Gromon Dezső

Vajszkai és bogyáni báró Gromon Dezső (Vajszka, 1838. február 2. – Budapest, 1912. július 25.) politikus, képviselő, honvédelmi államtitkár.

Gromon Dezső
Született	1838. február 2. Vajszka
Elhunyt	1912. július 25. (74 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1876. szeptember 28.) Bács-Bodrog vármegye főispánja (1876. augusztus 10. – 1880. október 14.) magyarországi parlamenti képviselő (1881. szeptember 26. – 1906. február 19.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1912. július 25.)
Sírhelye	Új köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Gromon Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

1838-ban született Vajszkán, Bács vármegyében. Atyja Gromon Mór, anyja szentkatolnai Cseh Emilia. Családja francia eredetű; 1739-ben nyerte a magyar indigenátust. Dédatyja, Zsigmond, a magyar nemesi testőrség felfutásakor, 1760-ban annak tagja volt. Ez az őse telepedett meg Bács megyében, a vajszkai és bogyáni uradalmat kapván adományozás útján s innen lett a család előneve vajszkai és bogyáni Gromon.

Gyermekéveit szüleivel falun töltötte. 1847-ben apja elhunyt és édesanyja 1849-ben Bécsbe költözött. Ott és a külföldön a leggondosabb nevelésben részesült és végül a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetet is elvégezvén, 1861-ben átvette birtokát és letelepedett, majd mint a Bács megyei jegyzői karnak tiszteletbeli tagja, a megyei életben és a politikai küzdelmekben is élénk részt vett és az ellenzéknek lett a vezére. A provizórium alatt egészen gazdaságának élt. Az alkotmány visszaállítása után újra a küzdőtérre lépett, ugyanis megválasztották a megyei balközéppárt elnökének. 1869-ben választották meg első ízben országgyűlési képviselőnek a hódsági kerületben nagy többséggel, miután a bácsi — később tovarisovai — kerületet, melynek területén birtokai is feküdtek, Vukovics Sebőnek engedte át. Az 1872–1875. évi országgyűlésen nem vett részt, s ezen évek legnagyobb részét külföldön töltötte. 1875-ben ismét a bácsi kerületben választották meg képviselőnek és e minőségben működött – kivéve azt az időt, melyet főispáni állásában töltött el –, s a főrendiháznak is tagja és jegyzője volt. A delegációban úgy is mint a képviselőház, s úgy is mint a főrendiház választottja részt vett. 1876-ban, a Bács megyei rendkívüli árvizek alkalmából kormánybiztosnak nevezték ki s feladatainak sikeres megoldása után a király elismerését nyerte jutalmul. Ugyanez év augusztus havában Bács megye, Zombor és Szabadka városok főispánjává nevezték ki. Ebben a minőségében visszaszorította a szerb nemzetiségi, nyelvi törekvéseket főként a szerb többségű zombori közgyűlésben. 1878-ban a Bosznia megszállása alkalmából foganatosított részleges mozgósítás körül szerzett érdemeiért a Szent István-rend kiskeresztjét nyerte.

Gromon Dezső sírja Budapesten. Új köztemető: 28-1-212/213.

1880-ban visszalépett a főispánságtól. „1881-ben saját kérelmére, ő felsége által buzgó s hű szolgálatainak és kiváló érdemeinek elismerése mellett, a főispáni állástól fölmentetett; a belügyminiszter pedig állásától való meg­válása fölött sajnálatát, s eddigi támogatásáért köszönetét fejezte ki. 1882-ben ismét képviselővé választották, s mint ilyen, a mentelmi bizottság elnöki állását töltötte be, amire általánosan elismert lovagias jelleme kiválóan alkalmassá tette.” Ugyanezen év őszén kormánybiztosi minőségben Pancsovára küldték ki a csángók visszatelepítésének vezetésére és egyúttal a Pancsova–kubini Ármentesítési és Vízszabályozási Társulat kormánybiztosságával is megbízták. Itt érte 1884-ben honvédelmi államtitkárrá történt kineveztetése.

„Zombor városa a főispáni állástól történt megválásakor a törvényhatóság érdekében szerzett érdemei elismeréséül egyik utcáját őróla nevezte el, Pancsova városa is hasonló módon fejezte ki kormánybiztosi működése iránti elismerését, s hogy mennyi vonzalmat és ragaszkodást tudott maga iránt kelteni a kormányzatára bízott területek lakosságánál, mutatja az is, hogy még később is évenként százával keresték fel ezen vidékek lakosai ügyes-bajos dolgaikban, tőle várván jó tanácsot és igazságot.”

Államtitkári működésének elismeréséül I. Ferenc József a másodosztályú Vaskorona-renddel tüntette ki. 1894. november 10-én valóságos belső titkos tanácsosi rangot kapott. 1906-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke lett, egyszersmind a bárói rangot is elnyerte. Elhunyt 1912. július 25-én, örök nyugalomra helyezték 1912. július 27-én délután a kerepesi úti temetőben a családi sírboltba (Falsírboltok bal/478). 1953-ban a Kerepesi úti temető 391-től 554-g terjedő bal oldali falsírboltjainak felszámolásakor a Luigi Mazzi olasz származású kőfaragó emlékművével díszített családi sírboltot az Új köztemetőbe helyezték át.

Források

• Netlexikon
• Bokor József (szerk.). Gromon Dezső, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. január 3. 
• Vasárnapi Ujság, 1894., 41. évfolyam, 42. szám. 706. oldal
• PIM Névtér
• OSZK gyászjelentések: Palánka; A M. kir. Honvédelmi Minisztérium tiszti és tisztviselői kara; Barátai.