A gumiabroncscímke az újonnan gyártott gumiabroncsokon matrica formájában elhelyezett jelölésrendszer. A gumiabroncsgyártóknak 2012. július 1-jétől kötelező jelölni minden személyautóra, kis- és nagyteherautóra gyártott és az Európai Unió területén értékesített gumiabroncs esetében az üzemanyag-hatékonyságra, a nedves tapadásra, valamint a zajszintre vonatkozó besorolásokat.[1] Az Európai Unió által 2009-ben kiadott rendelet része az energiahatékonysági cselekvési tervnek, melynek célja, hogy 2020-ig mintegy 20 százalékkal csökkentse az energiafogyasztást.

Gumiabroncscímke

A jelölésrendszer szerkesztés

Üzemanyag-hatékonyság jelölése szerkesztés

Ez a paraméter azt mutatja meg, hogy adott abroncs használatával hogyan alakul az autó fogyasztása. A skála „A”-tól „G”-ig terjed, ahol „A” jelenti a legalacsonyabb fogyasztási besorolást, míg a „G” az üzemanyag-hatékonyság szempontjából legrosszabbat (a „D”-t személyautók esetében nem alkalmazzák). Az „A” és „G” besorolás között a fogyasztásban megmutatkozó különbség személyautók esetében 7,5 százalék, ami azt jelenti, hogy ha ugyanaz a gépjármű ugyanolyan körülmények között „G” besorolású járművel 10 liter benzint fogyaszt 100 kilométer alatt, akkor az „A” besorolású abronccsal 9,25 litert.

Nedves tapadás jelölése szerkesztés

A nedves tapadást „A”-től „F”-ig terjedő skálával jelölik (a „D” értéket személygépkocsik esetében nem alkalmazzák). A jelölés értelmezése a következő: ha „A” kategóriás abroncsokkal ellátott, 80 km/h sebességgel haladó autóval teljes erővel fékezünk, akkor 18 méterrel rövidebb fékúton tudunk megállni, mint az „F” kategóriás gumiabronccsal.

Zajszint jelölése szerkesztés

A EU gumiabroncscímke ezen paramétere a gördülési zajról ad felvilágosítást, lényegében arra ad információt, hogy mennyire „hangos” a gumiabroncs. A jelölésrendszer három lehetséges eleme:

  • Hangszóró egy hullámmal: Csendes (legalább 3 decibellel a későbbiekben bevezetésre kerülő európai határérték alatt van.)
  • Hangszóró 2 hullámmal: Mérsékelt (a későbbiekben bevezetésre kerülő európai határérték és a 3 decibellel alatta lévő tartomány között).
  • Hangszóró 3 hullámmal: Zajos (a későbbiekben bevezetésre kerülő európai határérték felett).

A jelölésrendszer használata szerkesztés

Az Európai Unió által előír címkével kötelező ellátni a személyautók, kis- és nagyteher autók számára gyártott gumiabroncsokat. Kivételt képeznek:

  • újrafutózott gumiabroncsok;
  • professzionális terepjáró-gumiabroncsok;
  • az első alkalommal 1990. október 1-je előtt nyilvántartásba vett gépjárművekre történő kizárólagos felszerelésre szánt gumiabroncsok;
  • T típusú, kifejezetten ideiglenes használatra szánt (jóval keskenyebb profilú) pótkerékabroncsok (vagyis azok, amelyekre az ENSZ EGB 64. előírása vonatkozik);
  • azon gumiabroncsok, amelyek sebességhatára kevesebb mint 80 km/h;
  • azon gumiabroncsok, amelyeknek névleges kerékpántátmérője vagy nem haladja meg a 254 mm-t, vagy legalább 635 mm;
  • a tapadási tulajdonságok javítása érdekében kiegészítő eszközökkel felszerelt gumiabroncsok, például a szöges gumiabroncsok;
  • a kizárólag versenyzésre gyártott járműveken való használatra tervezett gumiabroncsok.

Kritikai megjegyzések szerkesztés

Az EU által előírt jelölésrendszert számos kritika érte, hiszen a gumiabroncs tulajdonságainak csak egy részét tükrözi. Semmilyen információt nem ad például az alábbi – a vezetés és általában véve a közlekedésbiztonságot meghatározó – gumiabroncs tulajdonságokra vonatkozóan:[2]

  • A gumiabroncs kopása és ennek kapcsán várható élettartama.
  • Vízelvezető képesség egyenes futás, illetve kanyarodás esetén (lásd aquaplaning).
  • Kormányozhatóság, stabilitás száraz és nedves úton.
  • Téli gumi esetében a vonóerő, illetve fékút nagysága havas és jeges úton.

Mindezeket figyelembe véve az EU gumiabroncscímke mellett célszerű a független szervezetek (pl.: ADAC) tesztjeit is elolvasni a gumiabroncs kiválasztása előtt.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés