Hópárduc

emlősfaj

A hópárduc (Panthera uncia) vagy más néven irbisz a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó Panthera nem egyik faja.

Hópárduc
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Párducformák (Pantherinae)
Nem: Panthera
Gray, 1854
Faj: P. uncia
Tudományos név
Panthera uncia
(Schreber, 1775)
Szinonimák
  • Felis irbis
  • Felis uncia
  • Uncia uncia
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hópárduc témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hópárduc témájú médiaállományokat és Hópárduc témájú kategóriát.

Evolúciós története

szerkesztés

A DNS-vizsgálatok alapján a macskafélék filogenetikai törzsfáján a hópárduc testvércsoportot alkot a tigrissel (Panthera tigris). A hópárduc és a tigris törzsfejlődése valószínűleg 3,7-2,7 millió évvel ezelőtt vált el.[1] A Panthera genus nagy valószínűséggel Közép-Ázsia északi részéből eredhet. A nyugat-tibeti Ngari Perfektúra területén feltárt Panthera blytheae a legősibb ismert Panthera faj, koponyajellegzeteségei a hópárducéhoz hasonlatosak.[2]

A hópárduc, az oroszlán és a leopárd mitokondriális DNS-e jobban jobban hasonlít egymáséra, mint a nukleáris DNS-ük, ami arra utal, hogy az evolúciójuk egy bizonyos pontján keveredtek egymással.[3]

Előfordulása

szerkesztés

Közép-Ázsia hegyvidéki területein honos.

Hópárduc populáció országonként
Ország Év Becslés
Afganisztán 2016 50–200[4]
Bhután 2016 79–112[5]
India 2016 516–524[6]
Kazahsztán 2016 100–120[7]
Kína 2016 4,500[8]
Kirgizisztán 2016 300–400[9]
Mongólia 2016 1,000[10]
Nepál 2016 301–400[11]
Oroszország 2016 70–90[12]
Pakisztán 2016 250[13]
Tádzsikisztán 2016 250–280[14]
Üzbegisztán 2016 30–120[15]

Testfelépítése

szerkesztés

A felnőtt állatok tömege általában 35–55 kg, de minimum 25 kg és maximum 75 kg. A hasonló fajoktól markánsan megkülönbözteti hosszú farka: ezzel egyensúlyoz a meredek lejtőkön és ha alszik, ezzel védi orrát és száját a rendkívüli hidegtől. Teste 100–130 cm hosszú, farka körülbelül 80–100 cm. A hímek feje rendszerint szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, hogy könnyebben járhasson a hóban. Fekete-fehér bundáját törzsén és farkán a jaguáréhoz hasonló, gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, megfelelően álcázva az állatot a havas terepen. Évente kétszer vedlik, nyári bundája ritkásabb a télinél.

Életmódja

szerkesztés

A hópárduc a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron felhúzódik a 3500–6000 m körüli fennsíkokra és sziklás magashegyekre, télire 2000 m környékére költözik le. Vadászterülete 10–40 km².

Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő vadjuhok, szarvasfélék és vadkecskék, valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála. Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat, háziállatokat (jakborjakat, birkákat, kecskéket) is. A Himalájában jellemző zsákmányállatai a sörényes tahr (vadkecske) és a bharal (kék vadjuh). A prédát akár hosszabb távon is követve becserkészi, majd egyetlen csapással teszi ártalmatlanná. Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ez a teljesítmény egyedülálló a macskafélék között.

Többnyire magányosan él. A párzási időszak januártól március közepéig tart. A terhesség körülbelül 100 napos. Az anya barlangban vagy a sziklák közt szüli meg és egyedül neveli fel 2–3 (ritkán akár 7) kölykét. Teje ötször zsírosabb a tehénénél, így biztosít kicsinyeinek elegendő energiát a hideg ellen. Egyedisége, hogy az egyetlen nagymacska, mely a saját bundáját is felhasználja utódai alvóhelyének szigetelésére. Általában 10–12 évig él, de fogságban a 21 éves kort is megérheti.

