Főmenü megnyitása

Gyógyszerészet és gyógyszerkészítés a történelem előtti időkben

Prehisztorikus kor embere. Museum of History TST
Stonehenge napkeltében. 2008. december 27.
A nomád életet élő maszájok Kenyában

A gyógyszerészet mérföldköveinek történetét[1][2] befolyásoló tényezők megmagyarázzák, hogy a gyógyszerészet az évek során hogyan fejlődött napjainkig. Milyen tényezők vezettek azokhoz a változásokhoz, amelyek megengedték azt, hogy napjainkban a gyógyszerészet elfoglalja helyét a gyakorlati gyógyításban. Történelemelőtti időkben[3][4] az emberek semmit nem tudtak a betegségek okairól, még a legegyszerűbb sebészi beavatkozásról[5] a sebellátásról sem. A történelmi ismeretek mérföldkövei mentén haladva lehetünk képesek igazán megérteni a modern, mindennapi gyógyítást, gyógyszerészetet, orvoslást, így például hogyan képesek a sebészek végrehajtani a legtöbb komplex és bravúros operációt.

Így tudjuk igazán összehasonlítani a prehisztorikus kor és napjaink között eltelt időszakot, miközben annyira ellentétben áll, különbözik egymástól. Mérföldköveket találunk a gyógyszerészet kialakulásának történetében, amelyek mellett megállás nélkül el lehet haladni, de érdemes meg-meg állni, mert minden egyes múltbeli történés megmagyarázza azt a csodát,[6] ami napjaink gyógyításában történik.

A természeti népek életmódjának kutatására alapozva elmondható, hogy az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjainak tudatában is élt. A test és lélek, az ember és társai, illetve az ember és környezete közötti harmóniának a jelentőségét is minden bizonnyal már a legrégebbi időkben ismerték. A kulturális antropológia, a néprajz és más diszciplínák eredményei azt mutatják, hogy a régi (természetes) világkép organikus világkép volt, a holisztikus szemléletből pedig következett az ember egészségének komplex fogalmi felfogása. (Felfogása és érzékelése, de nem a leírása, pláne nem a tudományos elemzése: ez az, ami leginkább valóban az elmúlt két évszázad eredménye.) Jelentős kutatási feladat lenne a természeti népek egészségképének vizsgálata.[7]

Tartalomjegyzék

A kőkori ember elterjedésének archeogenetikai bizonyítékai és a „mitokondriális Éva"Szerkesztés

Afrikában volt az emberiség bölcsője és innen indult területszerző, kontinensnyi területek gyarmatosításra a Homo sapiens sapiens. A migráció két irányban valósult meg. Az első migránsok hulláma a Közel-Keletre 80-65 000 évvel ezelőtt érkezett, AusztráliaMelanéziába a tengeren kb. 60 000 évvel ezelőtt. Ebből a vándorlásból származó ágak megérkeztek Kínába, Japánba. Ázsiába és Európába az első migráns hullám 40 000 évvel ezelőtt érkezett, míg az Új Világot, az amerikai kontinenst, az akkor még járható Behring-szoroson keresztül 15-10 000 éve népesítették be. A második migrációs útvonal, a központi út a Közel-Keleten, Perzsián át vezetett Közép-Ázsiába, majd elérte Európát, Kelet-, Északkelet-Ázsiát[8][9]

Az ősanya Afrikában születettSzerkesztés

Az ember és a csimpánz genetikai vonalának különválása kb. 4-6 millió évvel ezelőtt következett be.[10] Ez alapján a mitokondriális DNS hipervariábilis szakaszán kb. tízezer évenként rögzült egy mutáció. Az összes ma élő ember közös ősanyja kb. 166-249 ezer évvel ezelőtt élhetett. Ez bizonyítja azt, hogy az afrikai kontinens volt a modern emberré válás színtere, valamint, hogy az Afrikából kb. 1 millió éve kivándorolt Homo erectus későbbi leszármazottainak nincs nyoma a mai ember mitokondriális DNS-ében. Minden ma is élő ember anyai vonala a „mitokondriális Évában” fut össze, aki Dél- vagy Kelet-Afrikában született több mint 130 ezer évvel ezelőtt. Az Ő utódai, leszármazottai terjedtek szét az afrikai kontinensen (L1-L3 haplocsoportok).[11]

Afrika elhagyásaSzerkesztés

Őseink egy csoportja 65-80 000 évvel ezelőtt kivándorolt az afrikai kontinensről.[12] Afrikából az első migráció a Közel-Keletre történt. Ezek a migránsok legfeljebb 2 - 3 ezren lehettek, ma a nem afrikai emberek mindegyike az ő markereiket (is) hordozza. A Közel-Keleten körülbelül 55-60 000 évvel ezelőtt kialakult két fontos szuper-haplocsoport, az M és az N, melyből az összes többi, nem afrikai klaszter származtatható.[13]

M szuper-haplocsoportSzerkesztés

Az M szuper-haplocsoport utódai elterjedtek Ázsiában, Ausztráliában és Amerikában, míg az N klaszter képviselői főleg Európában telepedtek le. Ausztráliába a tengerparti “gyorsúton” kb. 60 000 évvel ezelőtt érkezett meg az anatómiailag modern ember.[14] Bár az Afrikából Ausztráliába történő migrációnak nem maradt kézzelfogható régészeti bizonyítéka a jégkorszak után megemelkedő tengerszint miatt, azonban az ősi mitokondriális leszármazási vonal az Andamán-szigetek, Malajzia és Pápua Új-Guinea egyes őslakosainál, valamint minden ausztrál bennszülöttnél föllelhető.[13]

N klaszter képviselőiSzerkesztés

A Neandervölgyi hominidák (emberfélék) lakta Európába mintegy 50 000 évvel ezelőtt érkeztek meg Homo sapiens őseink. A Neandervölgyiek a kontinens egyre kisebb területére szorultak vissza, míg kb. 26 000 évvel ezelőtt teljesen kihaltak. Fosszilis régészeti leletek mitokondriális DNS vizsgálata alapján a Neandervölgyieknek genetikai nyomai a Homo sapiens sapiens utódaiban nem lelhetők fel. Azonban máig kérdéses, hogy a kétféle embertípus párosodott-e egymással, születtek-e utódaik, és azok termékenyek voltak-e. Őseink a Közel-Keletről induló több bevándorlási hullámban vették birtokba Európa tájait, mind a paleolitikum, mind a neolitikum idején. Közép- és Kelet-Ázsiába a modern emberek első hulláma kb. 30-50 000 évvel ezelőtt érkezett.[15] Az amerikai kontinenst az akkor még járható Bering-szoroson keresztül 15-25 000 éve népesítették be.[16][17] 2008-ban az Altáj-hegységben talált, valószínűleg a Neandervölgyiekkel és a modern emberekkel egy időben élő harmadik emberszabású, mitokondriális DNS vizsgálatából azt a következtetést vonta le, hogy ez a hominida a Neandervölgyiekkel és a modern emberrel közös ősön osztozott, aki valamikor 1 millió évvel ezelőtt létezett. A mitokondriális DNS mintázata szerint a nem a Neandervölgyiekkel, vagy az anatómialilag modern emberekkel vándorolt ki Afrikából

A kőkori gyógyszerészet régészeti forrásainak kutatásában alkalmazott módszerekSzerkesztés

Biomolekuláris archeológiaSzerkesztés

Természetbeni biológiai markerekSzerkesztés

Biológiai markerek többek között az egykor élő szervezetek komplex, molekuláris, fosszilis maradványai, amelyeket szerves vegyületek, különösen lipidek alkotnak. Előfordulnak emberek használati tárgyain, mint például a bitumen régi hajók tömítőanyagaként, lándzsák és nyilak markolatának anyaga, mumifikálás tartósítószere, a középkori festmények bevonata, de ilyenek a régészeti ragasztók, gyanták, hajóroncsok. Biomarkerek és nem-biomarkerek geokémiai paramétereiket együtt használva segítenek megoldani régészeti kutatási problémákat, paleodiéta, agrárkultúra gyakorlatát és többek között bizonyítékokat a kábítószerek használatára.

IzotópdiagnosztikaSzerkesztés

Radiokarbon keltezésSzerkesztés

A vizsgálat az egyik legelterjedtebb abszolút keltezési módszer a régészetben, mely a szén egyik izotópjának (14-es tömegszámú szén, azaz e14C) radioaktív bomlására épül. A szén elemnek a természetben három izotópja fordul elő, attól függően, hogy az atommagban milyen a protonok és neutronok aránya. A rendkívül instabil izotóp meghatározott felezési idő során radioaktív sugárzás kíséretében fokozatosan visszabomlik stabil nitrogénizotóppá (e14 N ). A felezési idő, mely során a radioaktív izotóp atomjainak száma a felére csökken a szénizotóp esetében 5730 év. A szénizotóp felezési idejére alapuló abszolút keltezési módszert Willard Frank Libby amerikai kémikus írta le először a második világháború idején. Libby 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott a módszer kidolgozásáért.

Történelem előtti idők (-Kr. e. 8000)Szerkesztés

 
Afrikai biface tárgy kelt késő kőkorszaki időszakban

Az emberiség fejlődésének ősi kulturális szakasza vagy szintje, amely a pattintott kőeszközöket használó paleolitikum és a csiszolt kőeszközök általánossá válásának ideje, a neolitikum közé esett, amelynek eszköztárának is a pattintott kő az alapja, és gyakran használtak olyan apró kőszerszámokat, amelyeket fogszerűen egy közös nyélbe rögzítettek. Némely lelet csiszolt köveket is tartalmaz, előkerültek továbbá csontból, agancsból és fából készített használati tárgyak is. A mezolitikumi vadász módszerei fejlettebbek, eredményesebbek voltak, mint a paleolitikumi elődöké.

A neandervölgyi ősember teljes genomját feltérképeztékSzerkesztés

A neandervölgyi teljes genomjának kimagasló minőségű szekvenálása, és ezzel kapcsolatos adatok szabadon elérhetőek az interneten.[18] A vizsgálathoz használt lelet egy szibériai barlangban talált lábujj. Meg lehet különböztetni azokat a génrészleteket, amelyeket a vizsgált neandervölgyi egyed az anyjától és az apjától örökölt.[19][20] A kutatók az új génsorrendet össze tudják a későbbiekben hasonlítani más neandervölgyiekével, valamint a gyenyiszovai ember egy évvel ezelőtt leírt genomjával. A gyenyiszovai ember egy másik kihalt ősemberfaj. Mind a neandervölgyi, mind a gyenyiszovai ember genomja sokat segít abban, hogy megértsük az emberi faj evolúcióját, és hogy milyen genetika változások történtek a modern emberben, miután elkülönült ettől a két rokon fajtól. A tudósok fontosnak tartják azt is, hogy a genetikai felfedezéseket össze tudják vetni a különböző fajok étrendjével kapcsolatos ismereteinkkel.[21] Ebből pedig az életmódjukra, szokásaikra tudnak következtetni.

A neandervögyiek nem éltek társadalmi életetSzerkesztés

A kutatók évtizedeken keresztül nem értették, hogy miért a modern ember kerekedett felül, amikor egyenlő méretű volt az agymérete a neandervölgyiekével összehasonlítva. A legfőbb ok az volt, hogy a neandervölgyiek agya leginkább a mozgásra és a látásra koncentrált életmódjuk folytán, így kevés helyet hagyott a társadalmi élettel kapcsolatos eseményeknek. A neandervölgyieknek nagyobb volt a szemük és egész testfelépítésükben robusztusabbak voltak. Emiatt agyuknak sokkal nagyobb részét az érzékelésre és a mozgásra kellett fordítaniuk.[22][23] Ezért az agy kisebb része foglalkozott az úgynevezett okos dolgokkal, a kreatív gondolkodással. Robin Dunbar két társával, Eiluned Pearce és Chris Stringer kutatókkal 32 modern emberi koponyát hasonlított össze 13 neandervölgyi ősember koponyájával.

A vizsgált koponyák mind 27-75 ezer évvel ezelőtti időkből származtak. A kutatók arra figyeltek fel, hogy neandervölgyieknek sokkal nagyobb volt a szemüregük. Mivel a ma élő főemlősökön elvégzett vizsgálatok alapján tudható, hogy a szemüreg mérete és a vizuális feldolgozásért felelős agyterület mérete közt milyen összefüggés van, ebből kiszámítható az, hogy a neandervölgyi agyának mekkora része foglalkozott a látással. Több elmélet is létezik a neandervölgyiek kihalásával kapcsolatban. Az egyik szerint egyszerűen beleolvadtak a modern emberek közé, amikor utóbbiak északra vándoroltak. A másik elmélet szerint – amit a mostani, agymérettel kapcsolatos tanulmány is alátámasztott – a neandervölgyieknek nem voltak megfelelő közösségi életük, képtelenek voltak nagyobb közösségeket, társadalmakat létrehozni. Kisebb csoportokban, hordákban maradtak, ezért azonban képtelenek voltak megfelelő választ adni a környezetükre és nem is tudtak továbbfejlődni, kihaltak.[24][25]

Neandervölgyi és a homo sapiens gyermekeSzerkesztés

A modern ember mintegy 40 ezer évvel ezelőtt érkezett Afrikából az európai földrészre, ahol már régóta élt a neandervölgyi ember. A Homo sapiens és a Homo neanderthalensis mintegy 10-12 ezer évig élt egymás mellett, majd a neandervölgyi ember kihalt. Eddig nem volt arra bizonyíték, hogy egymással párosodtak volna. Az észak-olaszországi Monti Lessini térségében talált emberi állkapocscsontok ezt bizonyítják. Egy 30-40 ezer éve Észak-Olaszország területén élt ember földi maradványairól azt feltételezik, hogy egy modern ember és egy neandervölgyi ember gyermeke. A maradványok az első megtalált közös gyermek egyike lehet, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis keveredett egymással.[26] A korábbi genetikai elemzések szerint az európai és ázsiai ősökkel bíró emberek DNS-állományának 1-4% származhat a neandervölgyi embertől. Az alsó állkapocs morfológiája arra utal, hogy ez az ember egyfajta közbenső lehet a klasszikus neandervölgyi és a modern ember között. Előbbire a csapott alsó állkapocs volt a jellemző, és nincs tokája, míg az utóbbinak kiálló alsó állkapcsa volt, jól kifejlődött nyakkal.[27] DNS-elemzésnek vetették alá a csontmaradványt és 3D-s felvételeken illusztrálták, majd összevetették eredményeiket a Homo sapiens vonásaival. A genetikai elemzés kimutatta, hogy az egyén – anyai – mitokondriális - örökítőanyaga neandervölgyi emberé. Ezért a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy egy neanderölgyi nőről van szó, aki Homo sapiens férfival közösült.[28] Korábban talált leletek azt jelzik, hogy a modern ember mintegy 45 ezer évvel ezelőtt már élt a dél-olaszországi barlangokban.[29][30]

A neandervölgyi robusztus izomzattal rendelkezettSzerkesztés

 
Férfi és női Homo neanderthalensis (Neandertal-Múzeum, Neandertal, Düsseldorf, Németország)

A tudósok létrehoztak csontjai segítségével egy 70000 éves új neandervölgyi modellt. „Életre keltették” a neandervölgyi embert.[31][32] A munka alapját egy férfi csontváza szolgáltatta, amelyet 1909-ben Franciaországban, a La Ferrassie-barlangban találtak. A La Ferrassie nevet kapta. Koponyája a valaha feltárt legnagyobb méretű és leghiánytalanabb neandervölgyi koponya. Azt mutatják a legújabb kutatások, hogy jó vadászok voltak, képzett használói a kőeszközöknek és valószínűleg a tüzet ismerték. Az együttérzés, a gyengébbeken segítés gyakorlat volt közösségeikben.[33]

A neandervölgyi ember felegyenesedve jártSzerkesztés

A lábszár- és lábfejcsontok rendkívüli fontossággal bírtak, hiszen korábbi feltételezésekkel szemben bizonyította, hogy a neandervölgyi ember felegyenesedve járt. A korai emberfélék rekonstruálására szakosodott Deák Viktor magyar származású amerikai paleoművész egy másik neandervölgyi-csontváz segítségével pótolta a hiányzó bordákat, szegycsontot, csigolyákat, amelyet 1982-ben Izraelben találtak (Kebara-barlang).

Az izomzattal „felöltöztetett” csontvázSzerkesztés

Az ily módon kipótolt La Ferrassie-t Buckinghambe, a Crawley Creatures nevű céghez szállították, ahol a csontvázat izomzattal "felöltöztették". A csontok fizikai megjelenése, "textúrája" szabja meg, hogy egykori tulajdonosa milyen izomzattal rendelkezhetett. „A csontokon lévő masszív tapadási pontokból következtettünk a neandervölgyi ember robusztus izomzatára” – magyarázza Jez Gibson-Harris archeológus.

A neandervölgyi embereknek küzdelmes élete voltSzerkesztés

A La Ferrassie felső végtagjai aszimmetrikusak, a jobb karja jóval erősebb volt a balnál. Colin Shaw, a Cambridge-i Egyetem antropológusa, aki a neandervölgyi felkarcsontjait vizsgálta, rámutat, hogy nagyon nagy erőkifejtést kívánt a hajítódárdával folytatott vadászat vagy az olyan álladó tevékenység, mint a bőrök kikészítése, ami a nagy eltérést okozta.

A neandervölgyi férfi arca, a neandervölgyi gyermekek fogai sokkal gyorsabban nőttekSzerkesztés

La Ferrassie1 fogazata fennmaradt, így Deák Viktor és Alice Roberts professzor arcrekonstrukcióval a neandervölgyi férfi arcát megkonstruálta. A fogaknak az orvosi gyakorlatban alkalmazott berendezéseknél ezermilliárdszor nagyobb teljesítményű röntgenforrás segítségével történő vizsgálata kimutatta azok napi növekedési rátáját. Összehasonlító vizsgálatokkal - a fogak állapotát a csontváz többi részével vettették egybe - kimutatták, hogy a neandervölgyi gyermekek fogai sokkal gyorsabban nőttek, mint a modern emberé. Ez a körülmény esetleg segít kideríteni, hogy miért tűnt el a neandervölgyi ember és miként sikerült fennmaradnia a Homo sapiensnek.

A neandervölgyi bőreSzerkesztés

A neandervölgyi megalkotásának utolsó állomása a bőrszín, valamint a hajkorona és a testszőrzet kialakítása volt. A hideg éghajlat miatt La Ferrassie1 bőre halovány, hajzata és szőrzete pedig vörös, mivel korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a neandervölgyiek többsége rőt "sörénnyel" rendelkezett. John Hawks, a Wisconsini Egyetem antropológusa szerint a neandervölgyi ember eddigi legpontosabb hasonmását sikerült megalkotnia. A replika, mint mondta, fontos információval szolgál, hiszen "kizárólag a csontokra összpontosítva nehéz elképzelni az egykor élt embereket a maguk hűs-vér valójában az antropológusoknak".

A kőkorszaki ember antropomorf gondolkodásaSzerkesztés

A zárt törzsi közösségben élők önálló egoja még nincs kifejlődve. Gondolkodásuk sokszor irracionális, mágikus elemekkel átszőtt, képszerű, nem koherens. Világképe panteisztikus, képzeletében minden él, lélegzik, a látható világ egy elképzelt látomás. Ebben a képzelt világban romboló démonok élnek. Racionális elemeket is vannak a gondolkodásukban. A Crô-magnoni ősember freskóin a vadászati mágia előkészítésénél egyetlen szervként a mamut szívét már feltüntették: ezt a pontot kellett a vadászoknak eltalálniuk, ami a szív és a vér életadó szerepének korai felismerését jelenti. A „Laussel”-i asszony kőtestét okkersárga vasporral kenték be, ez a rítus, a vér színéhez hasonló vörös vasoxid kultikus használata később a Magdalen-kor sírjaiban is kimutatható. Ez volt a szimbolikus vasterápia első formája.A test és a lélek különbözősége ismeretlen fogalom. Az arcról képződött tükörkép a tóban, és a napsugarak keltette árnyéka létezik másolatként a világról. Személyes tulajdonságokkal ruházza fel a jelenségeket. A betegségek az istenek büntetése, amelynek az egész törzs áldozatául esik. Számára minden tárgyban, jelenségben természetfölötti erők, szellemek lakoznak, akiknek haragját ki kell engesztelni.

Homo sapiens előtti főemlősök és betegségeikSzerkesztés

A fejlettebb emlősöknél az öngyógyító tevékenységgel találkozhatunk. A törött végtagok nyugalomban tartása, az idegentestek eltávolítása, a szőrzet élősködőktől való rendszeres átvizsgálása, a rendszeres fürdés, bizonyos gyógyhatású füvek elfogyasztása és a szüléstámogatás nem tudatos cselekedet, nem is a tapasztalat eredménye, hanem ösztön. Nehéz határt vonni az ösztönök, a kísérletezés, a tapasztalat és a mágia között. A korai újkőkori kor emberét, aki az állattartást még nem ismerte és nomád életmódot folytatott, járványok ugyan nem gyötörték de szenvedett az artritisztől, igen ritkán a kariesztől, idült tályogoktól, ínygyulladástól, a nyaki gerincoszlop korai artrózisától, fertőző, tumoros[34] és hiánybetegségektől. Paleopatológiai vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a kambrium utáni felmelegedés hozzájárult a baktériumok patogenitásának növekedéséhez. A kőkorszaki Vénusz-szobrokra 51 százalékban a nagyfokú elhízás jellemző.

Vulkánkitörés miatt halt ki a neandervölgyi?Szerkesztés

A neandervölgyi ember egykoron a modern ember legközelebbi rokonának számított, és megközelítőleg abban az időben halt ki, amikor a Homo sapiens elkezdte meghódítani a világot; ez ahhoz a spekulációhoz vezetett, hogy őseink törölhették el őket a Föld színéről. Kutatók úgy vélik, a neandervölgyiek kihalását egy, a Nápolytól északra lévő vulkán kitörése idézhette elő. Mintegy 39 ezer évvel ezelőtt a dél-olaszországi Campi Flegrei nevű terület egyik vulkánjának kitörése okozhatta azt a katasztrófát, amely során a neandervölgyiek kihaltak. Az elmélet szerint a Campi Flegrei vulkáni területen (magyarul: lángoló mezők) – ahol az ókori római mítoszok szerint a tűzisten, Vulcanus otthona volt – egy hatalmas vulkánkitörés akkora katasztrófát eredményezett, amely végső soron a neandervölgyiek kihalását okozta. A helyszín egyébként a vulkáni utóműködés klasszikus példája, egyes kráterekben mind a mai napig érezni kénes kigőzölgéseket. A kutatások szerint az elmúlt 200 ezer év legnagyobb vulkánkitörése lehetett a tárgyalt időszakban, amely olyan nagy mennyiségű hamut juttatott a légkörbe, hogy hónapokra, évekre eltakarta a Napot. A hőmérséklet csökkenését eredményezte, továbbá a mérgező anyagokkal (kén-dioxid, fluorid és klorid) telítődött légkör is nagyban hozzájárulhatott a neandervölgyiek eltűnéséhez, amire a kialakuló savas esők is rásegítettek. Mindezek mellett a természeti jelenség a növényzet gyérülését is előidézte, aminek következtében csökkent a nagyobb testű emlősök populációja, s ez kihatott az ősemberre is. A vulkánkitörés során 250 köbkilométer mennyiségű hamu került a légkörbe, amely Kelet-Európát, Észak-Afrikát és Nyugat-Ázsiát is befedte. Ezen elmélet szerint, amelyet radiokarbonos vizsgálatok is alátámasztanak, a neandervölgyi i. e. 37 ezer környékén tűnhetett el a Föld színéről, vagyis 9-10 ezer évvel korábban, mint azt eddig gondolták. Természetesen felmerül a kérdés: a már szintén a térségben tartózkodó modern ember miért nem jutott ugyanarra a sorsa, mint nemzetségbeli társa? A szakemberek szerint pusztán azért, mert a neandervölgyieknél már jóval nagyobb létszámban képviseltették magukat.

Nomád élet és a gyógyítás fejlődéseSzerkesztés

Biztosan senki nem tudja mikor kezdődött a gyógyszerészet, de az biztos, hogy a betegség egyidős az emberrel. Történelem előtti időkben a legtöbb ember nomád életmódot folytatott. Ez nehézzé tette a kreatív ötletek létrejöttét, hogy megosszák és fejlesszék azt egy későbbi civilizáció megszületéséhez. Ez akadályozta meg a haladást a gyógyítás fejlődésében. Egy embernek lehet jó ötlete vagy elmélete, de a nomád életmód megakadályozta, hogy sok ember halljon erről.

Összehasonlító néprajz a természeti népeknél és a prehisztorikus gyógyításSzerkesztés

A történelem előtti időről írásos feljegyzés nem maradt a gyógyítással kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy nekünk nincsenek forrásaink erről az időszakról, ami leírja az emberek érzéseit és hitét. Csak következtetni tudunk használati tárgyaiból vagy ma is nomád életet élő (kenyai maszáj-törzs), természeti népek életmódjából a prehisztorikus kor emberének mindennapjaira. Az ember létezésétől kezdve véget nem érő küzdelmet folytat a betegségekkel, járványokkal, balesetekkel szemben. A gyógyítás kezdetei a természeti népeknél keresendők. A vadászó, halászó emberek olyan dolgokat fedeztek fel a természetben, ami segített nekik a gyógyulásban. A neolitikus kor orvoslására és mágikus világképére utaló csekély források hiányában az ősember gyógyító szándékát a primitív természeti népek hasonló gyakorlatának tanulmányozása, vagyis az összehasonlító néprajz segítségével vált lehetővé.

Gyógyítás a kőkorbanSzerkesztés

 
Banánborral végzett sikeres császármetszés bennszülött gyógyítókkal. Kahura, Uganda. RW Felkin utazó, felfedező 1879-ben jegyzett le. 2007. március 27.

A korai ember felfedezte azokat a környezetében található természetes gyógyhatású anyagokat, amit amúgy is használt pl.: víz, sár, bőrrel érintkező növények.[35] Az ismeret fejlődése gondolatcseréhez, tapasztalatcseréhez, találmányok cseréjéhez vezetett. A gyógyszerészet ösztönösen gyakorlott volt, ahogy az emberek arra használták az elemeket körülöttük, hogy pl. vérző sebeket borogatásokkal csillapítsa, kizárásos alapon vagy megfigyelés, tapasztalat útján. Banánbort alkalmazott fájdalomcsillapításra, nyugtatásra, fertőtlenítésre. A természeti népeknél jegyezték le tizenkilencedik századi utazók Afrikában, őslakosok sikeresen végeztek császármetszést. 1879-ben például egy brit utazó, RW Felkin, tanúja egy elvégzett császármetszésnek ugandai várandóson. A gyógyszerként használt banánbor félig megrészegíti a nőt és megtisztítja kezét és hasát a műtét előtt a banánborral. „Méh dörzsölése méh összehúzásának céljából. Megrágott fakéreg-pép összehúzó hatás elérésére, vérzés csillapítására. Sebkötözésre banánlevet, növényi hajtásokat, rügyeket, zsírokat, olajat használt.”[36]

TrepanációSzerkesztés

 
Egy meglékelt koponya[37]
 
25-35 év körüli férfi számos koponyatörés és csontlézió okozta erőszakos halála nyíl által.(Stage : Mesolithic (-6740 to -5680 Before the Current Era) Locality : Teviec (or THEVIEC) Morbihan France. Muséum de Toulouse

A trepanáció (koponyalékelés), mint orvosi beavatkozást talán ismerhették a gonosz szellemektől való megszabadulás eszközeként epilepsziában. A kora kőkortól szinte valamennyi természeti nép rendkívüli ügyességgel művelte. Trepanált koponyákat már i. e. 10000 körül is találtak. Néha a koponya külső lemezét távolították el „T”- alakban. A szellem eltávozásának megkönnyítését, de legtöbbször az epilepszia vagy a fejfájás megszüntetését célozta. Végeztek nagy trepanációkat is kőkésekkel, különösen szilánkos, nyílt koponyasérüléseknél, amelyeket élőkön végeztek. Az esetek 80 százalékában terápiás javallat alapján végezték, többnyire koponyatrauma miatt. Az inka koponyasebészek a csontdefektust, akárcsak a honfoglalás kori, verebi koponyán is látható, arany- vagy ezüstlemezzel, a szegényebbeknél kagylóhéjjal vagy kókuszdió héjával fedték. A koponyalékelést különböző okokból, kultikus, misztikus okokból, vagy gyógyítás céljából végezték. A leletek szerint a betegek 50%-a még éveket élt a beavatkozás után. A honfoglaló magyarok között is szokás volt az eljárás. Még a XVII. században is végezték a beavatkozást.[37]

Sebészi beavatkozásokSzerkesztés

A suturákat és a nagy sinuszokat teljes trepanációknál – 86 százalékban férfiaknál – a középvonal gondos elkerülésével rendszerint megkímélték. Más esetben a varázsló az idegen tárgyat egy cső segítségével „kiszivattyúzta” a sérült testrészből. Kisebb sebészeti beavatkozások közül a bőrön többszörös szikével mintákat metszenek a bőrbe, majd lehúzzák a vonalak közé eső felső bőrréteget vagy az érvágást mint „vértisztító” eljárást alkalmazzák. A tályogokat először lenmaglisztes borogatás pl. gennyes kelevény megérlelése, kifakasztása céljából felpuhították, megérlelték, majd megnyitották, az idegen testeket eltávolították, a törött végtagokat sínezték, a törött végtag csonkolására azonban csak nagyon kevesen vállalkoztak. Amputációt, mint szakrális áldozatot vagy sérülést követő csonkolásos beavatkozást az óperui Moche-kultúra (Kr. u. 0-800) is ismerhetett. Találtak végtag-protéziseket, ami arra utal, hogy a beteg a lábamputációt többször túlélte. A sebeket égetésre használatos eszközzel kiégették. A genny levezetésére egy bambuszcsövet használtak. A sebet – növényi főzetekkel kimosva – nyitva hagyták és megvárták a gennyedést, majd a sebüreg behámosodását. Átlyukasztással járó hasi sérüléseknél a beleket visszahelyezték és a hasfalat összevarrták.

SzülészetSzerkesztés

A szülés a legtöbb primitív népnél nyilvánosan zajlott le. A szülésnél a tágulás elősegítése érdekében általában a guggoló vagy ülő helyzetet választották, míg a hasprést egy hason átvetett széles öv húzásával támogatták egyes népcsoportok. A rendellenes fekvéseket is ismerték, a harántfekvésnél külső vagy belső fordítást végeztek, és az előesett kart is visszahelyezték.

Palaeodontológia, szájbetegségekSzerkesztés

Életmód, étrend és fogászati betegségekSzerkesztés

 
Kom-Ombo temploma

A paleolit időszakban, a predinasztikus populációk egy része a sivatag szélén éltek, mert a Nílus-völgy víz alatt volt, ahol bőségben volt növényzet és vadon élő állat. Ezek az emberek, akiknél fegyvereket találtak, vadászok voltak. A mezolitikumról bőséges információt szolgáltat a KomOmbo, كوم أمبو síkságon található, Sebil falu közössége, amit Sebilian kultúra[38] (mezolitikum első szakasza) néven ismer a szakma (Saffiro 1969). A síkság eredetileg víz alatt volt és ez a kiszáradt, a lakosság letelepedett sikeresen egy alacsonyabb tengerszinten, hogy a víz közelében élhessen.

A második és a harmadik periódusban az ásatások során malomkőt és kő mozsártörőket fedeztek fel. Hulladék halmokban növényevő puhatestűek, halak csontmaradványait tárták fel archeológusok, amelyek csontjait megnyitottak a csontvelő kibontásához. Lemészárolt víziló csontvázakat is találtak: a test negyven vagy több juh húsával volt egyenlő, a csontokat felhasználtak a divatos ékszerek és egyéb eszközök készításére (Midant-Reynes 1992).

Az El Omari helyszínen, ami még megelőzi az El Badari közösséget (Midant-Reynes, 1992), ahol a magtárak és lakóépületek továbbra is bélelve voltak, búzából készült sütemények, búza és árpa töredékek, kenyér, szikimórfa füge és datolya, vad cukornád szárakat (Saccharum spontaneum L) (a legkorábbi feljegyzett példák Egyiptom) fedeztek fel. Továbbra is megtalálható volt az állatok közül a disznó, a víziló, a krokodil, a csiga, a strucc, az antilop-, a kecske-, és halcsontok (Hayes 1964).

A legfőbb változás a táplálkozásban i. e. 4000-ben következett be, amikor a lakosság a Nílus völgyében a vadászó-gyűjtögető életmódról az állandó földművelésre és az állattenyésztésre tért át. A termesztés gabona, mint a fő élelmiszer forrása és az azzal együtt járó csökkenése a vadászott állatok fogyasztásának, megnövelte szénhidrátbevitellel és csökkent a fehérjéké. Mivel a letelepedett életmód, a lakosság gyorsan növekedett, és időnként, ez azt eredményezné, hogy éhínség tizedelte a lakosságot.

Újkőkori „fogorvosok”Szerkesztés

A foghúzástól általában rettegtek, mert általános hiedelem szerint egy testrész elvesztése betegséget okozhat. Ehelyett a fogakat lecsiszolták, vagy vésővel kivésték (Ausztrália). Foghúzókat (awarteki) csak Nyugat-Afrikában használtak. Az újkőkorban méhviasszal tömhették be a lyukas fogakat. Erről tanúskodik az a 6500 éves állkapocslelet, amely Szlovéniában, Trieszt közelében fedeztek fel. A méhviaszt az egyén halála előtt vagy utána alkalmazhatták. A tudósoknak nem sikerült kideríteniük, hogy a „kezelésre” mikor kerülhetett sor. Röviddel az illető elhunyta előtt, vagy után történt a beavatkozás.

Feltételezik, hogy amennyiben a halál beállta előtt alkalmazták a méhviaszt, ezzel a fogzománc és dentin (fogállomány) függőleges repedése okozta fájdalmat kívánták csökkenteni. Claudio Tuniz kijelentette, a súlyos fogkárosodás nagy valószínűséggel nem a táplálkozással függhetett össze. A neolitikumban az asszonyok például fogsorukat is „bevetették” szövés közben. Kevés a prehisztorikus „fogászatra” utaló bizonyíték, így a 6500 éves szlovéniai állkapocslelet újabb adalékokkal szolgál az őskori „gyógyítás” gyakorlatáról. „A fogkezelés legrégebbi ismert európai esetéről és a legkorábbi gyógyászati-tüneti tömésről van szó” – hangsúlyozta Federico Bernardini.[39]

KörülmetélésSzerkesztés

Ez a szertartás az ősrégi korból ered. A prehisztorikus (i. e. 4000 körüli) sírokból exhumált testeken látszódnak a nyomai.

Évezredes gyógyfüvek, archaeobotanikaSzerkesztés

A természeti népek által ismert (gyűjtött vagy termesztett) gyógynövények száma jelentős és nincs okunk kételkedni abban, hogy ezek jó részét már a kőkorszaki közösségek is használták. Voltak ezek között nyílmérgek, mint a curare, oubain, veratrin, boundou, de hatásos gyógyszerek is, mint az ópium, hasis, kender, coca, cinchona, eucalyptus, sarsaparilla, dohány, acacia, copaiba, guajak, jalap és a podophyllin. A hasis és az ópium mellett ismertek más narkotikus szereket is. A növényeket szárították, majd porrá törve tárolták. Bonyolult ceremónia keretében külsőleg bedörzsöléssel, illetőleg belsőleg alkalmazták. A gyógyfüvek kiválasztásában a varázslókat még nem racionális szempontok vezették. A mágikus világképnek megfelelően a gyógyfüveket alakjuk, szaguk, ízük és ritkábban hatásuk, a gyógyítandó szervre emlékeztető morfológiai hasonlóság alapján választották ki. Ezért adtak sáfrányt sárgaságban, vörös korallport vérköpésnél, májvirágot (Hepatica nobilis) májbetegségeknél. A primitív archaikus orvoslásban a gyógyfüvek terápiás hatásukat elsősorban a varázsló kultikus szertartásai során nyerik el; enélkül használatuk eredménytelen vagy veszélyes lenne.

A régészeti növénytan tudományának feladata a múltbeli vegetáció kutatás, növényi feldolgozási folyamatok kimutatása, magvak és termések, egyéb növényi részek: fa, rügy meghatározása.
Növényi konzerválódás

Szénülés: égés elfojtás, oxigén hiányos körülmények között pl. tűzhelyek, kemencék, égett kövek környékén
Száraz konzerválódás
Szubfosszilis
Növényi lenyomat: só-, hideg által

Miről mesélnek a növényi maradványok?

Mire használták a növényeket?
Milyen eseményhez kötődnek?
Hol tárolták és hol készítették elő fogyasztásra/feldolgozásra a növényeket?

A pszichiátria kezdeteSzerkesztés

 
Ópiummák termesztése Helmandban. 2011. május 8.

Pszichoterápia és sámánokSzerkesztés

Egyetlen mágikus eljárás sem volt azonban olyan eredményes, mint a kultikus gyógyítás legfontosabb kelléke, a pszichoterápia, amelynek gyakorlásában a sámánok és a kőkorszak varázslói igazi gyógyítóknak bizonyultak. A természetfölötti erőkkel folytatott küzdelem volt a varázsló leglényegesebb gyógyító tevékenysége. Állat- és növényáldozatok, bájoló, igéző, ráolvasó imák, a sámánok „égi utazása”, a betegség „kiszívása”, vagy szemfényvesztéssel eltávolítása, a szellem kiűzése vagy kifüstölése, elfogása, megsemmisítése, az elveszett lélek vagy az árnyék befogása, elvesztett testrészek megtalálása, szimpátiás kezelések a mágikus orvoslásnak elmaradhatatlan kellékei.

Pszichoaktív anyagokSzerkesztés

 
Egyiptomi kéklótusz (Nymphaea caerulea). A lótuszvirágot kiemelten kezelik az egyiptomi domborművek és grafikák, különösen a Karnaki Templom falain. Azt gondolják, hogy már használták kábítószerként az ókorban is. Rosalie David, egyiptológus mondja: „A lótusz egy nagyon erős narkotikum, amely ezt lehetővé tette az ókori Egyiptomban és feltehetően elterjedt volt a használat, mert azt látjuk, sok jeleneten, ahol magánszemélyek egy csészében, a lótuszvirágot egy pohár borral tartják. Az ókori egyiptomiak biztosan használtak kábítószert. Mint például: lótuszt, mandragórát, kanabiszt és erősebb ópiumot. "Bár nagyon meglepő, hogy a kokaint is találtak a múmiákban.”

Kábítószer-használat gyakorlata a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Pszichoaktív anyagok használata régészeti bizonyítékai legalább 10 000 évre, és a kulturális használatról a történelmi tények az elmúlt 5000 évre nyúlnak vissza. A pszichoaktív anyagok alkalmazása úgy tűnik, nagyon nagy szerepet játszottak az emberek életében.[40] Felmerült az a gondolat, hogy van egy belső kényszer, ami meg szeretné változtatni az egyén öntudatát, mint egy vezérlő erő, hogy kielégítse az éhséget, szomjúságot vagy szexuális vágyat. Kábítószer-használatnak hosszú története van, és mint a gyermeki vágy fonjon, hintázzon, vagy csússzon jelzi azt a hajtóerőt, hogy megváltoztassa az egyén lelkiállapotát teljesen. Ez a kapcsolat nem korlátozódik az emberre. Számos állat fogyaszt különböző pszichoaktív növényt, bogyókat, erjesztett gyümölcsöt, amitől mérgezetté, részeggé válnak, mint pl.: a macskák macskamenta elfogyasztása után. A szent növények hagyományos legendái tartalmaznak gyakran utalásokat azokra az állatokra, amelyek az embereket ismertették meg a használatukkal. A biológia tudománya ismeri az evolúciós kapcsolatot a pszichoaktív növények és az állatok között azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a vegyületeknek a receptorai miért léteznek az állatok idegrendszerében.

Kábítószerek, mint biomarkerek az archeológiábanSzerkesztés

 
Gyógyszertári tároló edény, i. e. 18. század
 
Minószi korsó

Az emberiség már régóta széles körben használja gyógyító, vallási és rekreációs céllal a növényi eredetű kábítószereket. A kábítószerek és a kábítószer metabolitjai ősi leletekből kimutathatók, amelynek haszna az, hogy betekintést nyújt a kor társadalmának szociális viselkedésébe, a termesztési eljárásokba és a kereskedelembe. Az ópium egyike a legrégibb és a leggyakrabban használt kábítószernek. A gyógyszer előfordul a mák (Papaver somniferum) szárának, gubójának kifolyó nedvében. A görögök ezt a nedvet opionnak nevezték. Az ókorban a kábítószert az éretlen mákgubónak méz vagy bor oldatából vonták ki áztatással vagy bevágták a mákgubót, szárát és a kifolyó nedvet lekaparták arról. A kifolyó nedvet megitták, megették, vagy elégetve, füstöt belélegezték a pszichoaktív hatás érdekében. Az ősi készítmények kevésbé hatásosak, mint a modern finomított heroin, de mindkettő függőséget okoz.[41] A papaver somniferum legkorábbi maradványait Svájcból származó régészeti lelőhelyeken, fagyott tőzegben találtak meg, az i. e. III. évezredből.[42] Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az ópiummák termesztés nem érte el a Közel-Keletet csak sokkal később. A legrégebbi ismert ábrázolása egy mészkő faragás Knossos Központi Bíróságának palotájának falán található (Kréta), a késői Minószi I. korból (i. e. 1600-1450).[43] Egy új, megkülönböztető jelekkel tipizált kerámiákban találtak ópium nyomokat, gyűrű alakú, Krétán, a tengerben megfeneklett használati tárgyakban, ebből az időből. Ezek a kis kerámia korsók 10–15 cm magas, egy gyűrű alakú talpazattal az aljukon. Kémiai elemzések azt bizonyítják, hogy gyűrű alapjának használata az ópium tárolására volt alkalmas és valószínűleg összefüggésben volt a termesztésével és kereskedelmével. Az ópium fő hatóanyaga a morfin és a kodein. Nyomai a kábítószernek ciprusi ajándék korsókban is fellelhető az i. e. 15. században, el-Ajjul közelében Gázában és Palesztinában találtak.[44]

Tejérzékeny volt a kőkori emberSzerkesztés

 
Laktóz intolerancia régiónként. 2011. április 30.
 
A tejcukort hidrolizáló laktóz hiányzott a kőkori ember enzim-rendszeréből. 2011. május 15.
 
Isis-Hathor tejet ad Osiris-nek. Bronz, arany fedi a szemét. Késői korszak, 26. dinasztia (i. e. 664–525). A Lyoni Szépművészeti Múzeum jóvoltából

A kőkori ember egyáltalán nem tudta megemészteni a tejet, így a táplálkozásából ez az elem mindenképpen hiányozhatott, számolt be a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat. Joachim Burger fogorvos professzor, a mainz-i egyetem kutatójának vizsgálatai genetikai jellegűek voltak. A neolitikum korából származó csontvázak genetikai állományának vizsgálatából az derül ki, hogy a kőkorszak embere felnőtt korában nem rendelkezett a tejcukor lebontásához szükséges laktáz enzimmel. Bár az emlősök szinte kivétel nélkül isznak tejet, ám születésüket követően fokozatosan elvesztik azt a képességüket, hogy megemésszék a tejben található laktózt. Az emberek között nem ritka a tejérzékenység. Ázsiában és Amerikában élő őslakók körében egyáltalán nem ismert a tejfogyasztás, mivel genetikai öröklés miatt nem rendelkeznek a laktózt lebontó enzimekkel. Inkább az jelenti a kivételt, hogy az emberek képesek tejet inni.

A tejet ivók között mutáció alakult kiSzerkesztés

A kutatók eddig még nem tisztázták, hogyan és mikor változott meg az európaiak szervezete. Az ősi DNS megoldotta a tej rejtélyét.[45] Míg ősi populáció úgy tanulta, hogy a tejfogyasztás "nem jó a szervezetnek", addig egy német tudóscsoport igyekezett választ kapni arra a kérdésre, hogy miért - ősi több ezer éves csontvázak DNS-ének tanulmányozásával. A csoport megvizsgálta kilenc, Kr. e. 3800 körül foszilizálódott csontváz életkorát, amelyek kb. 6000 évesek voltak. Régészeti lelőhelyek: Németország, Magyarország, Lengyelország és Litvánia. Joachim Burger mainzi antropológus és kollégái kilenc Közép- és Kelet-Európában talált kőkorszaki csontvázból különítették el a DNS-t. Egyetlenegyben sem találtak olyan génmutációt, amely a laktózt lebontó enzim termelésére utalt volna. Van olyan nézet, amely szerint a szarvasmarhatartás kialakulása és a tejfogyasztás előnyeinek felismerése nyomán kialakult genetikai mutáció tette alkalmassá a szervezetet a tej fogyasztására. Egy német-brit kutatócsoport szerint az Ural-hegységből bevándorolt nomád pásztorok terjesztették el a génmutációt Európában.

Ural-hegységi nomádok és a tejemésztésSzerkesztés

 
Nomád pásztorkodás. Bakhtiari emberek Nyugat-Iránban.

A kőkorszakban az európaiak nem tudták megemészteni a tejet, s az, hogy mára tízből kilenc már fel tudja dolgozni a tejtermékeket, valószínűleg az Ural hegységből származó nomádok kis csoportjának köszönhető. Ők terjesztették el azt a génmutációt, amelynek révén az ember gyomra feldolgozza a tejcukrot. A Der Spiegel című hetilap online kiadásában beszámol arról, hogy a mainz-i egyetem antropológusai kőkorszaki csontvázak genetikai állományának vizsgálata során jutottak erre a felismerésre. A kutatók a londoni egyetem tudósaival közösen az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) tették közzé következtetéseiket. Eszerint az a képesség, hogy a tejet meg tudták emészteni, jelentős szerepet játszott az európaiak fejlődésében. Az emberi szervezetben csecsemőkorban - a szoptatás ideje alatt - kellő mennyiségben áll rendelkezésre az az enzim, amely a laktóz lebontásához szükséges, de sok népnél az elválasztás után már csak csekély mennyiségben keletkezik. A világon csak az európaiak, és néhány afrikai népcsoport jelentenek kivételt, mert ezeknél a szervezetben az enzim felnőtt korban is termelődik. (Angliában például a fehér bőrű britek 5 százaléka nem tudja feldolgozni a laktózt, de a bevándorlók körében az arány nagyobb. Annál, akinek a szervezete nem tudja feldolgozni a laktózt, a tej felfúvódást, gyomorgörcsöket és hasmenést okoz.) A német-brit kutatócsoport végkövetkeztetése az, hogy az Ural-hegységből bevándorolt nomád pásztorok terjesztették el a génmutációt Európában. Amikor az első háziasított kecskék, birkák és szarvasmarhák 8000 évvel ezelőtt Európába kerültek, a legtöbb földműves még nem tudta meginni az állatok tejét. A csekély kisebbség, amely termelt a szervezetében laktózt, jelentős előnybe került a többi földművessel szemben, és ezzel elindult egy evolúciós sikertörténet, amely a természetes szelekció nyomán a tejivók győzelmét hozta, - vélekedik Jochim Burger. A tejjel ugyanis a szoptatástól való elválasztás után csökkenteni lehetett a magas gyermekhalandóságot, ezért valószínű, hogy a mai észak-, és közép-európaiak őseiknek egy az időszámítás előtti 5. évezredben élő, maroknyi tejivó marhatartót tekinthetnek - írja a hamburgi hetilap internetes változata.[46]

A tej fogyasztását alkalmassá tevő génekSzerkesztés

Elsősorban Észak- és Közép-Európában, valamint Dél-Európa egyes vidékein öröklődött át a „tejivás képessége” - mondta el a National Geographic News-nak Burger. Ugyanakkor a tyúk vagy a tojás kérdésre is választ kaptak a tudósok, ugyanis Burger kutatásai szerint előbb terjedt el az állattenyésztés Kr. e. 9000 körül, s csak ezt követően (Kr. e. 8000 körül) alakultak ki a tej fogyasztására alkalmassá tevő gének az európai emberben. Az evolúciós küzdelemben a tej fogyasztása kétségkívül előnyt jelentett, hiszen ínségesebb időkben is megfelelő táplálékhoz juthattak azok, akik képesek voltak megemészteni a tehéntejet. „A dokumentum azt sugallja, hogy tevékenységük a korai farmer-gazdálkodóknak közel a nullával volt egyenlő” – tette hozzá társszerzője Peter Forster, régészeti tudományos munkatárs a Cambridge-i Egyetemről. „Ez az első tanulmány, hogy ténylegesen megvizsgálták az ősi emberi lények csontjait, akik 7000 és 8000 évvel ezelőtt éltek” – mondta Zvelebil, a professzor a University of Sheffield, Anglia.[47][48]

Klímaváltozás i. e. 5000-benSzerkesztés

A Szahara 10 ezer éve még egészen más képet mutatott, mint manapság, hiszen csapadékosabb, zöldebb volt a táj, vadászó-gyűjtögető népek lakták a vidéket, félig letelepedett életmódot folytatva. Körülbelül 5-7 ezer évvel ezelőtt megváltozott a régió éghajlata, szárazabb klíma köszöntött be, az emberek nomád pásztorkodásra voltak kénytelenek áttérni. A szarvasmarhák csontleletei ezt megerősítik, amelyek a régészeti feltárásokon előkerültek.

Azt már korábban is bizonyították barlangfestmények, hogy a háziállatok nagy szerepet játszottak ezeknek a népeknek az életében, amelyeken számtalan szarvasmarha bukkan fel. Arra viszont nem volt bizonyíték, hogy a marhákat a tejük miatt tartották. Tejelő tehenet is ábrázoltak a líbiai - Acacus mountains of southwest Libya -barlangfestmények, de ezek korát nem lehetett egészen pontosan megállapítani.[49]

7000 éve „tejgazdaságok” működtek a mai sivatag területénSzerkesztés

Az angliai Bristoli Egyetem és a római Sapienza Egyetem régészei bizonyították,[50] akik a Nature-ben tették közzé eredményeiket. A nemzetközi kutatócsoport zsírsavakat vont ki mázatlan kerámiaedényekből, amelyeket Líbiában találtak egy régészeti lelőhelyen. Az elemzések eredményei azt mutatták, hogy egykor tejből, sőt tej feldolgozásából származó zsiradékok voltak a kerámia-edényekben. Ez az első, legkorábbi bizonyíték a prehisztorikus szaharai „tejgazdaságra”. Az i. e. 5000-ben kezdődhetett a jelenlegi adatok szerint.

A jégember halálaSzerkesztés

 
Ötzi maradványai a Préhistoire de Quinson Múzeumban, Alpes-de-Haute-Provence
 
Ötzi ruházata, Bécsi Természettörténeti Múzeum (2009 decembere)

A Jégember, Ötzi halálának körülményeit vizsgálva jól láthatjuk az 5300 évvel ezelőtti, jégkorszaki ember életmódját, az akkori emberre leselkedő veszélyeket. A legrégibb épségben maradt emberi test. Egy német turista talált rá 1991. szeptember 19-én a Similaun-gleccseren, a tiroli Ötz-völgyi-Alpokban. Szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy i. e. 3300 körül halt meg. 25–35 év közötti férfi volt, kb. 160 cm magas és 50 kg súlyú. Valószínűleg összeesett a kimerültségtől, majd megfagyott. A sziklamélyedést, ahová behúzódott, csakhamar befödte a gleccserjég, és megőrizte tetemét a később bekövetkezett olvadásig.

Betegségei, sérüléseiSzerkesztés

Ötzi testének vizsgálatakor – törött orrától és néhány, közvetlenül a halála előtt elrepedt bordájától eltekintve – semmilyen betegségre utaló jelet nem találtak.

RuházataSzerkesztés

Különösen értékes őskori leletnek számít a ruházata. Felsőruhája kecske, zerge- és szarvasbőr darabokból összetűzdelt, béleletlen köpeny volt; a hideg ellen hócsalánból szőtt köpeny és prémsapka védte; a lábán fűvel kitömött bőrcipőt viselt. Néhány megmaradt hajszála arra vall, hogy a jégkorszaki ember már gyakorolta a hajvágást.

FegyverzeteSzerkesztés

Fanyelű rézfejszével és kovakőből készült tőrrel, valamint íjjal és 14 nyílvesszővel volt felfegyverkezve; az utóbbiak közül kettőnek megmaradt a kovakő hegye és a tollazata is, tartójuk szőrmetegez volt. Az íj tiszafából készült, a nyilak bangitából és somból.

Túlélő eszközeiSzerkesztés

Találtak mellette továbbá egy hálót, egy bőrzacskót, valamint egy U-alakú fakeretet, amelyben Ötzi valószínűleg a hátán vitte a holmiját. Élelmiszerkészlete halálakor egy szem kökényből, néhány gombából és lerágott kecskecsontokból állt. Jégember antibiotikum tartalmú, Polyporus gyógygombát vitt zsákjában vándorlása során.

Gyógyszerészet és gyógyszerkészítés a történelem előtti időkben
 
Polyporus umbellatus
Rendszertani besorolás
Ország: Fungi
Törzs: Basidiomycota
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Polyporales
Család: Polyporaceae
Nemzetség: Polyporus
Faj: P. umbellatus
Tudományos név
''Polyporus umbellatus''

Polyporus gomba bioaktív vegyületekkelSzerkesztés

Polyporus umbellatus immunostimuláns, daganatellenes, gyulladáscsökkentő és májképző.[51][52][53][54][55][56][57][58]

Múlt és jelen találkozásaSzerkesztés

Az orvoslásban levő nyilvánvaló haladás ellenére a mai napig kísért a történelem előtti idők szokásai, sok a hasonlóság a múlt és jelen között.[59]

VallásSzerkesztés

Egyik példa a vallásos szempont:

  • Századokon keresztül az emberek gyógyulásért imádkoztak.
  • A kuruzslók a mai napig elűzik a gonosz szellemeket.
  • A beteg emberek csodadoktorhoz fordulnak.
  • Meglátogathatnak egy szent helyet egy új gyógymód, gyógyulás reményében.

Természetes gyógymódokSzerkesztés

Egy másik példa a füvekből készült orvosságok használata. Ez manapság újra divatba jött, hiszen az emberek jobban szeretnek kevesebbet használni a szintetikus gyógyszerekből és jobban megbíznak a Föld természetes erőforrásaiban. Fontos emlékezni arra, hogy ezek a gyógymódok szintén a történelem előtti korból erednek. Most azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy az emberek miért válnak betegekké és sok betegséget meg tudunk gyógyítani és meg tudjuk előzni azokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Edward Kremers, Glenn: Kremers and Urdang's History of pharmacy Amer. Inst. History of Pharmacy. Copyright.
  2. Stuart Anderson: Making medicines: a brief history of pharmacy and pharmaceuticals Pharmaceutical Press. Copyright.
  3. Történelemelőtti idők, őstörténelem (praehistoria), az a tudomány, mely az emberi nem azon időbeli korszakával foglalkozik, melyről nem szólnak hiteles történeti források. Tudjuk, hogy már évezredek óta lakják emberfajok a földet, sokkal régebben, mint ahogy írott hagyományaink az emberi nem keletkezésének történetét és idejét meghatározzák. Azok a népek, kik a történelmi korszak előtt éltek, örökre letűntek, neveiket sem ismerjük, s így fejlődésük története és küzdelmeik nem jutnak tudomásunkra, de a nagyobb európai múzeumokban összegyűjtött leletek nyomán van rá mód rekonstruálni, milyen lehetett ezen ismeretlen népek kultúrája, merre vándoroltak, minő volt életmódjuk. Read more: http://www.kislexikon.hu/tortenelemelotti_idok.html#ixzz2Vo1H9v8Y http://www.kislexikon.hu/tortenelemelotti_idok.html
  4. Magner: A History of Medicine Published in 2005 by Taylor & Francis Group 6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300 Boca Raton, FL 33487-2742
  5. Briony Hudson, Raymond C. Rowe"Popular Medicines: An Illustrated History " Published by Pharmaceutical Press 2007-12-05 ISBN 0853697280 PDF Format, 193 pages 9.6 MB
  6. MODERN MEDICINES: The Discovery and Development of Healing Drugs Copyright © 2004 by Margery Facklam, Howard Facklam, and Facts On File This is a new edition of HEALING DRUGS: The History of Pharmacology Copyright © 1992 by Margery Facklam and Howard Facklam
  7. Gondolatok az egészségről –– az ókortól a "8. századig –– „Egészségpszichológia a gyakorlatban” cím# konferencia, MTA PAB Pszichológiai Munkabizottsága Pécs, 2004. november "2. Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin egyetemi docens
  8. Raskó, I. (2004) Genetikai időutazás- Az emberi populációk eredetének nyomában Mindentudás Egyeteme IV. 68
  9. Raskó I. (2008) A DNS mint régészeti lelet Magyar Tudomány 10 : 1119
  10. Takahata N., S atta Y., Klein J.: Divergence time and population size in the lineage leading to modern humans. Theor.Popul.Biology 48. 1995.
  11. Forster P.: Ice Ages and the mitochondrial DNA chronology of human dispersals: a review. Philos.Trans.R.Soc.Lond B Biol.Sci. 359. 2004.
  12. Watson E., Forster P., Richards M., Bandelt H.J.: Mitochondrial footprints of human expansions in Africa. Am.J.Hum.Genet. 61. 1997.
  13. a b Forster P., Torroni A., Renfrew C., Rohl A.: Phylogenetic star contraction applied to Asian and Papuan mtDNA evolution. Mol.Biol.Evol. 18. 2001.
  14. Thorne A., Grun R., Mortimer G., Spooner N.A., Simpson J.J., McCulloch M., Taylor L., Curnoe D.: Australia's oldest human remains: age of the Lake Mungo 3 skeleton. J.Hum.Evol. 36. 1999.
  15. Forster P., Torroni A., Renfrew C., Rohl A.: Phylogenetic star contraction applied to Asian and Papuan mtDNA evolution. Mol.Biol.Evol. 18. 1864-81. 2001.
  16. Forster P., Harding R., Torroni A., Bandelt H.J.: Origin and evolution of Native American mtDNA variation: a reappraisal. Am. J. Hum. Genet. 53. 1996.
  17. Raskó I. (2010) Honfoglaló gének Medicina Kiadó
  18. http://www.eva.mpg.de/neandertal/index.html
  19. Svante Pääbo Max Planck Evolúciós Antropológiai Kutatóintézet, Lipcse
  20. Archivált másolat. [2004. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. április 21.)
  21. http://www.newyorker.com/reporting/2011/08/15/110815fa_fact_kolbert
  22. http://www.thehindu.com/todays-paper/tp-international/of-neanderthals-and-cognitive-skills/article4506682.ece
  23. Robin Dunbar, az Oxford Egyetem kutatója
  24. Archivált másolat. [2013. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 19.)
  25. Archivált másolat. [2013. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 19.)
  26. http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0059781
  27. S. Condemni a Discovery News hírportálnak. Lásd alább.
  28. Silvana Condemi, Aurélien Mounier UMR 7268 CNRS / Aix-Marseille Egyetem / EFS ADES - Anthropologie bioculturelle, Droit, Ethique et Santé Faculté de Médecine - Secteur Nord Aix-Marseille Egyetem, Marseille, Franciaország; Aurélien Mounier A Leverhulme Központ az Emberi Evolúciós Biológiai Tanulmányok, antropológia Division, Department of Archaeology és Anthropology, University of Cambridge, Cambridge, Egyesült Királyság; Paolo Giunti Istituto Italiano di Preistoria e Protostoria, Firenze, Olaszország; Martina Lari, David Caramelli Università di Firenze, Dipartimento di biológia Evoluzionistica, Laboratorio di Antropologia, Unità di Antropologia Molecolare / Paleogenetica, Firenze, Olaszország; Laura Longo Musei Civici Fiorentini, Firenze, Olaszország
  29. http://www.livescience.com/28036-neanderthals-facts-about-our-extinct-human-relatives.html
  30. http://www.livescience.com/28086-when-humans-left-africa.html
  31. http://www.medicaldaily.com/articles/12842/20121023/uk-researchers-create-accurate-model-neanderthal.htm
  32. http://www.delmagyar.hu/vilagvevo/eletre_keltettek_a_neandervolgyi_embert/2304126/
  33. Prehistoric Autopsy – BBC
  34. http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/cancer/csontrakot-fedeztek-fel-a-neandervolgyi-osembernel-182595.html
  35. MODERN MEDICINES: The Discovery and Development of Healing Drugs 1. p. Copyright © 2004 by Margery Facklam, Howard Facklam, and Facts On File This is a new edition of HEALING DRUGS: The History of Pharmacology Copyright © 1992 by Margery Facklam and Howard Facklam
  36. http://www.nlm.nih.gov/exhibition/cesarean/cesarean_3.html
  37. a b Carlos M. Villalón et al.: An Introduction to Migraine: from Ancient Treatment to Functional Pharmacology and Antimigraine Therapy. Proc. West. Pharmacol. Soc. 45, S. 199–210 (2002).
  38. http://gredos.usal.es/jspui/bitstream/10366/71004/1/New_Prehistoric_Investigations_at_Kom_Om.pdf
  39. http://www.mult-kor.hu/20120920_mehviasszal_tomtek_az_ujkokori_fogorvosok
  40. Medicine and Health care in Ancient Egypt Supervising Proffessor: Dr. Manal B. Hammad 2010. HELWAN UNIVERSITY- FACULTY OF TOURISM AND HOTEL MANAGEMENT
  41. (Booth, 1999)
  42. (Merlin 1984)
  43. (Evans, 1928)
  44. (Bisset et al. 1996)
  45. Burger J., et al. Proc. Natl. Acad. Sci. , doi/10.1073/pnas.0607187104 published online (2007).
  46. http://www.nature.com/news/2007/070226/full/news070226-4.html
  47. https://sites.google.com/site/beanresearchnetwork/description-of-research-projects
  48. http://news.nationalgeographic.com/news/2005/11/1110_051110_europe.html
  49. http://www.nature.com/news/pottery-shards-put-a-date-on-africa-s-dairying-1.10863
  50. ROBERTO CECCACCI / THE ARCHAEOLOGICAL MISSION IN THE SAHARA / SAPIENZA UNIVERSITY OF ROME
  51. Li X, Xu W, Chen J (2010). „Polysaccharide purified from Polyporus umbellatus (Per) Fr induces the activation and maturation of murine bone-derived dendritic cells via toll-like receptor 4.”. Cell Immunol 265 (1), 50–6. o. DOI:10.1016/j.cellimm.2010.07.002. PMID 20673883.  
  52. Zhao YY, Chao X, Zhang Y, Lin RC, Sun WJ (2010). „Cytotoxic Steroids from Polyporus umbellatus.”. Planta Med 76 (15), 1755–8. o. DOI:10.1055/s-0030-1249926. PMID 20458671.  
  53. Sun Y, Yasukawa K (2008). „New anti-inflammatory ergostane-type ecdysteroids from the sclerotium of Polyporus umbellatus.”. Bioorg Med Chem Lett 18 (11), 3417–20. o. DOI:10.1016/j.bmcl.2008.04.008. PMID 18439824.  
  54. Zhou WW, Lin WH, Guo SX (2007). „Two new polyporusterones isolated from the sclerotia of Polyporus umbellatus.”. Chem Pharm Bull (Tokyo) 55 (8), 1148–50. o. DOI:10.1248/cpb.55.1148. PMID 17666835.  
  55. You JS, Hau DM, Chen KT, Huang HF (1994). „Combined effects of chuling (Polyporus umbellatus) extract and mitomycin C on experimental liver cancer.”. Am J Chin Med 22 (1), 19–28. o. DOI:10.1142/S0192415X94000048. PMID 8030616.  
  56. Ohsawa T, Yukawa M, Takao C, Murayama M, Bando H (1992). „Studies on constituents of fruit body of Polyporus umbellatus and their cytotoxic activity.”. Chem Pharm Bull (Tokyo) 40 (1), 143–7. o. PMID 1576664.  
  57. Zhang YH, Liu YL, Yan SC (1991). „[Effect of Polyporus umbellatus polysaccharide on function of macrophages in the peritoneal cavities of mice with liver lesions]”. Zhong Xi Yi Jie He Za Zhi 11 (4), 225–6, 198. o. PMID 1773459.  
  58. Lin YF, Wu GL (1988). „[Protective effect of Polyporus umbellatus polysaccharide on toxic hepatitis in mice]”. Zhongguo Yao Li Xue Bao 9 (4), 345–8. o. PMID 3195347.  
  59. Magner: A History of Medicine p. 3-9.Published in 2005 by Taylor & Francis Group 6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300 Boca Raton, FL 33487-2742

ForrásokSzerkesztés

  • Stuart Anderson: Making medicines: a brief history of pharmacy and pharmaceuticals Pharmaceutical Press. Copyright.
  • Edward Kremers, Glenn: Kremers and Urdang's History of pharmacy Amer. Inst. History of Pharmacy. Copyright.
  • Michael A. Flanner: Civil War pharmacy: a history of drugs, drug supply and provision, and ... Routledge. Copyright.
  • Nick Barber, Alan Willson: Clinical pharmacy Elsevier Health Sciences, 2006.12.21.
  • K. N. Hansen, G. Parthasarathi: Text Book Of Clinical Pharmacy Orient Blackswan, 2004.01.01.
  • A. V. Yadav: Hospital And Clinical Pharmacy Pragati Books Pvt. Ltd., 2008.08.07.
  • britannica hungarica encyclopedia 2007 dvd-rom
  • Microsoft Encarta Encyclopedia Deluxe 2001
  • Britannica 2002 CD-ROM
  • PICTORIAL HISTORY ANCIENT PHARMACY; By HERMANN PETERS. CHICAGO:

G. P. ENGELHARD & COMPANY. 1889.

  • The Birth of Europe Jacques Le Goff BLACKWELL PUBLISHING 350 Main Street, Malden, MA 02148-5020, USA 108 Cowley Road, Oxford OX4 1JF, UK 550 Swanston Street, Carlton, Victoria 3053, Australia
  • THE CAMBRIDGE HISTORICAL DICTIONARY OF DISEASE KENNETH F. KIPLE © Cambridge University Press 2003
  • MEDICINE AND RELIGION c.1300 The Case of Arnau de Vilanova JOSEPH ZIEGLER CLARENDON PRESS • OXFORD 1998
  • The Discovery and Development of Healing Drugs Copyright © 2004 by Margery Facklam, Howard Facklam, and Facts On File
  • AN ENCYCLOPAED OF THE HISTORY OF TECHNOLOGY IAN McNEIL Taylor & Francis e-Library, 2002.
  • THE HISTORYOF SCIENCE AND TECHNOLOGY BRYAN BUNCH with ALEXANDER HELLEMANS HOUGHTON MIFFLIN COMPANY / BOSTON • NEW YORK / 2004
  • Encyclopedia of World History Copyright © 2008 by Marsha E. Ackermann, Michael J. Schroeder, Janice J. Terry, Jiu-Hwa Lo
  • A LITTLE HISTORY of THE WORLD E. H.GOMBRICH Line illustrations to the English edition © 2005 by Clifford Harper
  • Encyclopedia of Barbarian Europe Michael Frasseto Santa Barbara, California Denver, Colorado Oxford, England Copyright 2003
  • The Encyclopedia of World History Peter N. Stearns BOSTON: HOUGHTON MIFFLIN COMPANY, 2001 NEW YORK: BARTLEBY.COM, 2002
  • The New History of the World J.M. Roberts Copyright ©J. M. Roberts, 1976, 1980, 1983, 1987, 1988, 1992, 1997, 2002 Maps copyright © Helicon Publishing Ltd., 1992

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyógyszerészet témájú médiaállományokat.