Vitéz Héjjas Iván (Kecskemét, 1890. január 19.Vigo, Spanyolország, 1950 decembere) katonatiszt, országgyűlési képviselő.

Héjjas Iván
Hejjas.jpg
Született 1890. január 19.
Kecskemét
Meghalt 1950 decembere (60 évesen)
Vigo
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Egysége Rongyos Gárda
Csatái első világháború, második világháború, Nyugat-magyarországi felkelés

ÉleteSzerkesztés

A középiskola elvégzése után apja, Héjjas Mihály birtokán gazdálkodott. Az első világháborúban katona volt, mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A tanácsköztársaság hónapjai alatt, 1919-ben a Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak egyik szervezője és vezetője volt. Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe, amelynek karhatalmi osztagparancsnoka lett a Duna–Tisza közén; e minőségében irányítója, sőt végrehajtója is volt az ottani vérengzések egy részének. 1921-ben Prónay Pállal együtt ő volt a nyugat-magyarországi felkelés egyik megszervezője, a Bruck-Királyhida környékén működött, úgynevezett 1. hadsereg parancsnoka (1921. augusztus–november), a Rongyos Gárda és a Lajtabánság egyik vezetője.

Vezetője volt az Ébredő Magyarok Egyesületének (1919–44), szervezője s végrehajtója a fürstenfeldi fegyverrablásnak (1920. július). 1927–1931 között a fajvédő Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programjával a kunszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője volt. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium közlekedéspolitikai szakosztályának munkatársa, 1940-től a közforgalmi repülési ügyek szakosztályvezetője, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének társelnöke (1941–44) volt. 1938–1939-ben a kárpátaljai gerillaakciókat végrehajtó Rongyos Gárda egyik vezetője és osztagparancsnoka lett. 1944 végén a szovjetek elől Németországba menekült, majd Spanyolországban telepedett le, és ott is halt meg.

Magyarországon 1947-ben a népbíróság távollétében kötél általi halálra ítélte.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vonalak mögött Archiválva 2016. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992–1998
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002. , a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
  • Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Karsai Elek–Pamlényi Ervin: A fehér terror (Bp., 1951)
  • Gadanecz Béla: Landler Jenő, a védőügyvéd (vál. dokumentumok, Bp., 1975)
  • Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig (Bp., 1978)
  • Mühlfeith János: Prónay, Zadravecz, Héjjas, 1921. Eredeti fametszetek a nemzeti megújhodás jegyében. 19 kép szöveggel; Pápai E. Ny., Bp., 1921
  • Pataki Tamás: Aki fittyet hányt Trianonra (Domonkos László: Héjjas Iván és a rongyosok igazi népi hősök), (Magyar Idők, 2018. október 8.)
  • Domonkos László: A Héjjas-nyárfa árnyékában; Kairosz, Bp., 2018
  • A Duna-Tisza-közi dosszié. Három alapvető forrás a Duna-Tisza-közi paramilitáris erőszak történetéhez, 1919–1924; sajtó alá rend., szerk., jegyz., tan. Kántás Balázs; Magyar Elektronikus Könyvtár Bp., 2020