Wikipédia

Guido Reni

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 27.

Guido Reni (Calvenzano, 1575. november 4. – Bologna, 1642. augusztus 18.) itáliai festő. A bolognai iskola legtehetségesebbnek tartott tagja.[15]

Guido Reni
Önarcképe
Önarcképe
Született

Bologna[9][1][6]
Elhunyt1642. augusztus 18. (66 évesen)[10][11][12][13][14]
Bologna[1][6]
ÁllampolgárságaPápai Állam
Foglalkozása
  • festőművész
  • illusztrátor
  • rajzoló
  • belsőépítész
  • rézmetsző
  • formatervező
  • képzőművész
SírhelyeBasilica of San Domenico
A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Reni témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés
 
József (Jézus nevelőapja) (Régi Művészet Nemzeti Galéria, Róma)
 
Jézus megkeresztelése (Kunsthistorisches Museum)

1584 és 1593 között a flamand Dennys Calvaert segédje volt. 1595 táján belépett a Carracci-akadémiába (Academia degli Incamminati), ahol Annibale Carracci és Raffaello hatása alá került. Lényegében klasszicista művész volt, aki egyre következetesebben tette magáévá az eszményi szépség elvét. Érett művein világosan látszik az ókori szobrászat ihlető hatása, elsődleges szerephez juttatva az elegáns vonalakat és áramló ritmust.

Bologna templomai részére jó néhány jelentős oltárképet festett, még mielőtt 1602-ben Rómába költözött. Itt kezdeti képei Caravaggio hatása alatt készültek. Pártfogója volt Scipione Borghese bíboros és V. Pál pápa. Egy sor jelentős megbízás teljesítése révén sikeres művésszé vált (a Vatikán két termének kifestése, a Szent András vértanúsága című oltárkép a római San Gregorio-templomban, a Santa Maria Maggiore-bazilika Borghese kápolnájának freskói (1610–12) és a Quirinale-palota Annunziata-kápolnájának falképei (1609–12). A bennük kifejeződő szelíd érzelmek és az angyalokkal benépesített festett kupolát megtöltő sugárzó aranyszínű fény a festő legköltőibb alkotásaivá avatja ezeket a freskókat. Ilyen még az Aurora-freskó a római Casino Rospigliosiban (1612–14).

1611-ben ellátogatott Bolognába, majd 1614-ben végleg visszatért ide. Nagyméretű oltárképeket festett és előkelőségek számára mitologikus tárgyú freskókat. 1622-ben Nápolyba utazott, ott festette a Tesoro da San Gennaro freskóit. Utolsó éveiben új stílust alakított ki. Ezt finom ezüstös tónusok és narancssárga–rózsaszín–halványkék színkombinációk jellemzik.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online
  2. ↑ Richard E. Spear (2018. január 12.). „Reni, Guido”. Grove Art Online. DOI:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T071466. 
  3. ↑ Artists of the World Online (német nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009 DOI:10.1515/AKL.
  4. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Nagy Katalán Enciklopédia . Grup Enciclopèdia
  5. ↑ Dalibor Brozović: Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Horvát Enciklopédia . Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ a b c RKDartists (holland nyelven)
  7. ↑ https://www.museabrugge.be/collection/work/id/0000_GRO0599_I. (Hozzáférés: 2024. április 29.)
  8. ↑ https://www.museabrugge.be/collection/work/id/2014_GRO0142_III. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  9. ↑ Caravaggio's Rome 1600-1630 (English edition), 285, Essays
  10. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  11. ↑ Guido Reni (holland nyelven). RKDartists
  12. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford) . Oxford University Press, 2006 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  13. ↑ KulturNav (Norvégia) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  14. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  15. ↑ Miért éppen reneszánsz: Bolognai iskola - Carracci iskola

Források és irodalom

szerkesztés
  • Szerk.: Művészlexikon. Corvina K., Budapest, 1994 ISBN 963-13-3967-X
  • Carlotta Lenzi Iacometti: A rokokótól a XVIII. század végéig (A művészet története 11. k.) Corvina, Budapest, 2008 ISBN 978-963-13-5660-1
  • Pogány Frigyes (építész) kötetei: Róma/Belső terek művészete/Terek és utcák művészete/Festészet és szobrászat az építőművészetben/A szép emberi környezet – Műszaki K., Budapest
  • Cincia Valigi Gasline: Róma és a Vatikán – Perseus, 2005 ISBN 88-7280-534-1
  • H. Chadwick: A keresztény világ atlasza – Helikon K., Budapest, 1999 ISBN 963-208-563-9
  • Luca Mozatti: ROM – Roma, Electa, Róma, 2003 ISBN 88-370-2070-8
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália (6. kiadás) Panoráma K., 1977 ISBN 963-243-119-7
  • Wellner István: Velencétől Rómáig – Panoráma K., Budapest, 1973 ISBN 963-243-012-3
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Guido_Reni&oldid=26828504”