Főmenü megnyitása
Gyógyszerészi gondozást végző gyógyszerész.
Chalmette, LA, 2005. december 16. A beteg útmutatásban részesül a St. Bernard Parish Primary Care Clinic-ben.
A gyógyszerész mosolya.
A házaspár és gyermeke tanácsot kér a gyógyszerésztől

A gyógyszerészi gondozás (angol: pharmaceutical care) a gyógyszerész által önként vállalt, felelősen végzett dokumentált tevékenység, melynek célja együttműködésben az orvossal a hatásos, biztonságos és költséghatékony gyógyszeres terápia elősegítésén túl, a beteg egészségtudatos életvitele kialakításának elősegítése, megfelelő gyógyszerhasználatának szakmai segítése, együttműködő készségének növelése, életminőségének javítása, minőségileg kontrollált körülmények között.[1] A gyógyszerészi gondozási koncepció lényege, hogy a gyógyszerész felelősséget vállal a gyógyszeres terápia eredményességéért, megfelelő szakmai együttműködésben a beteg kezelőorvosával,[2] vagyis a gyógyszerészi gondozás „közvetlen és felelősségteljes együttműködés a gyógyszeres terápiában azzal a céllal, hogy a beteg életminősége javuljon.” A gyógyszerész az új gyógyszerészi tevékenység folyamatában felméri a beteg gyógyszereléssel összefüggő szükségleteit, megelőzi, jelzi a gyógyszerelési problémákat és nyomon követi a megoldási javaslatok teljesülését.[3]

Gyógyszerész által gyógyszertárban nyújtott egészségügyi szolgáltatás. Ezt a gyógyszerészi tevékenységet a WHO is felkarolta és a gyógyszerelési problémákra fókuszáló, gyógyszerterápiás menedzsment jellegű megközelítést kitágította a gyógyszerészek egészséges életmód promócióban, továbbá – egyes nagy népegészségügyi jelentőségű krónikus betegségek esetében – a korai diagnózis elősegítésében betöltendő szerepével. A lelkiismeretességén, felkészültségén és kommunikációs készségén múlik a gyógyszerhasználat módjának, előnyeinek és kockázatainak a hatékony ismertetése is. A gyógyszerkészítő, a gyógyszerellenőrző és a terápiás tanácsokat adó (klinikai) gyógyszerész kompetenciaköre tehát tovább változik és felelőssége is kibővül: már nemcsak a gyógyszer összetételéért, minőségéért é s szakszerű használatáért, hanem az önmagát kezelő beteg gyógyszerválasztásáért és egészségének helyreállításáért is felelős szakemberré válik.

A száz éve tartó átalakulási folyamat változásai tehát minőségi változást eredményeztek a gyógyszerészetben. A korábbi termékközpontúság, mint a gyógyszerésszel szembeni elvárás megmaradt, mert továbbra is ő a gyógyszer szakértője, azonban az orvos támogatása és a beteg ember gyógyszerelésének irányítása, felügyelete, gondozása úgyszintén a feladata lett. A gyógyszerészet tehát kétpólusúvá vált. Társadalmi igény jelent meg a betegeknek nyújtott gyógyszertári szolgáltatások bővítésére, nemzetközileg elfogadott programmá vált a gyógyszerészi gondozás, ami időközben az egészségügy egyik legköltséghatékonyabb fejlesztési lehetőségévé nőtte ki magát. Mivel a gyógyszerészi gondozás a gyógyszerészi tevékenységben szerves fejlődés eredményeként jött létre, a társadalmi hasznossága nem kérdőjelezhető meg és igény is van rá, kézenfekvő volt, hogy a gyógyszerész-szakma kezdeményezte a gyógyszerészi gondozás hivatalos elfogadását és részletes kodifikációját (részletesebben ld. később). a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) 1993 szeptemberében tartott 53. világkongresszusának egyik témája a GPP (Good Pharmacy Practice – Helyes Gyógyszertári Gyakorlat), és ebben a gyógyszerészi gondozás bemutatása volt.

