Főmenü megnyitása

Guido Reni (Calvenzano, 1575. november 4.Bologna, 1642. augusztus 18.) itáliai festő.

Guido Reni
Önarckép
Önarckép
Született 1575. november 4.[1]
Bologna[2]
Elhunyt 1642. augusztus 18. (66 évesen)[3][4][5][6][7][8][9][10]
Bologna
Állampolgársága Pápai Állam
Foglalkozása festőművész
Sírhely Certosa di Bologna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Reni témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

 
Guido Reni: Jézus megkeresztelése (Kunsthistorisches Museum)

1584 és 1593 között a flamand Dennys Calvaert segédje volt. 1595 táján belépett a Carracci-akadémiába, ahol Annibale Carracci és Raffaello hatása alá került. Lényegében klasszicista művész volt, aki egyre következetesebben tette magáévá az eszményi szépség elvét. Érett műveiben világosan látszik az antik szobrászat ihlető hatása, elsődleges szerephez juttatva az elegáns vonalakat és áramló ritmust.

Bologna templomai részére jó néhány jelentős oltárképet festett, még mielőtt 1602-ben Rómába költözött. Itt kezdeti képei Caravaggio hatása alatt készültek. Pártfogója volt Scipione Borghese bíboros és V. Pál pápa. Egy sor jelentős megbízás teljesítése révén sikeres művésszé vált (a Vatikán két termének kifestése, a Szent András vértanúsága című oltárkép a római S. Gregorio-templomban, a Santa Maria Maggiore bazilika Borghese kápolnájának freskói (1610–12) és a Quirinale-palota Annunziata kápolnájának falképei (160912). A bennük kifejeződő szelíd érzelmek és az angyalokkal benépesített festett kupolát megtöltő sugárzó aranyszínű fény a festő legköltőibb alkotásaivá avatja ezeket a freskókat. Auróra freskó a római Casino Rospigliosiban (1612–14).

1611-ben ellátogatott Bolognába, majd 1614-ben végleg visszatért ide. Nagyméretű oltárképeket festett és előkelőségek számára mitologikus tárgyú freskókat. 1622-ben Nápolyba utazott, itt festette a Tesoro da San Gennaro freskóit. Utolsó éveiben új stílust alakított ki. Ezt finom ezüstös tónusok és narancssárga-rózsaszín-halványkék színkombinációk jellemzik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. biography/Guido-Reni
  2. Caravaggio's Rome 1600-1630 (English edition), 285, Essays
  3. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Guido Reni
  5. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. KulturNav (angol, norvég (bokmål), svéd, finn, dán és észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források és irodalomSzerkesztés

  • Szerk.: Művészlexikon Corvina K. Bp.1994. - ISBN 963-13-3967-X
  • Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) - Bp. 2008. Corvina - ISBN 978-963-13-5660-1
  • Pogány Frigyes kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet - Bp. Műszaki K.
  • Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán - 2005. Perseus - ISBN 88-7280-534-1
  • H. Chadwick: A keresztény világ atlasza - Helikon K. Bp. 1999. - ISBN 963-208-563-9
  • Luca Mozatti: ROM – Roma, 2003. Electa K -. ISBN 88-370-2070-8
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) - Bp. 1977. Panoráma K. - ISBN 963-243-119-7
  • Wellner István: Velencétől Rómáig – Bp. 1973. Panoráma K. - ISBN 963-243-012-3