséért.[7]
Basta véget akart vetni a dúlásnak, hogy a katonáinak hosszú távra tudjon ellátást biztosítani, de Mihály nem hallgatott rá; ez kiélezte a két vezér között már korábban fennálló ellentéteket; Mihály egyre inkább úgy viselkedett, mint Erdély ura, és nem mint Basta beosztottja.[8] Közben a Moldvába menekült Báthory Zsigmond egy csapatot küldött Fogarasba, hogy Moldvába vitesse Mihály feleségét és gyermekeit; egyes források szerint ez meg is történt. Mihály alkudozásba kezdett Báthoryval, hogy kiszabadítsa családját, és megígérte neki, hogy visszahódítja Erdélyt Bastától, és maga is a törökökhöz pártol. Basta több ilyen értelmű levelet is elfogott, ezért elhatározta, hogy végképp leszámol vetélytársával, és augusztus 19-én vallon zsoldosaival megölette. [9]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Szádeczky 1893 : 251
- ↑ ErdTört : 530–531.; Panaitescu 1936 .
- ↑ Szádeczky 1893 : 244–247.; ErdTört : 531.; Panaitescu 1936 .
- ↑ Kővári 1863 : 118.; Szilágyi 1865 : 22.; Szádeczky 1893 : 248–250.; Panaitescu 1936 .
- ↑ Panaitescu 1936 .
- ↑ Szádeczky 1893 : 252–255.
- ↑ Kővári 1863 : 119.; Szilágyi 1865 : 22.; Szádeczky 1893 : 255–257.
- ↑ Kővári 1863 : 121.; Szilágyi 1865 : 23.; Szádeczky 1893 : 260.; Panaitescu 1936].
- ↑ Kővári 1863 : 121–122.; Szilágyi 1865 : 23.; Szádeczky 1893 : 261–267.
Források
szerkesztés- ↑ ErdTört: Barta Gábor: Erdély a tizenöt éves háborúban. In Erdély története I. kötet: A kezdetektől 1606-ig. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. 522–532. o. ISBN 963054203X
- ↑ Kővári 1863: Kővári László: Erdély történelme IV. Pest: Ráth Mór. 1863.
- ↑ Panaitescu 1936: P. P. Panaitescu: Mihai Viteazul. Bucureşti: Fundatia Regele Carol I. 1936.
- ↑ Szádeczky 1893: Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda története 1595–1601. Temesvár: Csanád-Egyházmegyei K. 1893. = Történet, Nép- és Földrajzi Könyvtár, 58.
- ↑ Szilágyi 1865: Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel mivelődésére II. kötet. Pest: Heckenast Gusztáv. 1865.