Gyimesfelsőlok

falu Romániában, Hargita megyében

Gyimesfelsőlok (románul: Lunca de Sus, németül: Gimesch) falu Romániában, Erdélyben, Hargita megyében.

Gyimesfelsőlok (Lunca de Sus)
Gyimesfelsőlok címere
Gyimesfelsőlok címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségGyimesfelsőlok
Rang községközpont
Irányítószám 537155
Körzethívószám +40 x66[1]
SIRUTA-kód 84763
Népesség
Népesség656 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság760 (2011)[2]
Népsűrűség7,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság895 m
Terület82,60 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 32′, k. h. 25° 58′Koordináták: é. sz. 46° 32′, k. h. 25° 58′
SablonWikidataSegítség

Földrajz szerkesztés

Csíkszeredától 30 km-re északkeletre a Tatros völgyében fekvő hosszan elnyúló szórványtelepülés. Részei: Sántatelek, Komját, Bothavaspataka, Rajkók vagy Farkasokpataka, Rána- vagy Ciherekpataka, Görbepataka, Ugrapataka, Szőcsökpataka, Gáborokpataka, Récepataka, Nyíresalja.

Patakszabályozás szerkesztés

Az Európai Unió pénzügyi támogatásával 2009 novemberére valósult meg a Görbe-patak árvízvédelmi szabályozása. Bár a patakban az év nagy részében csak néhány centiméternyi víz csörgedez, nagy a patak vízgyűjtője és esőzéskor a meder gyorsan feltelik, időről időre elöntve a patakmenti ingatlanokat és a közutat. A bákói Szeret Vízügyi Igazgatóság munkatársai úgy ítélték meg, hogy a hirtelen áradások elhárítása a patak vízelvezető csatornává alakításával oldható meg. A patakszabályozás keretében egy 1400 méteres szakaszon 2 méter széles és 2,5 méter mély betonteknőbe foglalták a patakot, melynek az alját is lebetonozták és kővel fedték. A patak-menti ingatlanokra behajtást lehetővé tévő széles hidakat létesítettek, az utat pedig szalagkorláttal látták el.

A környezetvédők szerint madarak, halak, békák és egyéb állatfajták életét befolyásolja a betonteknős megoldás. A helyi lakosság és a polgármesteri hivatal elégedettek a választott megoldással és azt a fejlődés jelének tekintik, a patakból pedig egyébként is kipusztultak már a halak a szennygödrökböl odaszivárgó szennyvíz miatt.[3]

A hivatalos elképzelések szerint a Tatros-folyót és a belé ömlő hegyi patakok egy részét is hasonló módszerrel kívánják szabályozni, amennyiben a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állnak.[4]

Történelem szerkesztés

A település a 16. században jött létre Szépvíz és Csíkszentmihály határrészeiből, de teljesen csak 1850 körül önállósult. Neve a szláv eredetű, magyar lok (= kis völgy, mélyedés) főnévből származik.

A település közel fekszik a régi magyar határhoz, ezért biztosítani kellett a védelmet. A tatár betörések alkalmával legtöbbször a falu is áldozatul esett. Végül, 1701–1702-ben elkezdték az építkezést, s a falu melletti hegyen egy, még ma is látható sáncot ástak. Napjainkban mintegy 120-150 méter hosszan kivehető a régi sánc helye.

1910-ben 2288 lakosából 2170 magyar és 4 román volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum 1994-ben épült.

Gazdaság szerkesztés

Lakói állattenyésztéssel, fakitermeléssel foglalkoznak.

Népesség szerkesztés

2002-ben társközségeivel együtt 3424 lakosából 3365 magyar és 59 román volt.

Turizmus szerkesztés

A település nevezetességei:

  • Csapó-hegyi sánc
  • Görbepataki Bagolyvár romjai
  • Görbepataki kápolna
  • Szép-havasi Szentlélek kápolna
  • Hősök temetője

Személyek szerkesztés

  • Itt született Rugonfalvi Kiss István (1881) történész a székely történet kiváló kutatója
  • Itt született Tankó Gyula (1939–) író, néprajzkutató
  • Itt született és élt Antal Imre (1944–2017) festőművész
  • Itt született és élt Timár Károly (1958 - 2015) grafikus

Testvértelepülések szerkesztés

  1.   Tiszakécske, Magyarország, Bács-Kiskun megye
  2.   Csorna, Magyarország, Győr-Moson-Sopron megye
  3.   Jászberény, Magyarország, Jász-Nagykun-Szolnok megye
  4.   Pilisszántó, Magyarország, Pest megye

Jegyzetek szerkesztés

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
  3. Székelyfalvak info. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 20.)
  4. A gyimesvölgyi patakok szabályozási terve. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 10.)

Források szerkesztés