Gratianus római császár

a Római Birodalom császára
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 6.

Gratianus, teljes nevén Flavius Gratianus (Sirmium, 359. április 18. vagy május 23.Lugdunum, 383. augusztus 25.) római császár (367/375 – 383),[1] I. Valentinianus nagyobbik fia, II. Valentinianus bátyja.

Gratianus
Gratianus aranysolidusa
Gratianus aranysolidusa

A Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
375. november 17. 383. augusztus 25.
(7 évig)
ElődjeI. Valentinianus
UtódjaII. Valentinianus
Életrajzi adatok
UralkodóházValentinianus
Született359 tavasza
Sirmium
Elhunyt383. augusztus 25. (24 évesen)
Lugdunum
ÉdesapjaI. Valentinianus
ÉdesanyjaMarina Severa
Testvére(i)
Házastársa
  • Constantia
  • Laeta
A Wikimédia Commons tartalmaz Gratianus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Apja 367-ben, 8 éves korában augustusként társcsászárává tette és együtt uralkodtak nyugaton,[2] míg keleten a hatalom nagybátyjáé, apja öccséé, Valensé volt ekkor.[3] I. Valentinianus 375-ben ugyancsak augustusszá emelte az ekkor négyéves kisebbik fiát, II. Valentinianust is, majd meghalt. A tényleges hatalom nyugaton Gratianusé lett, öccsével mint társcsászárral, keleten pedig Valens uralkodott tovább.[4]

Apjához képest visszafogottan uralkodott, nem szorgalmazta a pogány templomok bezárását, földjeik elvételét, nem tiltotta a pogány kultuszokat.[5] 376-ban az Antiokheiában tartózkodó Valens engedélyezte a hunok elől menekülő nyugati gótoknak, hogy átkeljenek a Dunán és Trákia provinciában telepedjenek le. Engedély nélkül a keleti gótok egy része is követte őket, amiből ellátási gondok és egyéb gondok származtak. 378-ban Valens Konstantinápolyba ment és segítséget kért Gratianustól is. Nem várta be azonban megérkezését, mielőtt éppen Trákiába ért volna, megütközött a gótokkal. A hadrianopolisi csatában döntő vereséget szenvedett és elesett.[6]

Gratianus úgy érezte, hogy 8 éves öccsével nem tudja az egész birodalmat kormányozni, ezért 379. január 19-én Sirmiumban augustusként keleti társcsászárává tette Flavius Theodosiust, akit már az 5. századtól kezdve Nagy Theodosiusként emlegetnek a források.[7]

Gratianus visszavonult nyugatra, ahol hamarosan Maximus Britannia, majd Hispania és Gallia tényleges uraként trónkövetelőként lépett fel. Gratianust 383-ban meggyilkolták, jogszerű nyugati augustusként öccse, az ekkor 12 éves II. Valentinianus került hatalomra.[8]

  • Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4  
  • Az emberiség krónikája: Az emberiség krónikája. 5. (hely nélkül): Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 76 7  


Előző uralkodó:
I. Valentinianus
Római császár
375–383
keleti társcsászár: Valens
majd I. Theodosius
Következő uralkodó:
II. Valentinianus
keleti társcsászár: I. Theodosius
ellencsászár: Maximus