Főmenü megnyitása

A Granadai Alahor vagy Alahor Granadában (olaszul Alahor in Granata) Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet valószínűleg Andrea Monteleone írta (a kéziraton csak M.A. jelenik meg) Etiénne de Jouy Luigi Cherubini számára írt, Les Abencerages című librettója alapján, aminek forrása Jean-Pierre-Claris de Florian Gonzalve de Cordove, ou Grenade reconquise című műve. Az ősbemutatóra 1826. január 7-én került sor a palermói Real Teatro Carolinóban. A mű eredeti partitúrája elveszett, Andrea Monteleone másolata több mint egy évszázaddal később került elő Bostonban. Magyarországon még nem játszották.

Tartalomjegyzék

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Zobeida, Mohamed lánya, Alahor húga szoprán Elisabetta Ferron
Alahor, Mohamed fia bariton Antonio Tamburini
Muley-Hassem, Granada királya alt Marietta Gioia Tamburini
Sulima, Zobeida kedvenc rabszolgája mezzoszoprán Carlotta Tomassetti
Alamar, a törzs vezetője tenor Berardo Winter
Ismaele, Alamar állítólagos barátja tenor Salvatore Patti
Törzstagok, katonák, nép.

CselekményeSzerkesztés

Első felvonásSzerkesztés

Alahor, az abenszerázs titokban visszatér száműzetéséből és bosszút forral apja haláláért, akit az ősi ellenségek, a zegrisek gyilkoltak meg. Alamar, a zegrisek feje bosszút esküszik Muley Hassem király ellen, mivel az visszautasította leánya kezét és helyette az abenszerázsokból származó Zobeidát szándékszik maga mellé emelni. Alahor álruhát ölt és bejut az Alhambrába, a király palotájába. Itt megtudja, hogy a húga, Zobeida él és jól van. Felveszi a kapcsolatot Sulimával, Zobeida kedvenc rabszolgájával, aki bevezeti a leány elé. Alahor nem fedi fel kilétét, hanem elmeséli a lánynak élete történetét a királyt pedig azzal vádolja, hogy akarattal szítja a két törzs közötti viszályt. Nem számít arra, hogy a leány megvédi a kedvesét. A feldühödött Alahor ekkor felfedi kilétét és emlékezteti őt nemzetsége iránti kötelezettségeire. A király visszatér a palotába és az összesereglett nép előtt bejelenti, hogy feleségül veszi Zobeidát, de a lány elutasítja mondván, nem lehet a felesége, mert így elárulná törzsét. A dühös királynak az ijedt lány többet is elmond: bátyja hazatérését és azt is, hogy az életére törnek. Eközben Alahor találkozik Alamarral. A két ellenség a közös cél elérése érdekében szövetséget köt. A szövetség tagja Ismaele is, aki titokban azonban a királyhoz hűséges. Ismaele felkeresi a királyt és beszámolni neki az ellene irányuló összeesküvésről.

Második felvonásSzerkesztés

A király nem érti, hogy miért akar az életére törni Alahor, ezért álruhába bújik és felkeresi őt. Beszélgetésük során azonban nem sikerül meggyőznie Alahort a „király tisztességes szándékáról” és belátja, hogy ellenfele hajthatatlan. Ekkor felfedi magát. Alahor rátámad, de a király testőrei közbelépnek és lefogják. A király megkegyelmez neki, és felajánlja neki, hogy Zobeida is szabadon távozhat. E nagylelkűség láttán Alahor eláll tervétől, sőt szembeszáll a közben mindenünnen előtörő összeesküvőkkel. Alamart lefegyverzik és elfogják, de a király ismét nagylelkű. Megbocsát Alamarnak is. A két nemzetség feje kibékül, Zobeida pedig boldogan nyújthatja a kezét a királynak.

ForrásokSzerkesztés

  • Ashbrook, William. Donizetti and His Operas. Cambridge University Press (1982). ISBN 0-521-27663-2