Főmenü megnyitása

Gyárfás Elemér (Borzás,[1] 1884. augusztus 27.Bukarest, 1945. október 4.) magyar jogász, politikus, közgazdász, publicista.

Gyárfás Elemér
Született 1884. augusztus 27.
Borzás
Elhunyt 1945. október 4. (61 évesen)
Bukarest
Foglalkozása jogász,
politikus,
közgazdász,
publicista

ÉletútjaSzerkesztés

Kolozsvárt, Budapesten és a párizsi Sorbonne-on végzett jogot. Erdélybe hazatérve 1909-ben ügyvédi oklevelet szerzett, és részt vett a megyei közéletben. 1917–18-ban Kis-Küküllő megye főispánja, 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben ugyanitt a Magyar Szövetség élére került. A kisebbségi életben jogi és nyelvi ismereteivel hamar tekintélyhez jutott, 1921 után az Országos Magyar Párt (OMP) elnöki tanácsának tagja, 1926-tól Csík megye szenátora Bukarestben. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdések tárgyalásában vett részt, így szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól a Katolikus Státus világi elnöke. Mint a dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnöke, majd 1941–44-ben a Romániai Magyar Népközösség elnöke.

A második világháború után a kolozsvári népbíróság eljárást indított ellene, háborús bűnösség vádjával. Habár ártatlanságát tanúk sokasága bizonyította, csak időközben bekövetkezett halála mentette meg a meghurcolástól. Az eljárást halála után megszüntették.

2015-ben felterjesztették a Világ Igaza kitüntetésre.[2]

A KZST és asz EIT tagja. Cikkeit, tanulmányait a Magyar Kisebbség, Erdélyi Tudósító, Kis-Küküllő, Keleti Újság közölte, az Erdélyi Lapok főmunkatársa.

MunkásságaSzerkesztés

Már az I. világháború előtt írt cikkeiben hirdette, hogy meg kell ismerni a román nyelvet és irodalmat, meg kell szüntetni a válaszfalakat magyarok és románok között. 1921-ben a közügyi aktivitás hirdetője ugyan, de a Kós Károly-féle Magyar Néppártot a politikából kiszorító földbirtokos- és bankérdekeltségek szolgálatában az OMP előkészítője és megszervezője. Állást foglalt az anyanyelven oktató felekezeti iskolák védelme érdekében. Erdélyi problémák c. publicisztikai munkájának alapgondolata szerint "az erdélyi magyarságnak a [...] világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között."

Legjelentősebb munkája Bethlen Miklós kancellár küzdelmes életét mutatja be az önálló erdélyi fejedelemség utolsó szakaszában. Cserei Mihály fő műve, a Historia (1709–12) nyomán jellemzi a politikust, s közli a Diploma Leopoldinum és az Olajágat viselő Noé galambja szövegét, továbbá Bethlen Miklós Supplicatióját és a bécsi fogságból nejével és fiával folytatott levelezését. Sajtó alá rendezte Gyárfás Elek 1844-es úti-naplóját (ETF 93, Kolozsvár, 1937).

Az erdélyi katolicizmus történetével foglalkozó tanulmányain kívül figyelemre méltó a Supplex Libellus Valachorumról szóló értekezése, amely ismerteti a román nép egykori követeléseit, s azok elutasítását a társadalmi és történelmi körülményekkel magyarázza.

Fontosabb munkáiSzerkesztés

  • Erdélyi problémák (Kolozsvár, 1923);
  • Bethlen Miklós kancellár, 1642–1716 (Dicsőszentmárton, 1924);
  • Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek (Lugos 1924);
  • Az erdélyi szászok és a katholicizmus (Dicsőszentmárton, 1925);
  • Egyenes úton : 1901–1926 (cikkgyűjtemény, Dicsőszentmárton, 1926);
  • A Supplex Libellus Valachorum (Kolozsvár, 1929);
  • Az első kísérlet (Az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai. Klny. Lugos, 1937).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ligeti Ernő: Erdély vallatása. Hosszú Márton Gy. E.-ről készült rajzával. Kv. 1922. 18–21.
  • Grandpierre Emil: Erdélyi problémák. Gy. E. könyve. Pásztortűz 1923/33. *Bitay Árpád: Gy. E.: Bethlen Miklós kancellár. Pásztortűz 1925/1.
  • Bíró Vencel: Bethlen Miklós kancellár. Erdélyi Irodalmi Szemle 1925/1.
  • Kós Károly: Gy. E.: Bethlen Miklós kancellár. Vasárnapi Újság 1925/12. *Kulcsár S. Kálmán: Gy. E. Havi Szemle 1944/1.
  • Bányai László: Közös sors – testvéri hagyományok. 1973. 225, 329, 339.
  • Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Önéletrajzi visszaemlékezések II. 1974. 152, 166–76.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés