Wikipédia

Grósz Károly

(1930–1996) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára

Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1. – Gödöllő, 1996. január 7.) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára.

Grósz Károly
Grósz Károly .JPG
Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 12. elnöke
Hivatali idő
1987. június 25. – 1988. november 24.
Előd Lázár György
Utód Németh Miklós
A Magyar Szocialista Munkáspárt 2. főtitkára
Hivatali idő
1988. május 22. – 1989. október 7.
Előd Kádár János
Utód Nyers Rezső
Született 1930. augusztus 1.
Miskolc
Elhunyt1996. január 7. (65 évesen)
Gödöllő
Sírhely Farkasréti temető
Párt MSZMP
Házastársa Grósz Károlyné (1932–1989)
Gyermekei Grósz Iván (1952–2008)
Grósz Péter (1956-2019)
Foglalkozás politikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1973)
Halál oka veserák
A Wikimédia Commons tartalmaz Grósz Károly témájú médiaállományokat.
Ronald Reagan és Grósz Károly

ÉletpályájaSzerkesztés

1930. augusztus 1-jén született Miskolcon munkáscsaládba. Apja Grósz Károly, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa; anyja Szikora Margit nyomdai berakónő. A négy elemi és négy polgári után a Diósgyőri Gépgyárban volt lakatosinas (1944–1945). Ezután nyomdásznak tanult, mialatt a Borsodi Nyomda nyomdászinasa, majd -segéde volt (1945–1949). 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1949-1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt Szikszón, majd 4 évig hadnagyként, aztán főhadnagyként a jugoszláv-magyar határon teljesített szolgálatot. 1954-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett.[1][2]

1956-ban a forradalom alatt a posztján maradt. Az újságíróknak megtiltotta, hogy az eseményekről tudósítsanak, az Észak-Magyarország napilap fejlécéről a Kossuth-címert is eltávolíttatta.[forrás?] November 4-én a megyei pártapparátus vezetőjévé választották. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársa, közben pedig a Magyar Rádió és a Magyar Televízió párttitkára is volt. 1968-tól a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, majd 1974-től vezetője lett. 1979-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottságot vezette. A következő évben az MSZMP KB tagjává választották. 1984-1987 között a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült.

MiniszterelnökkéntSzerkesztés

1987 júniusában megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte a piacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást a szocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején vezették be az ÁFA-t és a személyi jövedelemadót (SZJA). Kormányának tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, például Csehák Judit (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter), Medgyessy Péter (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök).

 
Kádár János és Grósz 1986-ban

Az 1988. májusi pártértekezleten az MSZMP reformszárnya nyert teret, amely a „kibontakozási programot” bizonyos társadalmi lazulások árán akarta megvalósítani. A piacosítást és decentralizálást tűzte ki célul, mivel az egész folyamat a gazdaság katasztrofális, fenntarthatatlan teljesítményével indult. Ennek eredményeképp Kádár Jánost májusban a reformisták leváltották, az MSZMP főtitkárjának Grószt választották meg. Grósz azonban nem tudta követni a saját maga által indított reformot, annak sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásait nem mérte fel helyesen. 1988 novemberében ellenforradalmi veszélyről beszélt, és fehérterrort vizionált, amikor az ellenzéki politika (az EKA) szóba került.[3][4]

Novemberben már lemondásra kényszerült, Németh Miklósnak adta át a miniszterelnöki posztot. 1989 januárjában Pozsgay Imre népfelkelésről beszélt, és az éppen Svájcban tartózkodó Grósz január 30-án leszögezte, hogy Pozsgay nem ítélheti meg az 1956-os események jellegét, azt csak az MSZMP KB teheti meg. Meglepetésére február 11-én az MSZMP KB is megállapította, hogy „népfelkelés történt 1956. október 23-án, igaz, az ellenforradalomba torkollott”. Ezzel azonban a merev Grószt végleg le lehetett írni a politikában.

A rendszerváltás alatt és utánSzerkesztés

 
Grósz Károly sírja a budapesti Farkasréti temetőben (60-21-117. fülke)

A rendszerváltás során ragaszkodott a szocialista politikai rendszer és a Varsói Szerződés fenntartásához. Amerikai útján kívül egyetlen jelentős külpolitikai tevékenysége Aradon tartott találkozója volt Nicolae Ceaușescu román párt- és állami vezetővel, amit akkor és azóta is egyöntetűen súlyos kudarcnak tartanak.

1989-ben az MSZMP rendkívüli kongresszusán bejelentették az utódpárt, az MSZP megalakulását. Grósz Berecz Jánossal és másokkal az új pártba nem lépett be, ehelyett részt vett az MSZMP újjászervezésében, példának a „felszabadulás” utáni időket, és az 1956-os forradalmat követő hónapokat tekintve. 1990-ben lemondott az MSZMP KB-beli tagságáról és végleg visszavonult a politikai élettől. 1996-ban hunyt el veseelégtelenségben.

MagánéleteSzerkesztés

Felesége 1989. július 16-án, két nappal Kádár János temetése után hunyt el súlyos betegség következtében. Két gyermekük született.[5]

MűveiSzerkesztés

  • Országos Agitációs és Propaganda Tanácskozás. 1970 / Grósz Károly: A tömegpolitikai munka néhány elvi és módszertani kérdéséről / Móna Gyula: A párt-propagandamunka jelenlegi helyzete és hatékonysága emelésének követelményei; Kossuth, Budapest, 1970
  • Országos Agitációs és Propaganda Tanácskozás 1970. dec. Tömegpolitikai munkánk feladatai a 10. pártkongresszus után; Kossuth, Budapest, 1971
  • A politikai agitáció rendszere, helye, szerepe és pártirányítása; MSZMP Politikai Főiskola, Pártépítési Tanszék, Budapest, 1971
  • A Minisztertanács munkaprogramja. Elfogadta az Országgyűlés 1987. szeptember 16-19-ei ülése; expozé Grósz Károly, hozzászólás Kádár János; Kossuth, Budapest, 1987
  • Szocializmus és korszerűség. Nemzeti és történelmi felelősség; Kossuth, Budapest, 1987
  • Kiállni a politikáért, tenni az országért! Grósz Károly beszéde a budapesti pártaktíván, 1988. november 29.; Kossuth, Budapest, 1988
  • Eleven, mozgalmi pártot! Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával; riporter Borbély Gábor, Eötvös Pál; Kossuth, Budapest, 1988
  • Nemzeti összefogással a reformok sikeréért! Beszéd a Csongrád megyei pártértekezleten, 1988. december 10. Beszéd a Borsod megyei pártaktíván, 1988. december 16. Beszéd az MTESZ jubileumi ülésén, 1988. december 16.; Kossuth, Budapest, 1989

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés


Elődje:
Lázár György
Magyarország miniszterelnöke
1987–1988		 
 Utódja:
Németh Miklós
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Grósz_Károly&oldid=26019980”