Fruktóz
| Fruktóz | |
| |
| Szabályos név | (3S,4R,5R)-1,3,4,5,6-pentahidroxihexán-2-on |
| Más nevek | gyümölcscukor levulóz d-(−)-fruktóz l,d,d-ketohexóz d-arabino-hexulóz |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 57-48-7 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C6H12O6 |
| Moláris tömeg | 180,16 g·mol−1 |
| Megjelenés | fehér, kristályos, szilárd anyag |
| Sűrűség | 1,59 g·cm−3 |
| Olvadáspont | 100–104 °C |
| Oldhatóság (vízben) | jól oldódik 790 g·l−1 (20 °C) |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | (nincs)[1] |
| S mondatok | (nincs)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A fruktóz (INN: fructose) vagy gyümölcscukor a legédesebb cukorféleség, a gyümölcsökben és a mézben található meg természetes formájában. A monoszacharidokhoz tartozó ketohexóz, szabad állapotban igen elterjedt mind a növény-, mind az állatvilágban. Nagy mennyiségben található a gyümölcsök nedvében, a mézben, egyik komponense a szacharóznak is. Biológiailag a glükózhoz hasonlóan fontos szénhidrát.
A fruktóz szó latin eredetű (fructus = gyümölcs).[2]
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Fructosum néven hivatalos.
Szerkezete szerkesztés
| d-Fruktóz | ||||
|---|---|---|---|---|
| Pálcikaképlet | Haworth-képlet | Pálcikamodell | ||
|
 α-d-fruktofuranóz |
 β-d-fruktofuranóz |
 α-d-fruktofuranóz |
 β-d-fruktofuranóz |
 α-d-fruktopiranóz |
 β-d-fruktopiranóz |
 α-d-fruktopiranóz |
 β-d-fruktopiranóz | |
A szacharóz (nádcukor, répacukor) nevű diszacharid egyik építőköve. Megtalálható gyümölcsökben és a mézben, glikozidokban ritkább. Az inulin nevű poliszacharid főként fruktózból épül fel.
Az emberi szervezetben a fruktóz csak nyomokban található meg, a vérben, a spermában és a magzatvízben.[3]
Fizikai és kémiai tulajdonságai szerkesztés
Színtelen, kristályos anyag. Melegítve még megolvadása előtt elbomlik. Vízben jól oldódik.
Előállítás szerkesztés
Előállítása szacharózból nyert invertcukorból, vagy hidrolizált, természetes inulinból történik.[4] Ipari mennyiségben előállítása a cukornádból nyert nádcukor vagy cukorrépából nyert répacukor (kémiailag azonosak egymással) bontásával történik, mely során a glukózból és fruktózból álló szacharózmolekulát bontják.
Felhasználás szerkesztés
Cukorkák, szörpök, gyümölcskonzervek, gyógyszerek édesítésére használják.
Biológia szerkesztés
A szervezetben a gyümölcscukornak szőlőcukorrá való átalakulása enzimes hatásra megy végbe. Így a gyümölcscukor is felhasználódik, de elfogyasztása után lassabban növeli meg a vércukorszintet, mint a szőlőcukor. Ennek gyógyászati szempontból nagy jelentősége van. A gyümölcscukor a legédesebb ízű cukor, édesebb a répacukornál is, így ugyanolyan édes íz eléréséhez 30-40%-kal kevesebb is elegendő belőle. Ezáltal csökkenthető az energiabevitel. Cukorbetegek is fogyaszthatják, de számukra gyümölcscukorból és szorbitból napi 30 g-nál több nem ajánlott.
A fruktózt az inzulintól függetlenül használja fel a szervezet: a fruktóz szelektíven a máj glikogénraktárait tölti fel, ha ezek beteltek, akkor triglicerideket állít elő belőle a szervezet, azaz zsírrá alakul. A túlzott fruktózbevitel hatására fokozódik a zsírdeponálás a szervezetben. Fogyasztása edzések előtt vagy tartós megterhelés esetén lehet indokolt. Fruktóz felszívódási zavarban (lásd: Fruktóz malabszorpció) szenvedő betegek számára egészségügyi kockázatot jelent a fruktóz fogyasztása.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c A fruktóz vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 9. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 52. o. ISBN 963 8334 96 7
- ↑ Kémia 10 (Mozaik kiadó)
- ↑ Peter M. Collins. Dictionary of Carbohydrates, 2nd edition, Boca Raton: Chapman & Hall/CRC, 459. o. (2006). ISBN 978-0-8493-3829-8