Groll Adolf

Groll Adolf (Adolphus a Sancto Georgio, keresztneve Georg) (Kremsier, 1682. április 16. – Győr, 1743. november 24.) piarista szerzetes, tanár, filológus, a rend generálisa, győri püspök.

Groll Adolf
Született	1682. április 16. Kroměříž
Elhunyt	1743. november 24. (61 évesen) Győr
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	áldozópap nyelvész katolikus püspök
Tisztsége	Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Klerikusai Rendjének általános elöljárója (1724–1730) győri püspök (1733. október 1. – )
piarista generális, győri püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	keresztény
Szerzetesrend	piaristák
Szentelők	Kollonich Zsigmond (főszentelő) Giuliano Sabbatini (társszentelő) Joseph Braitenbücher (társszentelő)
Hivatal	piarista generális
Hivatali idő	1724–1730
Elődje	Gregorio Borno (a S. Theresia)
Utódja	Giuseppe Lalli (a S. Francisco)
Hivatal	győri püspök
Hivatali idő	1733–1743
Elődje	Sinzendorf Fülöp Lajos
Utódja	Zichy Ferenc
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szörényi László 1734. április 4.
Catholic Hierarchy
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Szegény sorsú szülőktől származott. Tizennégy éves korában, 1696. október 4-én lett lett piarista novícius, és két év múlva tette le szerzetesi fogadalmát Leipnikben. A filozófiát és a teológiát a rend saját stúdiumán, Leitomischl-ben és Nikolsburgban tanulta. Eközben különös szorgalommal tanulmányozta az európai és keleti nyelveket, különösen a hébert, amelynek kiváló szakértőjévé vált. Jól ismerte a Talmudot és a rabbinikus irodalmat. A keresztény hit igazságáról héberül írt műve és a zsoltárokhoz fűzött magyarázatai nyomtatásban is megjelentek. Rendjének szokása szerint több gimnáziumban is tanított, Leitomischl-ben, Nikolsburgban és Bécsben, eleinte az alsóbb, majd a felsőbb osztályokban. A tanult, és kiváló szentbeszédeket tartó szerzetesre fölfigyelt Franz Ferdinand von Rummel bécsi püspök (1705–1716), aki gyóntatójául és tanácsadójául választotta, majd annak utódja, Kollonich Zsigmond (immár bécsi érsek), illetve VI. Károly császár is kikérte tanácsait egyházi ügyekben. 1718-tól a bécsi, józsefvárosi (Josefstadt) piarista kollégium rektora lett. Ebben az időben épült föl, és került használatba 1719-ben a piaristák ottani temploma (Maria Treu), amelyet az érsek plébániatemplommá tett.

A piarista rend 1724-ben Rómában tartott egyetemes káptalanján (capitulum generale), ahol a német rendtartomány (Provincia Germaniae) küldötte (vocalis) volt, a rend generálisává választották. (Ő volt ez első, és sokáig egyetlen nem itáliai személy ebben a tisztségben.) Megválasztása után nemcsak a római és naápolyi rendtartományokat vizitálta, hanem vizitációs körutat tett Közép-Európába, így 1726-ban Magyarországon is járt. Miután a következő rendi káptalanon, 1730-ban nem választották újra, VI. Károly császár és magyar király 1733. szeptember 8-án a Győri egyházmegye püspökévé nevezte ki, és ehhez 1734-ben magyarországi honosságot adott neki. Mivel nyelvészként amúgy is számos európai és keleti nyelvet ismert, a magyar nyelvet is sajátította, és körútjai alkalmával e nyelven is hirdette Isten igéjét. Püspökként szoros kapcsolatot ápolt a magyarországi piaristákkal, akiket az egyházmegyei szemináriumban tanárként alkalmazott. Egyházmegyéjének buzgó főpásztora volt, a többek közt szegény plébániák fölsegélésére 90000 forintot adott.

1743. november 24-én hunyt el Győrben. Temetése a győri székesegyházban volt, ahol a gyászbeszédet magyar nyelven Stehenics János kanonok, német nyelven pedig Jaroslaus Kapeller piarista teológus, szemináriumi tanár mondta.

Művei

• ʿEd ṿe-aluf, Frankfurt, 1709; Halle, 1747.[1] – A mű a zsidók meggyőzésére készült a keresztény hit igazságáról, alapos teológiai és rabbinisztikus felkészültséggel, héber nyelven. – Latin fordítása: Testis et doctor, Viennae, 1709.
• Francken über Francken: das ist: Die Herzlichkeit der edlen Fränckischen Nation in der Kirchen Gottes über die Herzlichkeit eben derselben Nation in der Welt, an dem gewöhnlichen fränkischen Fest-Tag deren heiligen Kiliani, Colonati und Tot, Wien, 1716.
• Predig von dem heiligen Francisco de Sales, Bischoffen und Fürsten zu Genff, des dritten Ordens S. Francisci de Paula, Wien, 1719. [2]
• Rudimenta doctrinae christianae pro ecclesia dioecesi Jauriensi, Jaurini, 1734. – Horvát fordítása: Kratka sprava nauka kerschianzkoga, od veliko miloztiunoga, y veliko poztovanoga gospodina Adolpha, Jurzokoga biskuppa, ford. Juraj Damšić, Wiener Neustadt, 1744. – Reprint: Eisenstadt, 1994, s. a. rend. Alojz Jembrih [Biblioteka pretiskov, 1).
• Psalmi Davidici cum exegesi et phraseologia ad textum Hebraeum praemisso propylaeo psalmodico, Pars 1-2, Vindobonae, 1757.

Források

• Stehenics János, Luctus sacerdotalis, az az papi gyász, mellyben a Györi Püspökségbéli Egyházi rendet öltöztette ... Adolf piarista szerzetbül való györi püspöknek ... keserves halála, Győr, 1743.
• Kapeller, Jaroslaus, Trauer-Predig bey der Leuche seiner bischlöfflichen Gnaden des ... Herrn Adolphi a S. Georgio ... weyland Bischoffens zu Raab, wie auch dieses Orths und Comitats Oder-Gespanns, Győr, 1743.
• Horányi, Alexius, Scriptores Scholarum Piarum liberaliumque artium magistri, Budae, 1808-1809, II, 47-53.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.   [Adolphus a S. Georgio, családi nevén Groll György]
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.   [Groll Adolf]
• Sántha György, P. Adolphus Groll a S. Georgio XIII Ordinis Scholarum Piarum praepositus generalis (1724–1730), episcopus Jaurinensis (1733–1743), in Ephemarides Calasanctianae 35(1966), 295-311, 344-363, 398-421: 403-407.
• Diccionario Enciclopedico escolapio, II: Biografías de escolapios, ed. Claudio Vilá Palá–Luis María Bandrés Rey, Salamanca, 1983, 275-276.

Jegyzetek

Előde: Sinzendorff Fülöp Lajos

Győri püspök 1733–1743

Utóda: Zichy Ferenc