Hármasbelű örvényféregalakúak
A hármasbelű örvényféregalakúak (hármasbelűek, planáriák, Tricladida) a laposférgek (Platyhelminthes) közé sorolt örvényférgek (Turbellaria) altörzsében a valódi örvényférgek (Rhabditophora) osztályának egyik rendje, amelyek közül a tengeri planáriák (Maricola) különültek el elsőként. Az alrendek neve arra utal, hogy a hagyományos koncepció értelmében ezeket nemcsak testük felépítése, de élőhelyük is jól megkülönbözteti egymástól.
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Alrendek | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hármasbelű örvényféregalakúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hármasbelű örvényféregalakúak témájú kategóriát. |
Ezt a nézetet a molekuláris genetikai vizsgálatok részben felülírták, és emiatt az desvízi planáriák (korábban: Paludicola) egyes taxonjait a szárazföldi planáriák (korábban: Terricola) közé kellett átsorolni.[1]
Ez az örvényférgek legjobban megismert csoportja (Urania).
Sluys et al (2009)[2] a rend tagjainak leszármazási törzsfáját az alábbiak szerint rekonstruálta:
| Tricladida |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Planarioidea öregcsalád holarktikus.
Származásuk, elterjedésükSzerkesztés
Hosszú evolúciós idejük alatt sokféle környezethez alkalmazkodtak. A tengerekben viszonylag kevés fajuk él. Az édesvizekben a hideg és a mérsékelt égövben fordulnak elő, és megtalálhatók (az Antarktisz kivételével) a szárazföldeken is (Urania).
Hazai vizeinkben él a Dugesiidae család névadó nemzetségéből a füles planária (Dugesia gonocephala) és a Dendrocoelidae család névadó nemzetségéből a tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum) — előbbi a gyors, utóbbi az álló vagy lassan folyó vizekben.
A szárazföldi planáriák közül a trópusokon és a szubtrópusokon jellemzően a Geoplanidae család (Bipalium nem) fajai élnek. A Dugesiidae család fajai édesvíziek, az Antarktisz kivételével minden kontinensen.
Megjelenésük, felépítésükSzerkesztés
Az ágasbelű örvényférgekhez (Polycladida) hasonlóan viszonylag nagyok. Testük erősen lapított. Főleg a szárazföldi planáriák (Geoplanidae) sok faja élénken színezett. A vízben élő fajok erősen lapítottak; a szárazföldiek teste közel hengeres. Csillóik többnyire csak a hasukon vannak (Urania).
Szájuk a has közepe táján helyezkedik el. Garatjuk kiölthető. Sok faj fejének két oldalán mechano- és kemoreceptorokat hordozó, fülszerű tapogatók (auricula) nőnek. Testük elülső részén többnyire egy, de időnként több pár szemet találunk; utóbbi esetben ezek a test peremén, kétoldalt sorakozhatnak (Urania).
Garatjuk összetett (pharynx compositus) és redőzött (plicatus) típusú. A taxon neve (a latin tri-, azaz ‛három’ és a görög kladosz, azaz ‛ág’ összetételéből) arra utal, hogy középbelük három nagy ágra válik szét; ezek közül egy előre néz, kettő pedig a garat mellett hátra. Mindháromból divertikulumok sokasága ágazik ki. (Állatrendszertan).
A Bipalium nem fajai viszonylag nagyok. Fejük kétoldalt baltaszerűen kiszélesedik. Többük:
tetrodotoxint termel, ami feltehetőleg egyszerre szolgálja a védekezést és zsákmányszerzést.
Petesejtjeik ektolecitálisak, Ennek megfelelően a szikanyagot termelő mirigyeik a petefészken kívül foglalnak helyet (Urania).
A Dendrocoelidae családban a garat hosszanti és körkörös izomrostjai nem különülnek el két rétegre. A Planariidae család tagjainak nincs tapadószerve. A Dugesiidae család apomorf bélyege a női ivarszerv ultrastruktúrája. Szemük mindig több fotoreceptor sejtből álló pigmentserleg szem.[3]
Életmódjuk, élőhelyükSzerkesztés
Lehetnek kommenzalisták vagy paraziták. Igen jól regenerálódnak (Állatrendszertan). Szárazföldi fajaik jellemzően nyirkos helyeken élnek (Urania). Egyedfejlődésük közvetlen.
Hírhedt inváziós, az endemikus csigafajokat veszélyeztető szárazföldi planária az Új-Guineából kirajzott Platydemus manokwari, amely mára már a teljes csendes-óceáni térségben, Európában, a Karib-térségben és az Egyesült Államokban is megtelepedett (Állatrendszertan).
Az atlanti tőrfarkú rák (Limulus polyphemus) kopoltyúin és végtagjain élő ektokommenzalista faj a Bdelloura candida (a Bdellouridae családból).
SzaporodásukSzerkesztés
Hímnősek. A kölcsönös megtermékenyítés után mindkét fél egy-egy több száz petét tartalmazó kokont rak le; ezeket (rendszerint rövid nyéllel) kövekre, vízinövényekre vagy más tárgyakra ragasztják. A kicsiny planáriák bő két hét múlva bújnak elő (Urania).
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Farkas János, Szővényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin (2013): Állatrendszertani gyakorlatok. 5. fejezet - Törzs: Platyhelminthes. [2021. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
- ↑ Sluys, R.; Kawakatsu, M.; Riutort, M.; Baguñà, J. (2009). "A new higher classification of planarian flatworms (Platyhelminthes, Tricladida)". Journal of Natural History. 43 (29–30): 1763–1777. doi:10.1080/00222930902741669
- ↑ Farkas János, Szővényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin (2013): Állatrendszertani gyakorlatok. 5. fejezet - Törzs: Platyhelminthes. [2021. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
ForrásokSzerkesztés
- Állatrendszertan: Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Állatrendszertan I.: Bazális csoportok (Non-Bilateria) és ősszájúak (Protostomia). Egyetemi jegyzet. Szeged, 2020. p. 90–91.
- Urania Állatvilág I. Alsóbbrendű állatok. Második, változatlan kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 127. old.
