Főmenü megnyitása
Az első hálaadás Jean Louis Gerome Ferris festményén

A hálaadás (angolul Thanksgiving avagy "Happy Thanksgiving Day") észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják.

Tartalomjegyzék

Hálaadás az Egyesült ÁllamokbanSzerkesztés

Az első hálaadás történeteSzerkesztés

A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouthhoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

KialakulásaSzerkesztés

Országos szinten hivatalosan George Washington hirdetett először hálaadási nemzeti ünnepnapot, 1789-ben.[1] Rendszeres ünneppé Abraham Lincoln 1863-as proklamációja után vált,[2] eleinte november utolsó csütörtökén, később – Franklin Roosevelt elnöksége alatt, egy kongresszusi rendelet nyomán – november negyedik csütörtökére pontosítva a napját.[3]

A hálaadási hagyományok egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.

Viták az ünnep szerepéről és annak megítélésérőlSzerkesztés

Hasonlóan a Kolumbusz naphoz, egyesek (főleg őslakos indiánok) véleménye szerint a thanksgiving a gyarmatosítók általi hódítások és a bennszülöttek felett aratott győzelmeik ünnepléséhez is kapcsolható. Például az első, Massachusetts állam törvényhozása által hivatalosan deklarált thanksgiving ünnepnapot (1637. június 15-ét) az angol gyarmatosítók (és a velük szövetséges narragansett és mohegan indián törzsek) által, egy a pequot törzs erődítményével szembeni, 600-700 pequot indián áldozatot követelő, véres mészárlásba torkolló támadás után hirdették ki.[4] 1789-ig több hasonló eseményhez köthető hálaadásnapot is kijelöltek. Az 1970-es évek óta hálaadáskor az indián áldozatok emlékére bennszülött és velük szimpatizáló aktivisták minden évben Nemzeti Gyásznapot (“National Day of Mourning”) tartanak Plymouth Rocknál.[5]

A hálaadás szokásos ünnepléseSzerkesztés

 
Minden évben, hálaadáskor egy pulyka „kegyelmet kap” az elnöktől

Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.

A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.

Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom.

Ezen a napon játszanak három NFL, illetve számos egyetemi és középiskolai amerikaifutball-mérkőzést is, ami tovább növeli a nap jelentőségét az amerikaiak számára.

Hálaadás KanadábanSzerkesztés

A kanadai hagyományok Martin Frobisher 1578-ban, Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt.

Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak 1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.

Hálaadás a BibliábanSzerkesztés

Hálaadás a Zsoltárok könyvében:

„Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.”[6]

Ugyanúgy, mint egy zsidó életében, a keresztények életétől is elválaszthatatlan a hálaadás:

„Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás.”[7]

A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép:

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.”[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. George Washington Papers: Washington's Thanksgiving Proclamation. lcweb2.loc.gov. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  2. Abraham Lincoln: Proclamation 106 - Thanksgiving Day, 1863. www.presidency.ucsb.edu. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  3. Thanksgiving. docs.fdrlibrary.marist.edu. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  4. Vaughan, Alden T. (1995). New England Frontier: Puritans and Indians, 1620-1675. University of Oklahoma Press. 144–147 oldal. ISBN 9780806127187.
  5. Thanksgiving Is National Day of Mourning for Native Peoples in Historic Massachusetts Town. Occupy.com. (Hozzáférés: 2015. november 27.)
  6. Zsoltárok 50:23
  7. Efezus 5:3-4
  8. Kolossé 3:17

ForrásokSzerkesztés

  • Márer György: Hálaadás napja: a négyszáz éves hagyomány, Hetek.hu,

További információkSzerkesztés