Főmenü megnyitása

A nagy ébredés (angolː Great Awakening) számos vallási újjáéledési mozgalomra utalhat, de vallástörténészek többnyire az észak-amerikai megtérési hullámokhoz kötik. Az amerikai történelemben vallásos forradalomként is szokás emlegetni. A protestáns reformáció vallásos megújulását is jelentheti az 1500-as évektől kezdődően.

A négy nagy ébredésSzerkesztés

Az USA történelmében négy nagy vallási ébredést tartanak számon:

Az első nagy ébredés Nagy Britannián söpört végig, továbbá különösen a brit amerikai gyarmatokon az 1730-as és 1740-es években, így nagy hatással volt az amerikai protestantizmusra. Nagy-Britanniában és a brit kolóniákban Észak-Amerikában. Főleg az angol nyelvű metodista prédikátor, George Whitefielddel, továbbá Jonathan Edwardssal hozható kapcsolatba.

A második nagy ébredés 1790 körül kezdődött és 1800-ig nyert lendületet. 1820 után a tagság gyorsan emelkedett a baptista és a metodista gyülekezetekben, amelyek prédikátorai vezették a mozgalmat.

A harmadik nagy ébredés egy feltételezett történelmi időszakra utal, amelyet az amerikai történelem vallási aktivizmusa jellemez, és az 1850-es évek végétől a 20. század elejéig terjedt. Új csoportok tűntek fel, mint például a szentségi és a názáreti mozgalmak, a Jehova tanúi, spiritualista mozgalmak, a teozófia és a keresztény tudomány.

A negyedik keresztény nagy vallási ébredés az Egyesült Államokban zajlott az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején.