Habsburg–Lotaringiai Mária Anna főhercegnő
Habsburg–Lotaringiai Mária Anna (ismert még mint Ausztriai Marianna főhercegnő, németül: Erzherzögin Maria Anna von Österreich; Bécs, 1738. október 6. – Klagenfurt, 1789. november 19.), a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főhercegnő, Lotaringiai Ferenc István császár és Habsburg Mária Terézia uralkodónő második leánya, aki betegsége okán a klagenfurti apátság apátnője, közismert természettudományi és archeológiai érdekeltségéről és képzőművészeti tehetségéről. A klagenfurti „Zur wohltätigen Marianna” (magyarul: „Jótevőnk, Marianna”) elnevezésű szabadkőműves páholy névadója.
| Mária Anna | |
| Habsburg–Lotaringiai Mária Anna Jozefa Antónia Johanna főhercegnő | |
 | |
| Uralkodóház | Habsburg–Lotaringiai |
| Született |
1738. október 6. Bécs |
| Elhunyt |
1789. november 19. (51 évesen) Klagenfurt |
| Nyughelye | császári kripta |
| Édesapja | Lotaringiai Ferenc István |
| Édesanyja | Habsburg Mária Terézia |
| Tisztség | apátnő |
| Díjak | Csillagkeresztes hölgy |
| Vallása | római katolikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Anna témájú médiaállományokat. | |
ÉleteSzerkesztés
Származása, testvéreiSzerkesztés
.png)
Mária Anna főhercegnő édesapja I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár (1708–1765) volt, édesanyja Mária Terézia császárné, osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő (1717–1780) volt.
A császári pár 16 gyermekének sorában Mária Anna volt a második gyermek, de legidősebb nővére, Mária Erzsébet Amália (1737–1740) kisgyermekkorban meghalt, így 1741-ig, (öccsének, József főhercegnek születéséig) Mária Anna lett a legidősebb élő gyermek, a trónörökös. A családban „Mariannának” nevezték. A felnőtt kort megérő testvérek:
- Mária Anna Jozefa főhercegnő (1738–1789), betegsége miatt kolostorba vonult vissza.
- József Benedek Ágost főherceg (1741–1790), később II. József néven német-római császár, magyar és cseh király (1764–1790).
- Mária Krisztina főhercegnő (1742–1798), aki 1766-ban Albert Kázmér szász–tescheni herceghez (1738–1822) ment feleségül.
- Mária Erzsébet főhercegnő (1743–1808), akit XV. Lajos francia király feleségéül szántak, de betegsége miatt egy innsbrucki kolostorba kényszerült vonulni.
- Károly József Emánuel főherceg (1745–1761), fiatalon meghalt.
- Mária Amália főhercegnő (1746–1804), aki 1769-ben I. Ferdinánd parmai herceghez (1751–1802) ment feleségül.
- Péter Lipót József főherceg (1747–1792), I. Lipót néven toszkánai nagyherceg, 1790–92 között II. Lipót néven német-római császár, magyar és cseh király.
- Mária Johanna Gabriella főhercegnő (1750–1762) akit IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de meghalt az esküvő előtt.
- Mária Jozefa főhercegnő (1751–1767), akit elhalt nővére, Johanna Gabriella után szintén IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de ő is meghalt az esküvő előtt.
- Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814), aki elhalt nővérei helyett 1768-ban feleségül ment IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai királyhoz, így Nápoly és Szicília királynéja lett.
- Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806), Lombardia főkormányzója, aki 1771-ben Estei Mária Beatrix modenai hercegnőt (1750–1829), és megalapította a Habsburg-ház Este-Modenai ágát.
- Mária Antónia főhercegnő (1755–1793), aki 1770-ben XVI. Lajos francia király felesége lett. Lajos Károly francia trónökös herceg édesanyja. A francia forradalom során férjével együtt kivégezték. Fia 1795-ben fogságban halt meg.
- Miksa Ferenc főherceg (1756–1801) püspök, kölni választófejedelem, a Német Lovagrend nagymestere.
Ifjúkora, betegségeSzerkesztés
Mária Anna főhercegnőt, Mária Terézia összes többi leányához hasonlóan, nevelőnők nevelték. A leány különösen zenei téren nagy tehetséget mutatott. A humán tudományokban viszont nem tudott elmélyülni. Életrajzát feldolgozó kutatók[1] szerint anyja, Mária Terézia éppen legidősebb élő leányának, Mariannának szentelte a legkevesebb figyelmet, őt szerette a legkevésbé. A császárné mindenki elé helyezte Mária Anna öccsét, József főherceget, a trónörököst. Mária Anna főhercegnő a háttérbe szorult húgaival szemben is. Mária Erzsébet számított testvérei között a legszebbnek, Mária Krisztina volt anyjának legkedvesebb, elkényeztetett gyermeke, akivel Mária Annának élete során igen sok konfliktusa támadt. Már gyermekkorában is érezte az elhanyagolást, ezért folyamatosan próbálta anyja figyelmét felhívni magára. A főhercegnő nagyon tehetségesen rajzolt és festett, rendkívüli zenei érzékkel áldotta meg a sors, kitűnően táncolt, igazán szép szopránhangon is tudott énekelni. Emellett igen jó emlékezőképességgel, tévedhetetlen logikával, fejlett humorral, és öniróniával rendelkezett. Nyelvtudása azonban kevésbé volt csillogó, sem a francia, sem az olasz nem volt a tehetsége, sőt még a német helyesírással is hadilábon állt.
Marianna főhercegnő gyenge egészségű, érzékeny leány volt. A bécsi Hofburg huzatos, rosszul fűtött helyiségeiben 1757-ben, tizenkilenc évesen súlyos tüdőgyulladást kapott. Állapota olyan rosszra fordult, hogy feladták neki az utolsó kenetet. Végül mégis életben maradt és felgyógyult, de a betegség következtében csont-tuberkulózist kapott, gerincoszlopa elferdült, és egész életében állandó légzési nehézségekkel küszködött. Testi hibája magányossá tette, testvéreitől, rokonaitól sok lelketlen gúnyolódást kellett elviselnie. Elferdült gerince miatt rangjához illő férjhezmenésre sem sok esélye maradt.
Apjának elvesztéseSzerkesztés
Felgyógyulása után apja, Ferenc császár nagy szeretettel fordult Marianna felé, kapcsolatuk elmélyült barátsággá fejlődött. Az apa beavatta érdeklődő leányát saját természettudományos olvasmányaiba, kutatásaiba. Különös érdeklődést mutatott a kőzetek és az érmék iránt.
1765 júliusában Mária Anna szüleivel és testvéreivel Innsbruckba utazott öccsének, Lipót főhercegnek esküvőjére. Az öcs (a későbbi II. Lipót császár) akkor I. Lipót néven Toszkána nagyhercegeként uralkodott Firenzében. Útközben megálltak Klagenfurtban, ahol Mária Anna főhercegnő meglátogatta az Erzsébet-nővérek ottani kis kolostorát (Elisabethinenkonvent). Találkozása az ott élő apácákkal egész további életére döntő hatást gyakorolt. Erős vonzalom támadt benne a kolostori élet iránt, ahol az apácaközösség tagjai nem törődnek a külsőségekkel, és ahol a „púpos” leánynak nem kellett mások csúfolódásától tartania.[2]
Öccse, Lipót toszkánai nagyherceg 1765. augusztus 5-én Innsbruckban feleségül vette a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőt (1745–1792). Alig két héttel később, augusztus 18-án apjuk, Lotaringiai Ferenc császár szélütés következtében Innsbruckban meghalt. Marianna főhercegnő, aki mindennél jobban ragaszkodott édesapjához, magára maradt.
Egy évtized BécsbenSzerkesztés
1766. február 2-án Mária Terézia – miután végleg feladta a reményt, hogy Mariann számára férjjelöltet találjon – kinevezte leányát a prágai Hradzsinban lévő Szent Teréz nemesi apácakolostor főapátnőjévé („Äbtissin des Theresianischer adeligen Damenstifts ob dem Prager Schlosses”). Az apátságot Mária Terézia alapította 1755-ben, mint cseh királynő. A kolostor főapátnője 1766-tól kezdve egyházfejedelmi méltóságot viselt, amely magas jövedelemmel és csak időszakonként végzendő hivatalos feladatokkal járt. A prágai Szent Teréz kolostor főapátnő-főhercegnője Csehországban a kancellár mögött a második legmagasabb hivatali rangot jelentette.[3]
Mária Anna sohasem vette át a magas hivatalt, de a prágai főapátnői méltóság évente 20 000 gulden jövedelmet számára, biztosítva megélhetését. Anyjával dacolva elhatározta, hogy Klagenfurtba költözik. A főhercegnő megbízásából Nikolaus Pacassi bécsi udvari építész kis palotát épített számára az Erzsébet-nővérek kolostorának közvetlen közelében. Az építkezés 1776-ban fejeződött be, de amíg Mária Terézia élt, nem engedte, hogy Marianna végleg elhagyja Bécset.
A klagenfurti kolostor apátnőjének írt egyik levelében ezt írta: „Isten kegyesen megadta nekem, hogy megismerhessem a világot és annak utálatosságát, ebből erőt gyűjtöttem, hogy életemet – bár nem apácaként – mégis magányban és felebarátaim szolgálatában fejezhessem be. Ehhez Klagenfurtot, közelebbről Önt és mélyen hívő nővéreit választottam ki, remélve, hogy hiányosságaimat az Önök jó példáját követve megjavíthatom, és lelki üdvömet bizonyosan elnyerhetem.”[4]
A palota befejezéséig, majd az anyai tiltás miatti kényszerű várakozás évei alatt Mária Anna főhercegnő az édesapjától örökölt hatalmas gyűjteményt rendezte. (Később ez a gyűjtemény szolgált a bécsi Természettudományi Múzeum (Naturhistorisches Museum Wien) gyűjteményének alapjául). A főhercegnő saját ásvány- és rovargyűjteményt épített fel, ebben az erdélyi származású Born Ignác geológus (1742–1791) segítségére támaszkodott, aki az Illuminátusok Rendjének is tudós tagja volt. Mária Anna kiegészítette apjának érmegyűjteményét, megírt és 1782-ben kiadott egy látványos szakkönyvet a Mária Terézia uralkodása alatt kibocsátott emlékérmékről („Maria-teresianische Schau- und Denkmünzen”).
Saját kezű akvarelljeit és rajzait a képzőművész szakma dicsérőleg fogadta. Mária Anna főhercegnő tagja volt a bécsi Képzőművészeti Akadémiának (Akademie der bildenden Künste Wien) és választott tagja lett a firenzei Művészeti Akadémiának is.
Élete KlagenfurtbanSzerkesztés
Mária Terézia császárné 1780. november 29-én elhunyt, Mária Anna főhercegnő négy hónappal később átköltözött Klagenfurti palotájába, hogy itt éljen halálig, 1789-ig. Szeretettel fogadták. Az Erzsébet-nővérek kolostorának főapátnőjéhez, Xaveria Gasserhez szoros barátság kötötte. A főhercegnő bőkezűen támogatta a kolostort, ennek köszönhetően a kolostor kórházát jelentősen kibővítették. Saját magánorvosa a közkórházi betegeket is kezelte. A főhercegnő sokat tett a klagenfurt város közösségéért is, jószolgálati munkájával és adományaival.
Nagy társaságot, széles baráti kört gyűjtött maga köré, apácákat, művészeket, tudósokat, főrangú személyeket. Közülük sokan szabadkőműves páholyok tagjai volak. 1783-ban Klagenfurtban megalapították a „Jótevőnk, Marianna” („Zur wohltätigen Marianna”) elnevezésű szabadkőműves páholyt. Mária Anna főhercegnő itt, Klagenfurtban sem adta fel természettudományos érdeklődését, sőt felfedezte magában az archeológia iránti kedvet. A Zollfeld környéki régészeti ásatásokat 30 000 gulden adománnyal segítette, sőt ő maga is részt vett az ásatási munkákban.[5]
1788 telén egészségi állapota folyamatosan romlott. Légzési nehézségei fokozódtak, egy idő után már csak tolószékben tudott közlekedni. 1789. november 19-én hunyt el, legszűkebb barátai körében. Egyik utolsó feljegyzésében ezt írta: „Nagyon jó vidék ez, mindig szerettem itt élni. Jó emberek vesznek körül, akikkel jól éreztem magam, és akiket szörnyű itthagynom.”[6]
Mária Anna főhercegnő az Erzsébet-nővérek klagenfurti kolostorára hagyta egész magánvagyonát, több, mint 150 000 guldent. Öccse, II. József császár elengedte a kolostornak az örökösödési adó megfizetését.
EmlékeSzerkesztés
Mária Anna főhercegnő Klagenfurti palotája ma is áll, a róla elnevezett Mariannengassén. A főhercegnő halála után Salm-Reifferscheidt gróf, bíboros hercegérsek (1749–1822) ide költöztette a gurki püspökség székhelyét. A palota mai vasrácsos kapuján a hercegérsek címere látható, a helyiségek berendezése is az ő idejéből való. Salm-Reifferscheidt bíboros szervezte és támogatta azokat az alpinista expedíciókat, amelyek (a mai) Ausztria legmagasabb hegycsúcsának, a 3798 méter magas Grossglocknernek megmászására indultak, és végül fel is jutottak a csúcsra. A hercegérseki lakóhely ma is a Mária Anna főhercegnő által építtetett palotában található.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Thea Leitner: Habsburgs vergessene Kinder (A Habsburgok elfeledett gyermekei), Piper, 1996.
- ↑ Az Erzsébet-nővérek (Elisabethinnen) klagenfurti kolostorát 1710-ben Maria Katini alapította. Az Erzsébet-nővérek rendjét 1622-ben Aachenben alapították, mint a ferences rend harmadik rendjét (Drittorden). Az apácarend névadója Türingiai Szent Erzsébet (1207–1231), a betegek, özvegyek, árvák és az őket gondozó személyek védőszentje. A klagenfurti Erzsébet-nővérek apácakolostorában 2006-ban 23 nővér élt.
- ↑ 1791-től a prágai Szent Teréz kolostor főapátnőjére ruházták a cseh királynék megkoronázásának jogát is.
- ↑ „Gott hat mir die Gnade gegeben, die Welt und ihre Eitelkeit zu erkennen, und dadurch mir die Stärke erteilt, mein Leben nicht als Klosterfrau, doch in der Einsamkeit und im Dienste der Nächsten zu schließen. Ich habe dazu Klagenfurt ausgewählt, und zwar Sie und ihre frommen Schwestern, hoffend, dass mein unvollkommener Wert durch Ihre guten Beispiele angeeifert, meine Seligkeit mir gewiss versichert wird.”
- ↑ A karintiai Zollfeld az ókori római Noricum tartomány központi területe volt, számos értékes régészeti tárgy lelőhelye.
- ↑ „Es ist wohl ein gutes Land, ich hab es immer lieb gehabt. Es sind gute Menschen, mit denen ich vergnügt lebte und die ich hart verlasse.”
Külső hivatkozásokSzerkesztés
IrodalomSzerkesztés
- Xaveria Gasser: Geschichte des Elisabethiner Klosters zu Klagenfurt, Johann Martens von Ströhlendorf kiadása, Salzburg, 1794.
- Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
- Niederhauser Emil: Mária Terézia, Pannonica, Budapest, 2000, ISBN 963925214X
- Thea Leitner: Habsburgs vergessene Kinder (A Habsburgok elfeledett gyermekei), Piper, 1996, ISBN 3492218652
- Friedrich Weissensteiner: Die Töchter Maria Theresias (Mária Terézia leányai), Kremayer & Scheriau, Bécs, 1991.
- Hugh Montgomery-Massingberd (kiadó): Burke's Royal Families of the World, 1. kötet: Európa & Latin-Amerika, Burke's Peerage Ltd, London, 1977.
