A hadseregcsoport a szárazföldi csapatok legmagasabb szintű szervezeti csoportosítása, amely általában két vagy több szárazföldi hadseregből áll. A létszáma 400 000 és 1 500 000 fő között változik.

A NATO térképészeti jelzése a baráti hadseregcsoportra

Az első világháború szerkesztés

Az első világháborúban a központi hatalmak hadseregcsoport-főparancsnokai voltak többek között az osztrák–magyar haderőben Franz Conrad von Hötzendorf tábornagy és Svetozar Borojević tábornagy, a német császári haderőben Alexander von Linsingen altábornagy és Remus von Woyrsch vezérezredes voltak. A hadseregcsoportok a főparancsnokok nevét viselték.

Elnevezések a második világháborúban szerkesztés

 
Varsó, 1939. szeptember - (balról jobbra) von Rundstedt, Blaskowitz, von Reichenau

A második világháborúban a hadseregcsoportokra, a németek az elhelyezkedés szerint Észak-, Közép(ső)- és Dél névvel illették a hadseregcsoportokat, vagy nagybetűvel jelölték {például Gerd von Rundstedt vezérezredes A Hadseregcsoporja 1940-ben, élén Ewald von Kleist vezérezredes 1. sz. páncélos csoportjával (ez később az 1. sz. páncélos hadsereg nevet kapta)}, vagy Erwin Rommel tábornagy B Hadseregcsoportja a normandiai partraszálláskor. A front a német terminológiában több hadseregcsoport együttműködését jelentette.

A Szovjetunió: a Vörös Hadsereg terminológiája a front (oroszul фронт) megnevezést használta, amely megfelelt a német hadseregcsoportnak (például 1. Ukrán Front, Délnyugati Front stb.). A front kifejezés ebben az értelemben nem a harcteret jelenti, hanem egy katonai szervezetet, amelynek egy, közvetlenül a frontparancsnoknak alárendelt légiflottája van. Frontot először az oroszországi polgárháború alatt hoztak létre, majd újra aktiválták a lengyel–szovjet háborúban (1920), a szovjet-finn háborúban és Lengyelország lerohanásakor (1939), valamint a második világháborúban. A második világháború és a hidegháború alatt a frontok különböző katonai körzeteket alkottak, és voltak szovjet csapatok a Varsói Szerződés (VSz) szervezetében is. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem minden katonai körzetnek volt légiflottája, és nem tudott frontba szerveződni.

A Lengyel Fegyveres Erőknél (lengyelül Wojsko Polskie, WP) szintén a front megnevezést használták a hadseregcsoport helyett.

Kína: a kínai hadseregcsoportok összessége a kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg (National Revolutionary Army of the China) nevet viselte. Az egyes tartományok hadseregcsoportjai voltak a Group Armyk, a hadseregcsoportok, ezek létszáma tartományonként változott.

Japán: A Japán Birodalomnak a második világháború idején hat hadserege volt: Kantōgun (gyakran „Kwantung Hadsereg”nek nevezték); Shina Hakengun, a „Kínai Expedíciós Hadsereg”, és Nanpo Gun, volt a „Southern Army”, amelyet a „Déli Expedíciós Hadsereg”nek is neveztek. 1945 áprilisában még három hadsereget hoztak létre, az 1. hadsereget (a főparancsnoksága Tokióban volt), a 2. hadsereget hirosimai főhadiszállással és egy légi hadsereget, szintén tokiói főparancsnoksággal. 1945 augusztusában mintegy 2 milliós létszámú, 55 hadosztályból álló, független hadsereget hoztak létre, amelyet Japán fegyverletétele után feloszlattak.

Nyugati szövetségesek szerkesztés

 
"A Szövetséges Expedíciós Haderők Katonáihoz, Tengerészeihez és Pilótáihoz!" – A D-nap előtt...
 
Az Omaha partszakasz megközelítése – A "D-nap"

1943-ban Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok tervet fogadott el az európai hadszíntéren történő együttműködésre, és létrehozta a közös vezérkari főnökséget, a Chief of Staff to the Supreme Allied Commandert (COSSAC, más ismert néven Chief of Staff Supreme Allied Command), melynek a parancsnoka az angol Sir Frederick Edgeworth Morgan altábornagy, a helyettese pedig az amerikai Ray W. Barker vezérőrnagy volt. