Főmenü megnyitása

György Endre (Huszt, 1848. március 18.Budapest, 1927. január 15.) magyar politikus, földművelésügyi miniszter, közgazdasági író, az MTA tagja (levelező: 1879, rendes: 1919). György Aladár testvére.

György Endre
György Endre 1888-51.JPG
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1905. június 18. október 18.
Előd Tallián Béla
Utód Feilitzsch Artúr

Született 1848. március 18.
Huszt
Elhunyt1927. január 15. (78 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus

Díjak Munkács díszpolgára (1891)
A Wikimédia Commons tartalmaz György Endre témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletrajzaSzerkesztés

György József megyei orvos és Lator Borbála fia. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, azután a jogot Debrecenben és a pesti egyetemen végezte, ahol 1869-ben a statisztikai tanfolyamot is hallgatta. Ez időben az országgyűlési ifjuságnak tagja volt. Az önkéntesi évét is ekkor töltötte le, majd 1870-ben a közmunka- és közlekedési miniszteriumba lépett, ahol különösen a vasúti osztályban csakhamar tekintélyre tett szert. Több Ízben küldték ki tanulmányútra Európa különböző országaiba. Sok ideig tartózkodott Angliában, Oroszországban, de északon és keleten is megfordult. 1878-ban sógora Szentpály Jenő visszaléptekor országgyűlési képviselővé választották a halmi (Ugocsa vármegye) kerületben, s azután újból egy félév kihagyásával (amikor 1884-ben a később öngyilkosságot elkövető Gyengő Lászlót választották meg) e kerületet, 1887-től 1890-ig pedig Bereg vármegye, Munkács kerületét képviselte. 1879. május 22-én a Magyar Tudományos Akadémia megválsztotta levelező tagjává. Mint vasúti szakember, különösen a vicinális vasutak létesítése körül (nagy-becskerek-nagy-kikindai, marosvásárhely-szászrégeni, debrecen-hajdúnánási, debrecen-nagylétai sat.) szerzett érdemeket; mint nemzetgazda a népbankok, szövetkezetek, különösen a pest megyeiek ügyében fáradozott sokat. Mint egyházi férfi, a máramaros-ugocsa vármegyei református egyházmegye, a tiszántúli református egyházkerület és a konvent állandó tagja volt. Az akadémia nemzetgazdasági bizottságának több évig volt titkára. A Balkán-félszigeten hatszor tartózkodott hosszabb ideig és alaposan ismerte e tartományok viszonyait. Tagja volt a közlekedésügyi tanácsnak, a statisztikai tanácsnak, valamint a tarifabizottságnak. Az országgyűlésen többször szólalt fel önállóan pl. a pest-zimonyi vasút, az ipartörvény revíziója kérdésében. Később a szövetkezeti bank igazgatója, a debrecen-hajdunánási, marosvásárhely-szászrégeni és több vasút igazgatótanácsosa, illetve a National Railway Associationnek is tagja lett. 1891. augusztus 6-án Munkács díszpolgárává választották.[1] 1905. június 18-a és október 18-a között földművelésügyi miniszter volt a Fejérváry-kormányban, 1919-től az MTA nemzetgazdasági bizottságának titkáraként működött.

Fontosabb műveiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
  • Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. dec. 11.) arch