Gyékényfélék

növénycsalád

A gyékényfélék (Typhaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egyik családja. Egyes leírásokban egyetlen nemzetség, a gyékény vagy buzogánysás (Typha) tartozik ide, mintegy 15 igen specializált, évelő, vízi vagy vízparti fajjal; az APG III-rendszer a már önálló családként nem kezelt békabuzogányfélék (Sparganiaceae) monogenerikus családját is ide sorolta, egyetlen nemzetséggel – Sparganium. A gyékény virága a buga.

Gyékényfélék
Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Gyékényfélék (Typhaceae)
Juss.
Nemzetségek, hazai fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyékényfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyékényfélék témájú kategóriát.

Morfológiai sajátosságaik alapján sok egyszikű-csoporttal kapcsolatba hozhatók – és hozták is őket, az egyszikűek legvitatottabb helyzetű csoportja. Soó Rezső a kontyvirágfélék (Araceae) testvércsoportjának tekinti, a Hortobágyi-rendszerben a torzsavirágzatúak alosztályában szerepel, a csavarpálmák (Pandanales) rendjében. Az új kladisztikus taxonómiában már megállapodottnak látszik helyük, a perjevirágúak kládján alapi helyzetben szerepelnek, monofiletikus csoportot alkotnak a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae). Egyes újabb osztályzásokban már külön rendként szerepel a két család (gyékényvirágúak – Typhales), de a broméliafélékkel (Bromeliaceae) is összevonhatók monofiletikus csoportként.

Nemzetségek:

Békabuzogány szerkesztés

Gyékény szerkesztés

A gyékény (Typha) nemzetség morfológiailag igen egységes, melyet az alábbi pontokban röviden összegzünk.

A hajtásrendszer szerkesztés

Általánosan jellemző az erőteljes rizómák megléte, melyeken számos allevél található. Ezeknek a hónaljából ered a számos tarack, majd a gyökérrendszer. A két sorban álló lomblevelek hosszúak, keskenyek, az alapjuknál levélhüvelyt alkotnak. A levélhüvely belső falán elhelyezkedő sejtek nyálkát termelnek. A csoport növénykémiailag is igen egységes és jelentős. Jellemzőek rájuk a polifenolok, miriofillin-sejtek, a rizóma raktározó alapszövetében pedig igen tekintélyes méretű keményítőszemcsék. A sejtekben mindenütt megtalálhatók a rafidkristályok (kalcium-oxalát).

Szaporodásbiológia szerkesztés

A gyékényfélék virágzata torzsavirágzat (buzogányvirág). A hosszú virágzati tengely végén van a tömött, hengeres virágzat, alul a termős, felül a porzós virágok. A virágzatot a virágok kinyílásáig buroklevél fedi, mely később leválik. A termős és porzós zóna vagy érintkezik egymással, vagy egy rövid meddő tengelyrész választja el őket egymástól. Virágaik egyivarúak. A termős virágok meglehetősen egyszerűek; a magházban egy magkezdemény fejlődik, a termő igen kicsi, a bibeszál hosszabb, előrenyúló. Takarórendszere nincs, csak ismeretlen eredetű pikkely- vagy szőrképletek találhatók a termő virágtengelyének alapi részén örvösen, melyek a termés széllel való terjedését is segítik. A porzós virágok három porzót tartalmaznak, széles csatló köti össze portokjaikat, esetleg egy apró fellevél is védelmezi őket. A pollentermelés bőséges, ugyanis szélbeporzású növények. A mag tápszövete (endospermium) bőséges, a terméshéj csak a csírázáskor nyílik fel, egy, a terméshéj csúcsán lévő kupak formájában.

A hazai fajok szerkesztés

A gyékények igen specializált és fejlett növények és a harmadkor óta ismeretesek. A gyékénynemzetségnek (Typha) 13 faja ismeretes. Főleg a vízpartok növénye, nem szereti az állandó vízborítottságot, a mocsaras, lápos területek talaját kedveli. Hazánkban élő fajaik:

  • Keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia): 1–3 m magas, keskeny-szálas levelű (3–10 mm) növény. A termős virágok 20–35 cm hosszú, 13–25 mm vastag sötétbarna buzogányvirágot alkotnak, tőlük 3–8 cm-es tengelyrész választja el a porzós torzsarészt.
  • Széleslevelű gyékény (Typha latifolia): 1–2,5 m magas, levelei kékeszöldek, 8–20 mm szélesek. A termős virágzat 10–25 cm hosszú, 2–3 cm széles, barnásfekete. Nincs elválasztó csupasz tengelyrész a hím és női torzsarész között. Hazánkban sokszor társulások kompetitorává válik.
  • Rizsgyékény (Typha laxmannii): 50–100 cm magas, levelei 2–7 mm-esek, a termős virágzat 2–5 cm hosszú. A porzós és termős rész között 2–4 cm hosszú meddő rész van. Nem őshonos, behurcolták. Gyorsan terjedő faj.
  • Apró gyékény (Typha minima): Valószínűleg kihalt hazánkból. Még kisebb, mint az előző faj (30–70 cm). Levelei mindössze 1–3 mm-esek.
  • Ezüstös gyékény (Typha shuttleworthii): E faj is kiveszhetett hazánkból. Magassága 1–1,5 m volt, torzsája ezüstösen csillogott.

Felhasználása szerkesztés

A régi népéletben számos háziipari termék készült gyékényből, például gyékényszőnyeg. A közmondás is igazolja: „Egy gyékényen árulnak.”, hogy a gyékény legelterjedtebb köznapi iparcikk jelentéssel is bírt: szőnyeget jelentett gyékényből szőve. A tápéi ipar fontos terméke volt a gyékényszatyorral együtt. A gyékény szó tehát egyszerre jelentette a növényt és az ipari terméket.

Források szerkesztés

  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
  • Hortobágy Tibor (szerk.): Növénytan 2., Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1973
  • Andreánszky Gábor: Ősnövénytan, Akadémiai Kiadó, Bp., 1954
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965

További információk szerkesztés