Gyarmati Dezső (vízilabdázó)

(1927–2013) olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, edző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 7.

Gyarmati Dezső (Miskolc, 1927. október 23.Budapest, 2013. augusztus 18.[1]) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar vízilabdázó, szakedző, országgyűlési képviselő.

Gyarmati Dezső
2012-ben
2012-ben
Személyes adatok
Születési dátum1927. október 23.
Születési helyMiskolc, Magyarország
Halálozási dátum2013. augusztus 18. (85 évesen)
Halálozási helyBudapest, Magyarország
SírhelyFarkasréti temető
SzüleiGyarmati Béla
Házastársa
GyermekeiGyarmati Andrea (1954)
Gyarmati Eszter (1968)
Állampolgárságmagyar
Magasság186 cm
Testtömeg83 kg
BecenévSuta
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1941–1944Magyarország Gamma
1945–1947Magyarország Csepeli MTK
1947–1956Magyarország Újpesti TE
1960–1966Magyarország Ferencváros
Válogatottság
–1964Magyarország Magyarország108
Edzőség
ÉvLigaCsapat
1966–1969 Ferencváros
1970–1971 Kolumbia
1971–1972 Bp. Vasas
1972 Magyarország edző
1973–1980 Magyarország
1981–1988 BVSC
1985–1988 Magyarország
1988 Bp. Vasas
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyarmati Dezső témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
ezüst
1948, London
Vízilabda
arany
1952, Helsinki
Vízilabda
arany
1956, Melbourne
Vízilabda
bronz
1960, Róma
Vízilabda
arany
1964, Tokió
Vízilabda
Európa-bajnokság
arany
1954, Torino
arany
1962, Lipcse
Főiskolás világbajnokság
arany
1947, Párizs
arany
1951, Berlin

Sportolóként

szerkesztés

Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. 1940-ben[2] a középiskolai pólóbajnokságban az Óbudai Árpád Gimnázium játékosa. Vízilabdázóként majd a Gamma játékosa lett 1941-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi TC pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, ahol a 36 magyar gólból 28-at ő szerzett;[3] 1948-ban a londoni olimpián pedig ezüstérmes.

1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalom után az Amerikai Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott.

Sportvezetőként

szerkesztés

1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője volt. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1970-től Kolumbiában szövetségi kapitány. 1971-től a Vasas SC edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. 1981-től a Budapesti Vasutas SC (BVSC-Zugló), 1985-től 1988-ig ismét a válogatott vezetőedzője volt. 1988 februárjában, a bajnokság közben távozott a BVSC-től és a Vasashoz szerződött, de szeptemberben lemondott az edzői posztról. 1988-ban Németországban, 1989-ben Bolognában egy alacsonyabb osztályú csapatnál volt szaktanácsadó. 1989 júliusában hazatért, és 1990-ig az Orvosegyetem SC (OSC) szaktanácsadója volt.

Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.

1992-től a Magyar Vízilabda-szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, valamint az Újpesti TE vízilabda-szakosztályának szaktanácsadójaként dolgozott. 2005-ben a Nemzet Sportolóinak képviseletében a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett. Ugyanettől az évtől a kecskeméti vízilabdaélet fellendítésében is részt vett.

Emlékét róla elnevezett egészség-megőrzést biztosító kültéri sportolási lehetőségeket biztosító óbudai park[4], valamint egy hódmezővásárhelyi sportuszoda őrzi.[5]

Eredményei

szerkesztés
Játékosként

Politikusként

szerkesztés

1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) listán bejutott országgyűlési képviselője volt. Az országgyűlési választásokon 1994-ben az MDF listáján 39., 1998-ban 20. volt, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnökévé választották. 1999-ben az 56-os Magyarok Világtanácsának elnökségi tagja lett.

Magánélete

szerkesztés

Apai nagyszülei Streisinger Simon (1863–1912)[6] gépész és Klein Hilda.[7] Szülei Gyarmati (Streisinger) Béla (1898 k.–1952)[8] adventista lelkész, lapszerkesztő és Gál (Gaál) Kornélia (1901–1998) iparművész, női szabó, akik 1922 novemberében Miskolcon kötöttek házasságot.[9]

Gimnáziumi tanulmányait az Óbudai Árpád Gimnáziumban végezte.[10] Később az ELTE bölcsészkarán művészettörténész, majd a Testnevelési Főiskolán vízilabda szakedzői diplomát szerzett.[11]

Első felesége Székely Éva olimpiai bajnok (1952, Helsinki) úszónő. Lányuk, Gyarmati Andrea a magyar úszósport egyik meghatározó egyénisége lett. 1964-ben Gyarmati Dezső feleségül vette Bara Margit színésznőt, akitől 4 évvel később lánya született, Terézia Eszter. Unokái Hesz Máté vízilabdázó valamint Szilágyi Liliána és Szilágyi Gerda válogatott úszók.

2013. augusztus 18-án hunyt el Budapesten, daganat következtében.[12] Szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A szertartáson több százan vettek részt, köztük Orbán Viktor miniszterelnök is.[13][14]

Szerzőként

szerkesztés
  • Aranykor – A magyar vízilabdázás története (Herodotosz, 2002, ISBN 9630068281)
  • Csurka Gergely–Gyarmati Dezső: 1956 – ahol mi győztünk. 1956. december 6. Magyarország – Szovjetunió 4:0. A "melbourne-i vérfürdő" igaz története; Aréna 2000, Bp., 2006 ISBN 9799637046932
  • Lepies György: Gyarmati Dezső kapitányságának története; Népszava, Bp., 1985, ISBN 9633221560
  • Peterdi Pál: Gyarmati sors – avagy egy bal kéz története (Históriás, 1996, ISBN 9637908714)
  • Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések – Athén előtt (Geo-Sport, 2003, ISBN 9632127684)
  • Peterdi Pál: Gyarmati sors avagy Egy bal kéz története; 4. bőv. kiad.; Antológia, Lakitelek, 2007
  • Szilágyi Sándor, Papp Lajos: Elárvult szabadság – A diktatúrát követő két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével (Kecskeméti Lapok, 2008, ISBN 9789637813900)
  • Alexander Brody: Barátaim könyve (Kalligram, 2010, ISBN 9788081013331)
  • Szigorúan bizalmas? Gyarmati Dezső titkosszolgálati anyagaiból; szerk. Kozma Huba; Antológia, Lakitelek, 2013
  • Gyarmati Dezső 1997-ben készült portréfilm Sipos István rendezésében

Díjai, elismerései

szerkesztés
 
Az 1956-os melbourne-i olimpia aranyérmes vízilabdacsapatának 2004-ben még élő tagjai a Magyar Örökség díj átvételekor: Jeney László, Markovits Kálmán, Kárpáti György, Bolvári Antal, Gyarmati Dezső
  1. Origo: Meghalt Gyarmati Dezső, 2013. augusztus 18. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
  2. Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink (Budapest, 2012) | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  3. Lepies, György. 1. Kezdetek, Gyarmati Dezső kapitányságának története.... Budapest: Népszava, 12. o. (1985). ISBN 9633221560 
  4. óbuda.hu: Iskolakörzeti változások. [2021. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 19.)
  5. Kft, Hód-Fürdő: Főoldal - Török Sándor Strandfürdő és Gyarmati Dezső Sportuszoda hivatalos weboldala. Főoldal - Török Sándor Strandfürdő és Gyarmati Dezső Sportuszoda hivatalos weboldala. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  6. Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1446/1912.
  7. Streisinger Simon és Klein Hilda házasságkötése Balassagyarmat, 1896. október 29., 56/1896.
  8. Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1013/1952. folyószám.
  9. Erdélyi László: Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében. Életrajz Gyarmati Béláné Gál Kornéliáról Boldog Élet Alapítvány, Budapest, 2004. 9., 20., 48., 55., 69. old.
  10. Melinda, Zsohár: Százéves az Árpád Gimnázium (magyar nyelven). Százéves az Árpád Gimnázium, 2002. április 22. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
  11. György, Szidor: 90 éve született Gyarmati Dezső (magyar nyelven). M4 Sport, 2017. október 23. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
  12. Gyarmati Andrea: Gyarmati Andrea: Azt mondtad, élni nagyon jó. 24.hu. 24.hu, 2016. október 23. (Hozzáférés: 2022. január 4.)
  13. MTI: Eltemették Gyarmati Dezsőt. Origo, 2013. szeptember 4. [2013. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  14. MTI: Gyász: örök nyugalomra helyezték Gyarmati Dezsőt. Nemzeti Sport Online, 2013. szeptember 4. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  15. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
  16. Kik lettek újabban érdemes sportolók? Népsport, (1955. március 25.)
  17. Kitüntetések. Népsport, XVIII. évf. 197. sz. (1962. október 7.) 1. o.
  18. hirszerzo.hu: Demjén Rózsitól a Mol-vezérig - ők kaptak kitüntetést Schmitt-től, 2010. október 22. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya
Előző kapitány:
Rajki Béla
Gyarmati Dezső

19731980

Következő kapitány:
Mayer Mihály
Előző kapitány:
Rusorán Péter

1986

Következő kapitány:
Kásás Zoltán