Wikipédia

Hélène Gordon-Lazareff

francia újságíró ás szerkesztő

Hélène Lazareff /született Helen Gordon/ (Rosztov-na-Donu, 1909. szeptember 21. – Le Lavandou, 1988. február 16.) Pierre Lazareff felesége, az Elle női magazin társalapítója.

Hélène Gordon-Lazareff
SzületettЕлена Борисовна Гордон
1909. szeptember 21.[1][2]
Rosztov-na-Donu
Elhunyt1988. február 16. (78 évesen)[3][2]
Le Lavandou
Állampolgárságafrancia
HázastársaPierre Lazareff (1939–)
Gyermekeikét gyermek:
  • Michèle Rosier
  • Nina Lazareff
Foglalkozása
Tisztségeigazgató (1945–1973, Elle)
Halál okaAlzheimer-kór
Sírhelye
Hélène Gordon-Lazareff aláírása
Hélène Gordon-Lazareff aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hélène Gordon-Lazareff témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Lazareff család sírja a Père-Lachaise temetőben
Emléktáblájuk Louveciennes-ben
A „La Pelouse” nevű Lazareff családi ház Louveciennes-ben

Életpályája szerkesztés

Gazdag orosz zsidó családból származott. Apja Borisz Gordon a dohányiparban iparmágnás,[4] anyja Lea Szkomorovszki (Skomorovsy). Az 1917-es októberi orosz forradalom után a család először Törökországba, majd Franciaországba menekült. Hélène kitűnő tanuló volt a IV. Henrik Líceumban(wd), franciául, angolul, oroszul és németül olvasott. A társasági életet élő, önálló fiatal lány 1929-ben, 19 éves korában feleségül ment Paul Raudniz kutatóhoz, akitől 1932-ben elvált.[5] Ezután iratkozott be a Sorbonne-ra, antropológia szakra. Etnográfiai tanulmányai végeztével a Musée de l'Homme(wd)-ban dolgozott, majd a Marcel Griaule által 1933-tól szervezett antropológiai kutatóútra Észak-Afrikába utazott, hogy az egyik utolsó primitív törzs, a dogonok életét tanulmányozza. 1936-ban tért vissza, s az expedíciós társaság dia-estjein megismerkedett Jean Prouvost(wd)-tal. Ekkor döntötte el azt is, hogy újságíró lesz.

Újságírói pályája a Paris-Soir gyermekrovatában kezdődött, mely ekkor Jean Prouvost tulajdonában volt, majd az ugyancsak utóbbi által alapított Marie-Claire-nél volt állásban.

Hélène Gordon 1939-ben ismét férjhez ment. Második férjétől, Pierre Lazarefftől már volt egy 1929-ben született, Nina (1929–1999) nevű leánya.[6][7] Szabad házasságban éltek.

A második világháború alatt a Lazareff család New Yorkba menekült, ahol az amerikai újságírás területén helyezkedtek el. Hélène Lazareff a Harper's Bazaar és a Vogue, majd a The New York Times női oldalának munkatársaként dolgozott. Amikor 1945-ben visszatértek Franciaországba, Pierre Lazareff megalapította a France-Soir-t, míg Hélène Marcelle Auclair(wd)-rel társulva az Elle című folyóiratot alapította meg, amelynek első száma 1945. november 21-én jelent meg.

1973-ban, egy évvel Pierre Lazareff halála után, Hélène kezdődő Alzheimer-kórja miatt kilépett az Elle vezetőségéből és Le Lavandou-ba vonult vissza. Itt hunyt el 1988. február 16-án, 78 éves korában.

A Lazareff család sírjába helyezték végső nyugalomba, mely a Père-Lachaise temetőben található.

Denise Dubois-Jallais(wd), aki szintén az Elle újságírója volt, és akit Hélène Lazareff fedezett fel és képzett ki, „La Tzarine” címen 1984-ben megjelentette életrajzát.

2009-ben jelent meg Delassein Sophie: „Les dimanches de Louveciennes - Chez Hélène et Pierre Lazareff” címmel írt könyve, mely a házaspár Louveciennes-i „La Pelouse” nevű, normann stílusú családi házában zajló életről és a neves vasárnapi ebédvendégeikről szól.[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ Kira Alekszandrovna Szapgir: Viszlát France-Soir. (Pierre Lazareff életrajza). Booknik online. 2012. július 30. A Gordon cigaretta a század elejei Oroszországban olyan népszerű volt, mint Amerikában a Marlboro. Az iparmágnás, Boris Gordon filantróp, színházrajongó és műértő irodalmár volt. Nyomdájában a szimbolistákat és a kiadatlan Dosztojevszkijt fényűző kiadásban nyomtatták ki. Az 1917-es forradalom emigrációra kényszerítette a Gordon családot. Saját vonattal érkeztek Párizsba, fényűző szalonkocsival.
  5. ↑ Közös leányuk: Michèle (1930–2017), Michèle Rosier(wd) néven ismert filmrendező, forgatókönyvíró, divattervező lett.
  6. ↑ Nina Lazareff a Geneanet oldalán
  7. ↑ Geneanet oldal az ott megadott források alapján. Michèle Bitton, in Présences féminines juives en France (XIX°-XX° siècles
  8. ↑ Sophie Delassein a vendégek hosszú listáját sorolja fel. Megtaláljuk közöttük a törzsvendégeket: Marcel Bleustein-Blanchet, Roger Stéphane, François Mitterrand; az egyéb politikusokat (Georges Pompidou, Jacques Chaban-Delmas, Marie-France Garraud), ügyvédeket, jogászokat (Maître René Floriot, Robert Badinter), az irodalmárokat (André Malraux, Françoise Sagan, Jules Roy), filmszínészeket (Brigitte Bardot, Jeanne Moreau, Simone Signoret, Marlène Dietrich, Anatole Litvak), sanzonénekeseket (Juliette Gréco, Yves Montand, Line Renaud), a festőművészeket (pl. Bernard Buffet), az orvosokat (Binet és Hamburger professzorok), újságírókat (Françoise Giroud, Pierre Salinger). A külföldi személyiségek közül említi Maria Callast és Arisztotelész Onassist, és leírja Marlon Brando, Henry Kissinger történelmi látogatását.[1]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hélène Lazareff című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hélène_Gordon-Lazareff&oldid=24407058”