Grille (önjáró löveg)
A Grille („Tücsök”) a Wehrmacht második világháborús önjáró lövege. Két változatban készült, mindkettő a csehszlovák LT vz. 38 (Panzer 38(t)) tank alvázára épült, és 15 cm schweres Infanteriegeschütz 33 gyalogsági ágyúval volt felszerelve. Jóval sikeresebb volt, mint a Sturmpanzer I és a 15 cm sIG 33 auf Fahrgestell Panzerkampfwagen II (Sf) önjáró lövegek.
| Grille | |
 | |
| Grille Ausf. K Aberdeen-i múzeumban. | |
| Típus | önjáró tüzérség |
| Fejlesztő ország | Német Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok |  Harmadik Birodalom |
| Gyártó | Bömisch-Märische Maschinenfabrik (BMM) |
| Gyártási darabszám | 383 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 5 |
| Hosszúság | 4,95 m |
| Szélesség | 2,15 m |
| Magasság | 2,47 m |
| Tömeg | 11,5 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 10 mm - 15 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 1 × 15 cm schweres Infanteriegeschütz 33 |
| Másodlagos fegyverzet | 1 × Maschinengewehr 34 |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 1 x Praga AC, 6 hengeres benzinmotor |
| Teljesítmény | 147 LE (110 kW) |
| Felfüggesztés | laprugó |
| Sebesség | 35 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 13 LE / tonna |
| Hatótávolság | 190 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grille témájú médiaállományokat. | |
Történet szerkesztés
1943. február 6-án Hitler utasítást adott 200 jármű legyártására, hogy a páncélos és páncélgránátos egységeket saját önjáró nehéztüzérséggel lássák el. A járművet a prágai Märische Maschinenfabrik (BMM, korábban ČKD Prága) gyártotta. Először 1943 nyarán, a kurszki csatában vetették be. Géppuskafészkek, erődítmények ellen, illetve a gyalogság közvetlen tűztámogatására használták. 1945 februárjában 173 Grille önjáró löveg szolgált a német hadsereg alakulataiban.
Technika szerkesztés
12,5 literes, hathengeres, folyadékhűtéses, porlasztós, soros elrendezésű motorral szerelték fel, amely 147 lóerőt adott le 2200/perc fordulatszámon. Az erőátvitelt egy hatsebességes bolygókerekes sebességváltóval (öt sebesség előre, egy sebesség hátra) és egy többtárcsás tengelykapcsolóval oldották meg. Az alváz négy gumiperemes kereket tartalmazott, amelyek páros felfüggesztéssel kapcsolódtak a félelliptikus rugózáshoz. A láncmeghajtó fogaskerékpár elöl helyezkedett el. Lánctalpai 93 darabból álltak, 293 mm szélességgel.
Változatai szerkesztés
Ausf. H szerkesztés
Az első verziója a Panzer 38(t) alvázán alapult: kissé átalakítva, hátul beépített motorral szerelték fel. A tank tornyát eltávolították, és egy alacsony, nyitott felépítményre cserélték. A 15 cm-es schweres Infanteriegeschütz 33-at (nehéz gyalogságú ágyú) a páncéltér közepére helyezték. Mivel a jármű alvázát korlátozottan lehetett terhelni, ezért a test páncélzata elől 15 mm, oldalt pedig 10 mm vastagságú volt. Lőszerjavadalmazása 15 db 28,8 kg (HE), 24,6 kg (HL) vagy 54 kg (HL) lőszer volt. Legénysége 5 főből állt. Csak a vezető helyezkedett el a páncéltestben, a legénység többi tagja (parancsnok, lövész, töltő és rádiókezelő) a nyílt felépítményen állt, ahol ki voltak téve az ellenséges tűznek. Rossz időben a járművet felülről egy ponyvával fedték be, amit a páncéltest oldalához tudtak rögzíteni.
A prototípussal együtt 91 példány készült 1943. áprilisáig. Oroszországban, Tunéziában, Olaszországban és Franciaországban vetették be. Járműleltár szerinti megnevezése 15 cm Schweres Infanteriegeschütz 33 (Sf) auf Panzerkampfwagen 38 (t) Ausf. H (SdKfz. 138/1).
Ausf. K szerkesztés
Második verziója a Panzer 38 (t) Ausf. M alapjára épült, amelynek középső részében volt a motor. Ennek előrébb helyezésével a 150 mm-es ágyút a jármű hátuljára lehet rögzíteni, ami javította az egyensúlyát. Az előző változathoz hasonlóan a tornyot eltávolították és helyére új páncélozott felépítmény került, amely valamivel kisebb és magasabb volt, mint az előző modellé. Az Ausf. H változattól eltérően a lőszertartó rekesz a jármű hátuljában volt, ez csökkentette a személyzet tagjainak számát 5-ről 4-re. 1943 novemberétől 1944 júniusáig 160 darabot, majd 1944 novemberétől további 24 példányt gyártottak. Gyengeségei a vékony páncélzat és az alacsony lőszerkészlet voltak, ezért lőszer szállítása céljából 1944 januárjától májusáig 102 lőszerszállító épült, ugyanazon alvázra, mint az Ausf. K, ezért könnyű volt átalakítani őket önjáró lövegekké. A lőszerszállító járműleltár szerinti megnevezése Munitionspanzer 38 (t) (sf) Ausf.K (sdKfz.138/1) .
További azonos elnevezésű járművek szerkesztés
Az alábbi páncélosok szintén a Grille nevet kapták a szócikk tárgyát képező jármű után, bár technikailag nem állnak rokonságban vele:
Források szerkesztés
- Chamberlain, Peter (1978). Thomas L. Jentz, ed. Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. Londres: Arms and Armour Press. ISBN 0-85368-202-X.
- Trewhitt Philip, 1999, Armoured Fighting Vehicles, p. 104
- Jentz, T. L. (2002). Artillerie Selbstfahrlafetten. 15 cm s.I.G.33 auf Pz.Kpfw. I (ohne Aufbau) to Karl-Geraet (54 cm). Panzer Tracts № 10. Boyds, MD: Panzer Tracts. ISBN 0-97084-075-6
- Crawford, Steve. Harckocsik a II. világháborúban, 20. századi hadtörténet. Budapest: Hajja & Fiai Könyvkiadó (2002). ISBN 963-9329-40-1