A gyógyszerészi gondozás kialakulásának történeteSzerkesztés

 
Rozanna Meredith gyógyszerész Szamoa Tupua Tamasese Meaole Kórházban

A gyógyszerészi gondozás kialakulásának gyökerei a klinikai gyógyszerészetben keresendők. A rohamos ütemben növekvő, nagyon hatásos, de egyben toxikus gyógyszerkincs kialakulásának következtében egyre nehezebb lett az eligazodás a gyógyszeres terápiában. Fontossá váltak a gyógyszerész ismeretei. A gyógyszerész Schulek Elemér definíciója szerint a gyógyszerek szakértőjévé vált. Ebben az időben a toxikológus gyógyszerészek alkalmazására komoly igény fogalmazódott meg, majd a gyógyszerész (először a kórházakban, később egyre inkább a közforgalmú gyógyszertárakban is) az orvos terápiás tanácsadójává vált és kifejlődött a „klinikai gyógyszerészet”.

A European Society of Clinical Pharmacy definíciója szerint a klinikai gyógyszerészet „a gyógyszerész szakmai magatartását írja le, aki ismereteit és képességeit a gyakorlatban, a kutatásban és fejlesztésben kamatoztatja, hogy segítségére legyen minden egyes ember optimális terápiájának biztosításában”. Mezei Géza megközelítésében a klinikai gyógyszerészet „a helyes gyógyszeralkalmazás tudománya, amely a gyógyszerészi tevékenység holisztikus értelmezését feltételezi”. Ezzel a tevékenységgel csökkenthető a terápiás tévedések kockázata a monitorozásban való gyógyszerészi részvétel mérsékli a mellékhatások gyakoriságát és növeli a terápia eredményességét, sőt a költséghatékonyságot is.[4][5][6] A „klinikai gyógyszerész” tevékenysége már kiterjed a betegtanácsadásra is, amelyben a gyógyszeradagolás rend jére, módjára és időtartamára, a gyógyszer tárolására, az ellenjavallatok, kölcsönhatások és mellékhatások ismertetésére, sőt az élelmi és élvezeti cikkek gyógyszerhatást befolyásoló szerepének a bemutatására is hangsúlyt kell helyezni.

Öngyógyítás, öngyógyszerelés és gyógyszerészi gondozásSzerkesztés

A fogyasztói társadalom kialakulásával párhuzamosan – nyugaton az 50-es, 60-as évektől kezdődően – megváltozott (és még most is változik) az egyének viszonya az egészségi állapotukhoz. Az egészség egyre többek figyelmének középpontjába kerül, számos kutató szerint a következő évek bázisinnovációja, a világgazdaság fellendítője lehet.[7] A modern kor embere a szervezetében végbemenő folyamatokra fokozottabban figyel, gyakrabban keresi fel orvosát, több gyógyszert szed. Azonban ennek eredményeként nem feltétlenül az emberek egészségtudatossága nő, hanem gondolkodásuk válik betegségorientáltabbá. Ennek részeként előtérbe került az öngyógyítás és az öngyógyszerelés, ami – elvileg – a beteg tudatos „fogyasztói magatartását” feltételezi. Ez előnyös a társadalomnak, mert hozzájárul a közvetlen egészségügyi költségek növekedési ütemének a mérsékléséhez és az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítéséhez. Ugyanakkor kockázatai is vannak, mert tünetre és nem diagnózisra alapozott, és ez növeli az egyébként is képzetlen beteg öngyógyszerelési döntéseinek a szubjektivitását. A gyógyszerész szerepe az öngyógyítás–öngyógyszerelés térhódításával tehát tovább változik: az egészségügyi ellátás eddigi utolsó láncszeme (az utolsó kontroll) ez esetben már első egészségügyi szakemberként találkozik a beteggel.

Így a gyógyszerésznek segítenie kell az „öndiagnózis”

  • hibáinak a feltárásában,
  • a gyógyszer kiválasztásban szerepet kell vállalni és
  • a beteget szükség esetén orvoshoz kell irányítani

Bekapcsolódás a népbetegségek prevenciójába és gondozásábaSzerkesztés

A gyógyszerészet átalakulási folyamatának a szerves folytatásaként értékelhető a gyógyszerészi gondozás megjelenése, amelynek hivatalos formába öntése a 90-es évek elején Amerikában kezdődött. Strand, L.M. és Hepler, C.D. híressé vált definíciója szerint a gyógyszerészi gondozás „közvetlen és felelősségteljes együttműködés a gyógyszeres terápiában azzal a céllal, hogy a beteg életminősége javuljon.” Ekkor kimondták, hogy a gyógyszerész ne csak az öngyógyítás–öngyógyszerelés során vállaljon felelősséget a betegért, hanem az orvosok által kezelt népbetegségek prevenciójába és gondozásába is kapcsolódjon be.

Vegyen részt az elsődleges prevencióban és a népbetegségek elleni harcban, a betegek életmódjának alakításában, tekintse céljának az eredményes, biztonságos és minőségi terápia megalapozását, vállalja magára a beteg tartós gondozásában való – szakképzettségének megfelelő – folyamatos együttműködést, segítse a gyógyszerelési problémák kiküszöbölését. A gyógyszerésznek ez a tevékenysége minőségi változást eredményez az elsődleges prevencióban, erősíti az adherenciát, növeli a terápia költséghatékonyságát, továbbá jelentékenyen javítja a betegek életminőségét.

Életstílus és értékrend kapcsolata a gyógyszerészi gondozássalSzerkesztés

A fogyasztói társadalom kiépítésével és a „fogyasztói öntudat” megjelenésével ugyan növekedett az egészségtudatosság az új szolgáltatások, az öngyógyítás és öngyógyszerelés iránti igény, azonban ezzel párhuzamosan a társadalom jelentős részében jól tapasztalható egy értékrendi elbizonytalanodás is. Az általános elbizonytalanodást az autoritások tudatos leépítése is kíséri. Az ezzel járó bizalomvesztés a hagyományos egészségügyet, s ezen belül a gyógyszerészetet is eléri: új filozófiák terjednek, s ezek bázisán korábban ismeretlen módszerek jelennek meg és nyernek a hivatalos gyógyításhoz hasonló legitimációt.

Az új módszerek és termékek nem egyszer a „hivatalos” egészségügyhöz viszonyítva pozicionálják magukat, így a szakember hitelességét már nem a diplomája adja, hanem mindenkinek egyenként meg kell küzdeni érte. Ezért a korábbi gyógyszerészi gyakorlat és szimbólumrendszer már nem elég a bizalmi viszony megőrzésére: nekünk is megújuló filozófiára és új technikákra van szükség, s a bizalmi kapcsolatot is új elemekre kell alapozni. Megjelent a „konzumidióta” mentalitás is. Ennek hatására a páciens a divathullámok és az előző esti tv reklámok által befolyásoltan, gyakran egészségének objektív állapotától függetlenül dönt a különböző termékek vásárlásáról. Ez esetben a felelőtlen fogyasztói magatartást a szakembernek kell kordába terelnie, azonban ez ellentétes a fogyasztói társadalom filozófiájával és kereskedelmi gyakorlatával.

Következményei a gyógyszerészi gondozás kialakulásánakSzerkesztés

 
Betegkonzultáció. Az idősebb afroamerikai férfinek magyarázza a receptet a kaukázusi gyógyszerésznő.

A folyamatnak nyilvánvaló következményei vannak: a gyógyszerésszel és a gyógyszertárral szemben támasztott követelmények megváltoztak. Csupán elvi megfontolások alapján is két megállapítás megfogalmazható. Ha a gyógyszerészet a napi gyakorlatban meg akar felelni a megváltozott elvárásoknak, ezekhez kell igazítani a képzést, a szakképzést és a továbbképzést. Ki kell dolgozni a tevékenység módszertanát. Rögzíteni kell az elvárt minőségi paramétereket és a személyi és tárgyi feltételeket.

