A gyomnövény (vagy gyom, népies néven dudva, gaz) növénykultúrákban, a kertben, szántóföldön, réten, legelőn tenyésző nem vetett, hasznot nem hozó növény.[1] A gyomnövény nemcsak haszontalan, de káros is lehet az adott növénykultúrára: árnyékot vethet, elvonhatja a tápanyagokat, ezzel hátráltatva a haszonnövények fejlődését, csökkentheti a legelők és a rétek növényállományának takarmányértékét. A gyomok a termesztett növények kártevőinek gazdanövényei is lehetnek, sőt paraziták is vannak köztük (pl. aranka). A gyomnövény maga akár kultúrnövény is lehet, például a búza közé keveredett rozs, vagy a hobbikertekből a természetbe kikerült mahónia.

Magyarország elterjedt gyomnövénye, az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

A fenti definíció a gyomnövény fogalmát a gazdálkodó ember szemszögéből vizsgálja. Ugyanakkor létezik egy ökológiai megközelítés is: eszerint a gyomok a talaj „bolygatásához” (vagyis műveléséhez) legjobban alkalmazkodó növények. A növénytermesztés során a vegetációs idő alatt többször is bolygatják a talajt, így azok a növényfajok, melyek a háborítatlan talajt igénylik, nem tudnak megélni, viszont olyan növények szaporodnak el, amelyek rövidebb tenyészidejűek, gyors fejlődésűek, vagy olyan évelő fajok, melyek mélyen ülő gyökerei a talajművelés során okozott feldarabolódást nem sínylik meg, sőt az vegetatív szaporodásukat segíti. Ilyen módon a gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajainak tekinthetők.[2]

Gyomirtás szerkesztés

A gyomok elleni védekezés egyik fő módszere a gyomirtás. Ezt végezhetjük agrotechnikai eszközökkel:

  • gyomlálás,
  • acatolás,
  • kaszálás,
  • kapálás,
  • felégetés

vagy gyomirtó vegyszerekkel.

A gyomok irtása mulcsozással szerkesztés

A gyomok elleni védekezés egyik vegyszermentes módja a mulcsozás. Ez a földfelszín takarása valamilyen szerves, elbomló anyaggal, például falevél, kaszált fű stb. Ha a borítás elég vastag, akkor az alatta csírázó növények nem tudnak áttörni rajta. Ha nagyon gazos területen alkalmazzuk, néha szükséges két rétegben mulcsolni, vagyis a második réteget akkor felvinni, amikor az első rétegen átnőttek a gyomok és már elérték a 10–15 cm-t. A következő évre az évelő gyomok is eltűnnek, a föld szabadon bevethető.[3]

Legfontosabb magyarországi gyomnövények szerkesztés

Magyarország szántóföldjeinek legelterjedtebb gyomnövényei a 2007-2008-ban végzett Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés alapján.

Latin név Magyar név
Ambrosia artemisiifolia Ürömlevelű parlagfű
Echinochloa crus-galli Közönséges kakaslábfű
Chenopodium album Fehér libatop
Cirisium arvense Mezei aszat
Setaria pumila Fakó muhar
Convolvulus arvensis Apró szulák
Amaranthus retroflexus Szőrös disznóparéj
Tripleurospermum inodorum Ebszékfű
Datura stramonium Csattanó maszlag
Panicum miliaceum Termesztett köles
Amaranthus chlorostachys Karcsú disznóparéj
Apera spica-venti Nagy széltippan
Elymus repens Tarackbúza
Sorghum halepense Fenyércirok
Galium aparine Ragadós galaj
Fallopia convolvulus Szulák keserűfű
Persicaria lapathifolia Lapulevelű keserűfű
Helianthus annuus Napraforgó
Hibiscus trionum Varjúmák
Consolida regalis Mezei szarkaláb

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés