Főmenü megnyitása

A gyökeres jog (latinul jus radicale) az 1848 előtti magyar jog fontos intézménye volt. Az ősiségi nyílt parancs (1852) mindezt megszüntette.

SzerzésSzerkesztés

1848 előtti jogunk szerint a fekvő javakat kétféle jogon lehetett bírni, úm. örök jogon (jus perpetuum, perennale, irrevocabile) és ideiglenes jogon (jus temporaneum). Egyedül az első, az örökjogú birtok, adott tulajdont; az ideiglenes jogú birtok minden fajai zálog természetével bírtak.

Nemesi javakban örökjogú birtokot csak közhiteles pecsét alatt lehetett szerezni.

Az örökjogú birtok szerzésének két módja volt: a királyi adomány (donatio regia) és az örökvallás (fassio perennalis). Gyökeres jogot azonban csak az előbbi adott, az örökvallás nem.

ÁtruházásSzerkesztés

A gyökeres jognak a hiánya azt jelentette, hogy az örökvallás örök jogot, tulajdont adott ugyan, azonban csak az átruházó (valló, fatens) és annak jogutódaival és harmadik személyekkel, de nem a koronával szemben. Az örökvallás a királyi jogot nem érintette és a koronát nem kötelezte. A vallományos (fassionarius) és jogutódai tehát az örökvallás alapján csak addig maradtak a szerzett birtok tulajdonában, amig abban a családban, amely a birtokot adományul nyerte, az adománylevél értelmében magszakadás (defectus seminis) esete be nem állott.

MagszakadásSzerkesztés

Magszakadás beállta esetében a birtok a Szent Koronára visszaszállt, és a fiskus a birtokot elvette attól, akinek kezén találta. Ennek jogi indoka az, hogy senki több jogot másra át nem ruházhat, mint a mennyivel maga bír (nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse habet). A vallományos az ellen az eshetőség ellen úgy biztosíthatta magát, ha az örökvalláshoz királyi jóváhagyást (consensus regius) kért és nyert, amely által ő vált a birtoknak adományosává, adományi tulajdonosává gyökeres joggal. A gyökeres jogot tehát nem az örökvallás, hanem a királyi jóváhagyás adta, ami természetes folyománya volt a királyi jognak (jus regium), vagyis a Szent Korona hatóságának (jurisdictio sacrae regni coronae), amelynél fogva a fennálló összes földbirtokot képviselte és minden magánbirtoknak alapul szolgált.

Polgári javakSzerkesztés

Polgári javaknál a gyökeres jog a privilégiumok alapján a szabad királyi városokban a községnél, szab. kerületekben pedig a kerületi közönségnél van.

Az egyesek tehát gyökeres joggal polgári javakat nem birhattak. Örökjogú birtokot természetesen szerezhettek és pedig szintén csak közhitelű pecsét alatt kiállított birtoklevél mellett, amely leveleket városokban litterae guerales-eknek – Gewehrbrief – neveztek.

Paraszti birtokSzerkesztés

Paraszti birtoknál a föld tulajdona a földesurat illette, örökjogú birtokról vagy gyökeres jogról szó nem lehetett. Gyökeres jogot ehhez képest csak királyi adomány, vagy királyi jóváhagyás útján lehetett szerezni.

BizonyításaSzerkesztés

Gyökeres jogot bizonyítani annyit jelentett, mint gyökeres levelek (adománylevél s ezzel összefüggő okmányok) alapján a tulajdonságot bizonyítani. Ennek jelesül akkor volt helye, ha valaki per útján olyan birtokot akart visszanyerni, amelynek tulajdona régi adománynál fogva őt illeti, de amelyet elődei ismeretlen okokból elvesztettek, s az más család kezén volt. Az ilyen gyökeres jogból (ex jure radicali) való pernek illetékes bírája Magyarországban a királyi ítélő tábla. Erdélyben a királyi tábla és az ú. n. productionale forum volt.

ForrásokSzerkesztés

Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

További információkSzerkesztés