Mivel egy új típusú egészségügyi szolgáltatás jelenik meg, meg kell alkotni az engedélyezés, az ellenőrzés és a hibás gyakorlat szankcionálásának szabályrendszerét, továbbá tisztázni kell a tevékenység anyagi feltételeit is. Mindezt rendszerszerűen kell megoldani, ami tudatos és koordinált tevékenységet igényel az érdekvédelemtől, a tudományos-szakmai szervezetektől, a képzőhelyektől, a hatóságoktól és az államigazgatástól egyaránt. Észre kell venni, hogy a gyógyszerészet folyamatos változásban van, s a változások motorja a gyógyszertáron kívül működik. Miközben tehát a szakmai gyakorlatban a mai kihívásokra reagálni kell, szükséges felkészülni a további változások bekövetkezésére is.

A gondozás szintjeiSzerkesztés

AlapszintSzerkesztés

Az általános gyógyszerészi gondozási szolgáltatásokat minden közforgalmú gyógyszertárban, minden protokoll szerint történő gyógyszerkiadásánál, gyógyszerész-beteg találkozásnál kell majd biztosítani:

  • öngyógyítás-öngyógyszerelés,
  • vényköteles gyógyszerek expediálása területén nyújtott gyógyszerelési problémák felmérését, megelőzését, megoldását támogató szakmai tevékenységek (pl.: mikor kell gyógyszerész)
  • generikus helyettesítésben való gyógyszerészi részvétel,
  • a beteg-együttműködés javítását célzó szolgáltatások köre is megjelenik.

Alapszintű programok

  • Kérdezze meg gyógyszerészét program
  • Expediálási irányelvek
  • Öngyógyítás (pl.: fejfájás, orlistat)
  • Egészségneveléshez kapcsolódó
  • Stop Só program

SpecifikusSzerkesztés

  • a betegség-specifikus gyógyszerészi gondozás, mely a népegészségügyi programhoz kapcsolódóan az adott betegség és kockázati tényezői korai felismerésére, a betegség késői komplikációinak vagy visszatérésének megelőzésére, a betegek egyensúlyi állapotának fenntartására irányul és – a beteg kezelőorvosával együttműködésben – magában foglalja a kockázati tényezők felmérését és a beteg szükség szerinti orvoshoz irányítását, valamint a beteg oktatását és együttműködő készségének kialakítását, továbbá a beteg gyógyszerhasználatának irányítását.
  • meghatározott protokollok szerint kell végezni, illetve ennek végzéséhez személyi feltételként jelenik meg a megfelelő – gondozási tevékenység végezésére felkészítő - továbbképzés sikeres elvégzése.

Betegségspecifikus programok

  • Metabolikus szindróma gyógyszerészi gondozási program
  • Bőrgyógyászati gyógyszerészi gondozási program
  • Krónikus légúti betegségek gyógyszerészi gondozási program

Gyógyszerészi gondozási protokollokSzerkesztés

Az elmúlt években az EuroPharm Forum a WHO kezdeményezésére több területen dolgozott ki nemzetközi gyógyszerészi gondozási protokollokat.

  • diabetes – gyógyszerészi gondozása,
  • hypertonia gyógyszerészi gondozása,
  • asthma gyógyszerészi gondozása,
  • gyógyszerkiadáshoz fűződő program (Kérdezze meg gyógyszerészét!),
  • dohányzásról való leszoktatást támogató program,
  • gyógyszerész szerepe a HIV fertőzés megelőzésében.