A pumához és a gepárdhoz hasonlóan a hópárduc sem képes bőgni.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

A hópárduc a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon, vadászata miatt az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent. Bár időközben sikerült megnövelni a populációt, az orvvadászat miatt 2005-re csak mintegy 4500-7500 példány maradt fenn a Pakisztán és a Bajkál-tó közötti élőhelyeken, és a létszám csökkenőben van, mivel a távoli területen élő állatokat nehéz megvédeni. A kutatók szerint a fajt a beltenyészet is fenyegeti, ezért az állatvédők igyekeznek átjárhatóságot biztosítani az elszigetelt csoportok között. A pakisztáni WWF természetes élőhelyükön, a Khunjerab Nemzeti Parkban próbálja megőrizni a hópárducokat. Mivel fogságban is jól szaporodik, ezért a faj megóvásában az állatkertek is segítenek. Megközelítőleg 500 példány él a világ mintegy 150 állatkertjében.

A hópárduc Magyarországon három állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban és a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban tekinthető meg. A Szegedi Vadasparkban először 2005-ben született két kölyök. 2008-ban szintén a Szegedi Vadasparkban újabb kölyök látott napvilágot. 2012 májusában három hópárduc kölyök született ugyanitt.[16]

A hópárduc a kultúrában

szerkesztés

A hópárduc (Aq Bars) Tatárföld és Kazahsztán nemzeti jelképe. Megtalálható Almati város címerében és szárnyas alakban szerepel Tatárföld címerében is. Az egykori Szovjetunióban a hópárducról elnevezett díjat kaptak azok a hegymászók, akiknek sikerült megmászniuk az ország mind az öt 7000 méteres hegycsúcsát. A Kirgiz Női Cserkészszövetség is ezt az állatot választotta jelképéül. A Himaláján élő népek néha szellemleopárdnak is nevezik a természetben ritkán megfigyelhető nagymacskát.

  1. (2010) „Supermatrix and species tree methods resolve phylogenetic relationships within the big cats, Panthera (Carnivora: Felidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 56 (1), 64–76. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.01.036. PMID 20138224.  [halott link]
  2. (2014. július 9.) „Himalayan fossils of the oldest known pantherine establish ancient origin of big cats”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 281 (1774), 20132686. o. DOI:10.1098/rspb.2013.2686. PMID 24225466.  
  3. (2016. július 9.) „Phylogenomic evidence for ancient hybridization in the genomes of living cats (Felidae)”. Genome Research 26 (1), 1–11. o. DOI:10.1101/gr.186668.114. PMID 26518481.  
  4. Central Asia: Afghanistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 409–417. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  5. (2016) „National Snow Leopard Survey of Bhutan – Phase II: Camera Trap Survey for Population Estimation”, Thimphu, Bhutan, Kiadó: Wildlife Conservation Division, Department of Forests and Park Services.  
  6. South Asia: India, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 457–470. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  7. Central Asia: Kazakhstan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 427–430. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  8. China: The Tibetan Plateau, Sanjiangyuan Region, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 513–521. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  9. Central Asia: Kyrgyzstan, Snow Leopards. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 419–425. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  10. Northern Range: Mongolia, Snow Leopards. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 493–500. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  11. South Asia: Nepal, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 471–479. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  12. Northern Range: Russia, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 501–511. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  13. South Asia: Pakistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 481–491. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  14. Central Asia: Tajikistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 433–437. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  15. Central Asia: Uzbekistan, Snow Leopards: Biodiversity of the World: Conservation from Genes to Landscapes. Amsterdam, Boston, Heidelberg, London, New York: Academic Press, 439–448. o. (2016). ISBN 9780128024966 
  16. Hárman a hópárduc kölykök. Szegedi Vadaspark, 2012. július 18. [2012. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow Leopard című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

Nature – Silent Roar: Searching for the Snow Leopard'. [2006. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 24.)