Guelta d’Archei
A Guelta d'Archei valószínűleg a legismertebb guelta a Szaharában. A sziklahasadék az Ennedi-fennsík lábánál található, Csád északkeleti részén, a Fada nevű várostól délkeletre. A Guelta d'Archei környezete kopár, az emberek által használt útvonalaktól távol helyezkedik el. Terepjáróval N’Djamenából indulva a távolság 900 km, ami legalább négynapos út, majd a helyszín többórás gyaloglással közelíthető meg. Kényelmes turistautak nem vezetnek ide.
| Guelta d’Archei | |
 | |
| Tevék a Guelta d'Archei-nél | |
| Ország(ok) |  Csád |
| Hely | Szahara |
| Típus | guelta |
| Elhelyezkedése | |
 Guelta d’Archei
Pozíció Csád térképén
| |
 é. sz. 16° 54′ 17″, k. h. 21° 46′ 29″Koordináták: é. sz. 16° 54′ 17″, k. h. 21° 46′ 29″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guelta d’Archei témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A víz a talajból tör fel, és helyenként több mint 1 m mély. A guelta vize az ide járó tevék ürülékétől fekete, egyébként iható. A víz hőmérséklete általában hűvös, a környező sziklák árnyékoló hatásának köszönhetően.[1] A vizes terület hossza legfeljebb pár száz méter. A guelta bejárata előtt cserjék és kisebb fák nőnek.
A térségben a víz miatt több állatfaj él, amik között van a vízben élő nílusi krokodil (Crocodylus niloticus Laurenti) alfaja, vadon élő tevék, és különféle halfajok, amikkel a krokodilok táplálkoznak. A közép-holocénból származó maradványok és ősi sziklarajzok bizonyítják, hogy a mai Szahara területe valamikor jóval csapadékosabb volt; mocsarak és folyók sokféle állat életterét biztosították.
A nílusi krokodil itt élő, kis létszámú csoportja valószínűleg az utolsó a Szaharában, mert a Tagant fennsíkon (Mauritánia) élő kolónia 1996-ban minden bizonnyal kihalt.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ femina.hu: Fekete vízre bukkantak a sivatag közepén 2014.05.11.
- ↑ de Smet, Klaas (1998. január 1.). „Status of the Nile crocodile in the Sahara desert”. Hydrobiologia 391 (1-3), 81–86. o, Kiadó: SpringerLink. [2020. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1023/A:1003592123079. (Hozzáférés: 2010. június 7.)