Számos európai gyógyszerészi gondozási modell létezikSzerkesztés

AngliaSzerkesztés

Az egyik legkidolgozottabb és legösszetettebb rendszert az Egyesült Királyságban a gyógyszerészek és az NHS új szerződésével biztosították. Itt a gyógyszertárak ún. alap-, emelt és kiemelt szolgáltatásokat biztosítani.[8] Az alapszolgáltatások (a gyógyszerkiadás mellett) t.k. az egészség-promócióban és az öngyógyszerelés támogatásában való részvételt jelentik. Az emelt szolgáltatások közé a gyógyszerelés időszakos szisztematikus áttekintése sorolható, míg a kiemelt szolgáltatások között az egyes betegségekhez kapcsolható gyógyszerészi gondozási tevékenységek, a dohányzásról leszoktató programok stb. vannak.

PortugáliaSzerkesztés

Portugáliában a gyógyszerészi gondozási tevékenységeket a nemzeti gyógyszerészi szövetséghez kötődő szakmai bizottság dolgozza ki, koordinálja, jellemzően egy-egy krónikus betegségcsoportra fókuszálva. A diabetes-gondozást 2005 végén 2700 gyógyszertárból 427 gyógyszertárban vehették igénybe a betegek. A pilot vizsgálat előzetes eredményei szerint a betegek anyagcsere-kontroll eredmé[9] nyei szignifikánsan javultak.

Gyógyszerészi gondozás hatékonyságaSzerkesztés

A gyógyszerészi gondozás hatékonyságát amerikai vizsgálatok bizonyítják.

  • A Hepler-Strand definíciót követő idők kezdeményezéseit foglalja össze Fichmen 1998-ban a gyógyszerészi gondozásról megjelent összefoglaló tanulmányában.[10]
  • Miller és munkatársai 1995-ös vizsgálatában a nebraskai vidéki patikák hálózatában a vizsgálat két hónapja alatt a gyógyszerészek 878 beavatkozást kezdeményeztek a gyógyszereléssel kapcsolatban, és ez megközelítően 800.000 US $ megtakarítást eredményezett, a felesleges orvoshoz fordulás, vagy kórházi kezelés elkerülésével.
  • Az 1997-ben, „Kansas Documentation Study” néven végzett felmérésben 28 gyógyszertár gyógyszerészeivel négy héten át dokumentáltatták a gyógyszerészi gondozási tevékenységüket, mely idő alatt összesen 1487 beavatkozásra került sor. Az egészségügyi költségmegtakarítás elérte a 996.784 US $-t. A vizsgálat során leggyakrabban észlelt problémák az alábbiak voltak: gyógyszermellékhatás, allergia, gyógyszer-interakció.
  • Számos vizsgálat közül még megemlítendő az ún. „Asheville project”, amely 12 gyógyszertár bevonásával 1997-ben indult, és azóta kibővült, széles dokumentációs háttérrel, statisztikai feldolgozottsággal, költségszámításokkal rendelkezik, bizonyítva a gyógyszerészi tevékenység hatékonyságát.[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Forrás: 2006. évi XCVIII. tv. 3§ y pont
  2. USA-ban Strand és Hepler felismerése nyomán dolgozták ki
  3. Hepler, CD., Strand, LM.: Am. J. Hosp. Pharm 47. 533-543 1990
  4. Mezey, G.: Gyógyszerészet 40. 595-597 (1996)
  5. Hepler, CD., Strand, LM.: Am. J. Hosp. Pharm 47. 533-543 (1990
  6. Nyolcvan év a magyar gyógyszerészet szolgálatában (szerk.: Hankó Z.) MGYT. Budapest, 2004. 184-185.
  7. (Törőcsik 2007)
  8. Implementing the new Community Pharmacy Contractual Framework. http://www.dh[halott link]. gov.uk/en/Publicationsandstatistics/Publications/ PublicationsPolicyAndGuidance/DH_4109256
  9. Blenkinsopp, A., Celino, G.: Long term conditions. Integrating community pharmacy’s contribution. 2006. August.
  10. Finchman, J.E.: Drug Benefi t Trends 10. 41-45 (1998)
  11. Cranor, C.W., Christensen D.B.: J. Am. Pharm. Assoc. 43. 173-184 (2003)

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés