Főmenü megnyitása

Renato Guttuso

(Guttuso szócikkből átirányítva)

Renato Guttuso (Bagheria, 1912. január 2.Róma, 1987. január 18.) olasz festő.

Renato Guttuso
Renato Guttuso 1960.jpg
Született

Bagheria
Elhunyt 1987. január 18. (75 évesen)[1][5][6][2][3]
Róma
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1987. január 18.)
  • olasz (1911. december 26. – 1946. június 18.)
Élettárs Marta Marzotto
Foglalkozása
  • festőművész
  • politikus
Tisztség az olasz szenátus tagja
Iskolái Palermói Egyetem
Kitüntetései Nemzetközi Lenin-békedíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Renato Guttuso témájú médiaállományokat.

Élete, munkásságaSzerkesztés

Egy Palermo melletti kisvárosban született Szicíliában, apja Gioacchino Guttuso földmérő volt. Már 1925-ből származó festményei egy érett művészt mutatnak. Palermóban jogot és klasszika-filológiát tanult, ahol megismerte a festészet múltját és a legújabb irányzatokat. Milánóba és más európai városokba látogatott el, majd kiállított az 1931-es Kvadriennálén, ahol műveit a kritika üdvözölte. Palermóban műtermet nyitott a Pisani utcában, és Lia Pasqualino festőnővel valamint Barbera és Nino Franchina szobrászokkal művészcsoportot hozott létre, „Gruppo dei Quattro” (Négyek csoportja) néven. 1931-ben Rómába költözött, és ettől kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal Rómában élt, de művészetének stabil támpontja mindvégig Olaszország legszegényebb vidéke, Szicília maradt.

Művészi fejlődése során folyamatosan elvetette az akadémikus festészet szabályait, témáit szabadon kezelte és a színek harmóniáját kereste. Néhány év alatt megtalálta festői kifejezésmódját, amit az 1932-es Szent Sebestyén és az 1934-es Önarckép című vásznaival lehet szemléltetni. Művészetében és szemléletében a spanyol polgárháború hozta meg a végleges fordulatot: érdeklődése a társadalmi–szociális témák iránt egyre erőteljesebb lett. Csatlakozott a „Corrente” művészcsoporthoz, amely szemben állt a hivatalos kultúrával, és a spanyol polgárháború kapcsán egyre erőteljesebb antifasiszta nézeteket fogalmazott meg. 1938-ban készült Kivégzés (Garcia Lorca emlékére) című képén, goyai emlékeket idézve ábrázolja a szörnyű tettet. A fasiszta Olaszországban nehéz direkt társadalmi témát ábrázolni, ezért kritikáját olyan festményekbe fogalmazta bele, mint a Menekülés az Etna elől (1938). A Keresztrefeszítés (1941) című alkotása szinte guernicai emlékeket ébreszt (Picassót már több éve ismerte, barátságuk annak haláláig tartott). A festményért megkapta Bergamo város díját, de az egyház tiltólistára helyezte a művet. A náci bűntettek elleni tiltakozásul készítette Gott mit uns című színes tusrajzsorozatát. Antifasiszta érzelmei révén 1940-ben csatlakozott az illegális Olasz Kommunista Párthoz, a háborús években pedig aktív résztvevője volt egy partizáncsoportnak.

 
A Villa Cattolica, a Guttuso múzeum Bagheriában

Ezekben az években ismerte meg feleségét, Mimisét, aki hű társa, modellje lett. A második világháború után nyíltan vállalta kommunista világnézetét, tagja lett a kommunista párt központi bizottságának. Tanított, 1961-től a római Képzőművészeti Főiskolán. Stílusában kubisztikus formák jelentek meg, színei – ha lehet – még ragyogóbbak lettek (Szicíliai földfoglalás (Paraszt Marseillaise), 1947.; A rigó, 1947; Bagheria, 1951). Szereplői parasztok, bányászok, munkások voltak – munkájuk, vagy éppen pihenésük közben. Figyelemre méltó, hogy műveivel fellépett a maffia tevékenysége ellen is (Én így láttam. A maffia tette., 1966). A gyermek- és ifjúkor emlékei rendre visszatérnek (Gioacchino Guttuso, a földmérő, 1966), csakúgy, mint a háború emlékei is (Róma nyílt város, 1966), de ezek mellett gyönyörű csendéleteket (Sárga napraforgó, 1971), realisztikus életképeket (Frankfurti búcsúzkodás, 1968), aktokat (Drapéria és alak, 1970) is festett. A kommunista párt vezetőjének temetése kapcsán készült hatalmas alkotásán műanyagfestékeket használt, a fekete-fehér alakok között hatásosan tűnnek elő az élénkvörös zászlók (Togliatti temetése, 1972). 1972-ben Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki.

Guttuso 1987-ben halt meg Rómában, 75 évet élt. Halála után özvegye sok képet ajándékozott a festő szülővárosának, Bagheriának, amelyeket a Villa Cattolicában kialakított múzeumban helyeztek el.

ForrásokSzerkesztés

  • Aradi Nóra: Guttuso. A művészet kiskönyvtára. Corvina Kiadó, Budapest, 1974.
  • A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974.
  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. https://www.findagrave.com/memorial/9126963
  5. Renato Guttuso
  6. Renato Guttuso (angol nyelven), 2006