Főmenü megnyitása

Gulner Gyula

magyar jogász, vármegyei tisztviselő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Monor majd Abony országgyűlési képviselője

Gulner Gyula (néhol Gullner),[2] Gulner Gyula János (Vál, 1842. október 2. (keresztelés)[3]Budapest, Erzsébetváros, 1909. december 18.)[4] magyar jogász, vármegyei tisztviselő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Monor majd Abony országgyűlési képviselője. 1876. február 17-én országgyűlés egyik jegyzőjének választották meg.[5] Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjaként sokat tett Pestszentlőrinc fejlődéséért. 1903. február 6-án[6] "a közügyek terén szerzett kiváló érdemei"[7] elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki.

Gulner Gyula
Gulner Gyula.jpg
Született 1842. október 2.[1]
Vál
Elhunyt 1909. december 18. (67 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Gulner Gyula témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Régi vármegyei tisztviselőcsaládban született Gulner László és Menyhárt Jozefa fiaként. Jogi tanulmányainak befejezése után 1867-ben maga is vármegyei tisztviselőként kezdte pályafutását. Beöthy Lajos oldalán mint főjegyző működött. Az országos politikában 1872-től országgyűlési képviselőként vett részt, amikor is a Balközép Párt képviselőjeként nyert mandátumot. Pártjának a Deák-párttal történő fúziója után nem sokkal kilépett az utódpártból és előbb 1876. májusában[8] a Független Szabadelvű Párt, majd 1878-ban már az Egyesült Ellenzék tagja. 1899-ben több párttársával együtt a Szabadelvű Pártba lépett át,[9] majd 1903. novemberében Apponyi Alberttel együtt a Nemzeti Párt színeiben politizált tovább, melynek elnökévé választották. 1905. januárjában a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz csatlakozott, melynek alelnöke is volt.[6] Az 1881-1884-es ciklustól eltekintve állandó tagja volt a képviselőháznak.[10]

Széll Kálmán kormányában 1900. április 24-én[9] belügyminisztériumi államtitkárá nevezte ki, mely állásásról 1903. november 6-án lemondott.[6] Ő lett az alelnöke annak a 65 tagú bizottságnak, amelynek feladata volt az 1905-1906-os nemzeti ellenállási mozgalom intézkedéseinek a végrehajtása.

1906-ban kinevezték Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét város főispánjává, mely tisztséget haláláig viselt. Felesége Rée Mária volt.

EmlékezeteSzerkesztés

  • Budapest XVIII. kerületében, a Miklóstelepen utca viselte a nevét 1925 és 1946 között. Az utca 1991-ben kapta vissza ezt a nevét.[11]
  • A XVIII. kerületben általános iskola viseli a nevét.
  • Szobrát László Pál készítette el.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés