Kövirózsa

növénynemzetség
(Házi kövirózsa szócikkből átirányítva)

A kövirózsa (Sempervivum) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába és a fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) alcsaládjába tartozó nemzetség.

Kövirózsa
Fali kövirózsa (Sempervivum tectorum)
Fali kövirózsa (Sempervivum tectorum)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
Alcsalád: Fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Semperviveae
Dumort., (1827)
Nemzetség: Sempervivum
L. (1753)
Szinonimák
  • Diopogon Jord. & Fourr.
  • Jovibarba (DC.) Opiz
  • × Jovivum G.D.Rowley
  • Sempervivella Stapf
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kövirózsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kövirózsa témájú médiaállományokat és Kövirózsa témájú kategóriát.

Fali kövirózsa (Sempervivum tectorum) virágai

Magyarországon két fajuk honos, mindkettő védett.

Előfordulásuk, élőhelyük szerkesztés

Főleg Európában gyakori; jellegzetes levélrózsái többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin tűnnek fel. A karsztsziklagyep egyik jellegzetes növénye. További elterjedési területei Marokkó, Törökország, Irán és a Himalája nyugati hegységei.

Megjelenésük, felépítésük szerkesztés

Pozsgás (levélszukkulens) évelő, sok sarjat nevelő, talajtakaró vagy párnás. Tőrózsában növő levelei változatos méretűek; csúcsuk a fajtól függően tompa vagy hegyes; a színük zöld, kékes vagy pirosas.

Kétivarú, aktinomorf virágai vastag, pozsgás levelekkel vagy pikkelylevelekkel borított száron a kifejlett tőlevélrózsák közepéből emelkednek ki, és annak csúcsán, bogernyővirágzatban nyílnak a nyári hónapokban. Színük fajonként más és más: többnyire fehér, sárga, rózsaszínű, piros, számtalan árnyalattal. Az elvirágzott tőrózsák elpusztulnak, de az addigra legyökerezett sarjak tovább élnek és áttelelnek. Erre utal a Sempervivum nemzetség – és vele az alcsalád – neve is (semper = mindig, állandóan; vivum = élő, eleven).

Életmódjuk, termesztésük szerkesztés

Szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen növény. A sok napsütést meghálálja: minél több a fény, annál jobban fejlődik. Csak a pangó vizet nem tűri: olyan helyekről, ahol a víznek nincs lefolyása, könnyen kirothad. A legalkalmasabb számára a kevés humuszt tartalmazó, laza, jó vízáteresztő talaj.

Felhasználásuk szerkesztés

Az ókorban azt hitték róla, hogy megvédi a házat a villámcsapástól – ezért Iuppiter növényének tartották. E hit utóhatásaként a termesztett kövirózsát mindmáig sokfelé a háztetőkre ültetik.

A sziklakertek elmaradhatatlan növényeiként számos fajt dísznövényként termesztenek. Sok kertészeti változat kapható különböző fantázianeveken. A szárazon hagyott támfalak réseibe is ültethetünk kövirózsákat.

A kövirózsa leveléből kinyert zöldes színű folyadék kiváló gyulladásgátló hatású. Huzat, fülfájás, fogfájás és nyaki nyirokmirigy duzzanatok kezelésére is alkalmas, a levével átitatott vattával dugaszoljuk be a fület éjszakára.

Rendszerezés szerkesztés

Források szerkesztés

  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat. Budapest, 1984. p. 264.
  • Kövirózsa Sempervivum sp.
  • Linnaeus, C. 1753. Species Plantarum. Tomus I: 464.
  • Govaerts, R. et al. 2019. Sempervivum in Kew Science Plants of the World online. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2019 Aug. 31. Reference page.
  • Hassler, M. 2019. Sempervivum. World Plants: Synonymic Checklists of the Vascular Plants of the World (2019). In: Roskov Y., Abucay L., Orrell T., Nicolson D., Bailly N., Kirk P., Bourgoin T., DeWalt R.E., Decock W., De Wever A., Nieukerken E. van, Zarucchi, J., Penev L., eds. 2019. Species 2000 & ITIS Catalogue of Life. Published on the internet. Accessed: 2019 Aug. 31.
  • Jelitto, L., Schacht, W., Fessler, A. 1990. Die Freiland-Schmuckstauden, Handbuch und Lexikon der winterharten Gartenstauden, 4. Aufl., Eugen Ulmer, Stuttgart, ISBN 3-8001-6378-0. Reference page.