Főmenü megnyitása

A gravetti kultúra a felső paleolitikum legfontosabb régészeti kultúrája, illetve régészeti korszaka Európában, amit az úgynevezett gravetti nyílhegy jellemez. Egyes kutatók szerint ez egy kőből pattintott nyílhegytípus,[1][2][3] de néhány kutató nem tartja bizonyíthatónak, hogy ezeket a hegyeket valóban nyílhegyként használták-e. A kultúra vadászai és gyűjtögetői nyomot hagytak Európa egymástól távol eső vidékein (a mai Franciaország, Magyarország,[4] Dél-Németország, Ausztria, Csehország, Lengyelország és Ukrajna területein), egészen .Szibériáig és Ázsia keleti határáig. A gravetti lelőhelyek keltezése mintegy 31 000-25 000 évvel ezelőttre esik, ami kalibrált keltezés szerint kb. BP 33 000–27 000 évnek felel meg.

Gravetti kultúra
Korszak fiatalabb őskőkor (felső paleolitikum)
Abszolút kormeghatározás (általános) kb. 31 000-25 000 évvel ezelőtt
Abszolút kormeghatározás (a Magyarországot felölelő régióban) 25 000-18 000 évvel ezelőtt
Földrajzi kiterjedés Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa
Vezérleletek tompa hátú pengék, gravetti hegyek, rovátkolt csúcsok, kéz-negatívok, Vénusz-figurák
A Wikimédia Commons tartalmaz Gravetti kultúra témájú médiaállományokat.

A gravetti kultúra az aurignacien kultúrát követte és a Würm-glaciális második hidegmaximuma előtti lehűlési időszakra esett. A korai gravetti kultúrát a tompa hátú pengék és a gravetti nyílhegyek definiálják. A korai gravetti regionális kifejeződései a Périgordi IV (DK-Franciaországban), akárcsak a pavlovi-kultúra Morvaországban, Alsó-Ausztriában és Szlovákiában. Figyelemreméltó, hogy a keleti gravetti nagyobb gazdasági szakosodást és kifejezett technikai előnyt mutat a nyugati gravettihez képest. A későbbi gravettit (rovátkolt hegyek horizont) Willendorf – Kosztyonki kultúrának is nevezik, a willendorfi (Wachau) és a Don menti Kosztyonki lelőhelyekről. Dél- és Kelet-Európában a hidegmaximum után is továbbéltek a gravettis hagyományok ("epigravetti"), ami itt a nyugat-európai Magdaléni-kultúrával egyidejű és egészen a középső kőkorszakig (mezolitikum) meghatározta a kulturális változásokat.[5]

Tartalomjegyzék

Elnevezés történetSzerkesztés

A gravettien elnevezést 1938-ban Dorothy Garrod vezette be, a Dordogne megyei Bayac menti La Gravette sziklamenedékben lévő lelőhely után. Az új fogalom felváltotta mind Henri Breuil "Aurignacien inferieur" elnevezését Font-Robert lelőhely alapján, mind az aurignaci kultúra gravetti-hegy fázis elnevezést. Denis Peyrony dél-franciaországi osztályozásában a Périgordi IV. és V-nek felel meg. A gravetti időhorizontnak a dordogne-i paleolitikumbeli dominanciája miatt néha périgordinak rövidítik (a szint megjelölése nélkül).

Régészeti leltárSzerkesztés

A gravetti kultúra tipikus kovakőeszköze a gravetti nyílhegy, egy keskeny csúcs, amit az egyik oldalán tökéletes élűre alakítottak, a másikon pedig tompa hátú. Feltehetően több ilyen élet helyeztek egymás után egy fanyélbe és nyírfagyantával rögzítették, hogy tüskés szigonyt kapjanak. Azt a kérdést, hogy abban az időben az íjat és a nyilat használták-e, megfelelő leletek hiányában nem lehet megválaszolni. Egyes régészek azt feltételezik, hogy a vékony kések és gravetti-hegyek csak hajítódárdákhoz illeszthették.

A legrégibb bumerángot 1985-ben fedezték fel az Obłazowa-barlangban lengyelországi Kárpátokban és radiokarbon keltezéssel mintegy 23 000 évesre becsülték. A gravetti időhorizont nyújtja ezenkívül a textíliák legrégibb bizonyítékait is. Dolní Věstonice-i égetett agyag töredékek fűzők, többféle textil kötés, csomó és háló lenyomatait tartalmazzák.

VadászatSzerkesztés

A vadászzsákmányt főleg farkas, rénszarvas, mezei nyúl, sarki rókák és néhány más faj csont leletei jellemzik. A kisebb állatok aránya a zsákmányon belül jelentős volt. A mamutcsontok aránya a morvaországi Pavlovban mindössze 7,5-18,9%-ot tett ki. Természetesen egy elejtett mamut - ami biztosan nehezebb és veszélyesebb zsákmány volt - sokáig táplálékul szolgálhatott a csoportnak. Az élelmiszerek rövid idejű tartósításának és tárolásának egyszerű módjait is feltételezni lehet ebben az időben. A vadászat mellett a halászat is elérhető élelmiszerforrás volt. Gábori Miklós a 20. századi magyar ősrégészet kiemelkedő alakja szerint a gravetti kultúra embere Kelet-Európában elsősorban mamutra, Közép-Európában pedig elsősorban rénszarvasra vadászott.[6]

Gravetti művészetSzerkesztés

A gravetti kultúra mennyiségi és minőségi áttekintést ad a barlangfestészet csúcspontjáról. Különösen jól ismert gravetti időszaki barlangfestészeti technika a kéz-negatív, amikor a sziklafalnak támasztott kezet használták sablonként. Ezenkívül számos kis művészeti tárgy és ékszer is fennmaradt. Közép- és Kelet-Európában agyagból és mészkőből formált kis női szobrocskákat és a termékenységi hiedelem "Vénuszait" is megtaláljuk, mint az értelmes ősember hagyatékát. Ezen kívül állatfigurákat, (amelyeket először agyagból égettek ki, például Dolní Věstonicében, 800 °C-os hőmérsékleten.) A gravetti korszakban vált az ékszer sírmellékletté, például Szungirban. A bükki kultúrához tartozó Istállóskői-barlangban találták azt a háromlyukú csontsípot, melyet az első "hangszernek" nevezhetünk, mert öt hangot szólaltat meg. Ezért inkább furujyának nevezik. Nyilvánvalóan itt - a bükki kultúrában - van az ötfokú (pentatonikus) dallamalkotás legrégibb lehetősége. A fiatalabb gravetti korszak (kb. 25 000-22 000 évvel ezelőtt) jellemzői a Vénusz-figurákként jegyzett női szobrok. A leletek gyakorisága és hasonlósága miatt (több mint 100 példány) egész Európában Szibériáig a korszakot "szobrocskák-horizont"-nak is nevezik. A figurák vagy mamutcsontból (pl. brassempouy-i vénusz, moravanyi Vénusz) vagy égetett agyagból (pl. a Dolní Věstonice-i vénusz) vagy oolitból (willendorfi vénusz) készültek. Más Vénusz-figurákat sziklafalból kiemelkedő domborműként faragtak ki (pl. lausseli vénusz.

Régészeti lelőhelyekSzerkesztés

Magyarország[7]

  • Északkelet-Magyarország
  • Duna-kanyar vidéke
    • Pilismarót I. (Öregekdűlő), Pilismarót II. (Diós), Pilismarót III. (Pálrét),
    • Dömös - a táborhelyen rúdsátor alapja is előkerült
    • Budapest-Csillaghegy
    • A Duna-kanyar északi oldalán a telepnyomok kivétel nélkül a Duna menti legalacsonyabb teraszon helyezkednek el azokon a pontokon, ahol a rénszarvascsordák átkelőhelyei voltak (koruk: 17 000-18 000 év).
    • Dunántúl és a Duna-Tisza közének déli része (összefüggés Magyarországtól délre eső településekkel)
      • Ságvár-Lukasdomb - a Balatontól 10 km-re délre, a magyarországi gravetti kultúra legfontosabb települése - alsó réteg 18 600, a felső 17 400 éves - a leletek között: agancsból készített kapák, illetve vágóeszközök, csákányfejek. Két különböző jellegű lakókunyhó maradványa. Ezek Magyarország területén a legrégebb mesterséges lakóépítmények.
      • Dunaföldvár 12 110 év (Würm-jégkorszak vége)
      • Szeged-Öthalom
      • Madaras (Magyarország)
      • Zalaegerszeg 12 125 év

Alsó-Ausztria

  • Willendorf in der Wachau
  • Aggsbach
  • Kamegg lelőhely Gars am Kamp mellett
  • Grub an der March-Kranawettberg
  • Krems-Hundssteig
  • Krems-Wachtberg

Szlovákia

  • Moraván (szlovákul: Moravany nad Váhom)

Csehország

  • Dolní Věstonice és Pavlov Dél-Morvaországban
  • Předmostí (Přerov keleti része) Észak-Morvaországban

Németország

Franciaország

  • Font-Robert
  • Gargas
  • La Ferrassie
  • La Gravette – típus lelőhely
  • Labattut (sziklamenedék)
  • Laugerie Haute
  • Laussel
  • Noailles
  • Pair-non-Pair
  • Pataud (sziklamenedék)
  • Terme-Pialat
  • Vignaud (sziklamenedék)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gábori, 1970. 30. o.
  2. Ezredfordulón 87. o.
  3. Múlt-kor
  4. (2019. január 27.) „Magyarország” (hu nyelven). Wikipédia.  
  5. Gábori, 1984. 107. o.
  6. Gábori, 1984. 108. old
  7. Gábori, 1984. 111-113. old

ForrásokSzerkesztés

  • Ezredfordulón: Magyar régészet az ezredfordulón, Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály, Budapest (2003). Hozzáférés ideje: 2012. június 14. 
  • Gábori, 1970: Gábori Miklós: Az ötvenezer éves ember. In: A magyar régészet regénye. Panoráma, 1970.
  • Gábori, 1984: Gábori Miklós: A régibb kőkor Magyarországon. In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest 1984. II. fejezet.
  • Mult-kor: A modern ember legkorábbi európai szálláshelye [1]

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gravettien című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.