Guntram frank király
Szent Guntram,[1] más írásmóddal Gonthram (franciául: Gontran[2]) (532 – 592. március 28.[2][3]) frank király Burgundiában 561-től haláláig; a hatalmi egyensúly fenntartására törekedett viszálykodó rokonai között:[2] igyekezett békítő szerepet játszani két fivére, I. Sigebert és I. Chilperich testvérharcában.[1] Küzdött a lombardok, a bretonok, a baszkok és a vizigótok ellen;[1] elterjesztette a kereszténységet.[1]
| Guntram | |
 | |
| Guntram pénzérméje | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 561 – 592 | |
| Elődje | I. Chlothar |
| Utódja | II. Childebert |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 532 Soissons |
| Elhunyt | 592. március 28. (60 évesen) Chalon-sur-Saône[1] |
| Nyughelye | Chalon-sur-Saône |
| Édesapja | I. Chlothar |
| Édesanyja | Ingunda |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guntram témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Édesapjának, I. Chlotarnak halála után az Orleans és Burgund királyságot örökölte.[3] Fivére, I. Charibert halála után további területekkel növelte birodalmát.[2] A politikailag megfontolt király arra törekedett, hogy másik két fivérét, I. Chilperichet és I. Sigebertet megakadályozza a túl nagy hatalom megszerzésében,[2] emiatt hol az egyikkel, hol a másikkal szövetkezett.[2] Sigebert 575-ben bekövetkezett halála után az ifjú II. Childebertnek, Sigebert fiának érdekeit védelmezte az agresszív Chilperichkel szemben,[2] s 577-ben Childebertet örököséül ismerte el.[2] Amikor Childebert mégis Chilperichkel szövetkezett ellene, terület átengedésével kenyerezte le a fiatal királyt[2] (583[2]), és megerősítette, hogy fogadott fiának tekinti.[2] Erre azért is szükség volt, mert szembetalálta magát a trónbitorló Gundbalddal, akit így aztán sikeresen le tudott győzni.[2] 584-ben Chilperich halála után Guntram lett a legerősebb frank uralkodó;[2] egyfelől védelmezte II. Chlothart, Chilperich örökösét, és Fredegundát, Chlothar édesanyját, ugyanakkor a Childebert és közte meglévő ellentéteket is rendezte az andelot-i békében[1][2] (587[2]).
Még az 570-es években megtámadták a longobárdok,[2] így utolsó éveiben figyelme dél felé fordult.[2] Kétszer is vereséget szenvedett a vizigótoktól.[2] Uralkodása vége felé Burgundia a keletrómai császár segítségével fellázadt, és el akart szakadni a birodalomtól.[4] Guntram király azonban vérbefolytotta a felkelést.[4] Viszont egyházi körökben megbecsülést szerzett.[2] 585-ben rendeletet adott ki, amelyben a keresztény szokások szigorúbb betartására szólított fel.[2] Kortársa, Tours-i Szent Gergely püspök olyan nagy híve volt, hogy még csodatevő erőt is tulajdonított neki.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f Magyar Larousse, I. kötet – Enciklopédikus szótár (Libraire Larousse, Párizs, 1979), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-05-5857-2 (összkiadás: ISBN 963-05-5856-4), 1009. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 223. oldal
- ↑ a b Bokor József (szerk.). Guntram, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 107. oldal
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
| Előző uralkodó: I. Chlothar |
|
Következő uralkodó: II. Childebert |
