Grassalkovich Antal (koronaőr)
Gróf, korábban báró Grassalkovich Antal, vagy Grassalkovich I. Antal (Ürmény, 1694. március 6. – Gödöllő, 1771. december 1.) királyi személynök, kamaraelnök, Mária Terézia királynő bizalmasa.
| Grassalkovich Antal (Antal Grassalkovich) | |
.jpg) | |
| Született | 1694. március 6.[1] Ürmény |
| Elhunyt | 1771. december 1. (77 évesen)[2] Gödöllő |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Klobusiczky Krisztina |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Susanna Egresdy Grassalkovich János |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grassalkovich Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Grassalkovich Antal a Nyitra vármegyében fekvő Ürményben született, szerény köznemesi család sarjaként. Édesapja gyaraki nemes Grassalkovich János, édesanyja egresdi nemes Egresdy Zsuzsanna volt; a négy testvér közül Antal volt a második, egyben a család egyetlen fiúgyermeke. 1705–1711 között a nyitrai piaristáknál végezte tanulmányait egy év kivételével, amikor is a jezsuiták oktatták. 1715-ben ügyvédi vizsgát tett. Jogi tanulmányai végeztével fényes hivatalnoki karriert futott be. 1716. november 29-én a Magyar Királyi Udvari Kamara kinevezte budai kerületéhez ügyvédnek Budára. 1720-ban királyi jogügyi igazgató, 1724-től udvari tanácsos, 1727-től az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) elnöke. 1731-től 1748-ig személynök, 1748-tól kamaraelnök volt. 1736-ban bárói, majd 1743-ban grófi rangot kapott. 1751-től koronaőr. Később valóságos belső titkos tanácsos és főlovászmester lett.
Hatalmas birtokokat szerzett a Duna–Tisza közén (Gödöllő, Hatvan, Bag) és a mai Budapest területén (Szentlőrinc puszta, Kispest). Az 1741-es országgyűlésen közreműködött abban, hogy a rendek megszavazták a katonai segítséget Mária Teréziának, valamint Lotaringiai Ferencet elismerték kormányzótársnak. Grassalkovich Arad,[3] majd Nógrád vármegye főispánja is volt. Birtokain jelentős mértékben előmozdította a magyarországi német betelepítést. Gödöllőn és Hatvanban kastélyt, Máriabesnyőn zárdát építtetett. Gödöllői és hatvani uradalmaiból mintagazdaságokat alakított ki. Központi birtokán volt uradalmi ügyész Kelemen László.
Házasságai és gyermekei szerkesztés
Háromszor nősült. Először 1722. június 2-án lépett frigyre Lángh Ádám és Fejér Borbála leányával, Erzsébettel (1693–1729). Az asszony hét évvel az esküvőt követően elhalálozott, nem ajándékozta meg férjét gyermekkel. A gróf másodjára nemesi sorból származó leányt vett el; Eperjesen 1731. december 31-én klobusici és zétényi báró Klobusiczky Krisztinát (1712–1738) vezette oltár elé, akitől hat gyermeke született. 1738-ban Krisztina grófné elhunyt, özvegy férje sokáig gyászolta, csak 14 év múlva nősült újra, ekkor elhalt feleségének nővérét, klobusici és zétényi báró Klobusiczky Teréziát (1709–1781), Forgách Ferenc gróf gyermektelen özvegyét vette el 1752. február 9-én Pesten. Terézia nevelte elhunyt húga gyermekeit. Grassalkovich pedig e harmadik házasság révén megszerezte az örökös nélkül kihalt Forgách-ág vagyonát.
Grassalkovich Antal grófnak összesen hat gyermeke született, mindegyikük a második házasságból származott. A gyermekek közül öt érte meg a felnőttkort; a második fiú, Ignác alig egy esztendősen elhalálozott:
- Franciska (Pest, 1732. november 10. – 1779), trakostyáni gróf Draskovich János felesége
- II. Antal (Pest, 1734. augusztus 24. – Bécs, 1794. május 6.), kamarai tanácsos, Bodrog és Zólyom vármegyék főispánja, neje herceg Esterházy Anna-Mária (1739–1820)
- Klára (Bécs, 1735. augusztus 19. – Győr, 1803. június 9.), galántai gróf Esterházy Gábor felesége, egyetlen gyermekük János (1758–1804), akinek a felesége Högel Erzsébet volt
- Anna Mária (Pest, 1736. szeptember 17. – Bécs, 1806. május 10.), hallerkői gróf Haller Gábor felesége
- Ignác (Pest, 1737. augusztus 11. – Pest, 1738. október 6.)
- Terézia Ilona (Pest, 1738. augusztus 13. – Pest, 1769. január 6.), gimesi és gácsi gróf Forgách János felesége.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://opac-nevter.pim.hu/en/record/-/record/PIM95513
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05434.htm, Grassalkovich Antal, báró, majd gróf, 2017. október 9.
- ↑ MNL OL — A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 39. kötet - 657 - 658. oldal. Aradi főispánná kinevezése, Mária Terézia, 1744. augusztus 26. Bécs.
További információk szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 618. o.
- Grassalkovich.lap – linkgyűjtemény
- Életrajzi adatok
- Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története; Heves Megyei Levéltár, Eger, 1993 (Tanulmányok Heves megye történetéből)
- Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal. Hivatalnok és főnemes a XVIII. században; Városi Múzeum, Gödöllő, 1996 (Gödöllői múzeumi füzetek)
- Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő; Városi Múzeum, Gödöllő, 2003 (Gödöllői múzeumi füzetek)
- Kincses templomok. Grassalkovich I. Antal, a főúri mecénás. Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban, 2011. augusztus 5–2012. január 29.; szerk. Faludi Ildikó; Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., Gödöllő, 2011
- "Birodalmam alatt...". Gróf Grassalkovich Antal a birtokos, mecénás és magánember. Tanulmánykötet a Gödöllői Királyi Kastély és a Gödöllői Városi Múzeum szervezésében 2011. szeptember 16-án megrendezett Gróf Grassalkovich Antal című konferencia előadásaiból; szerk. Czeglédi Noémi; Városi Múzeum, Gödöllő, 2015 (Gödöllői múzeumi füzetek)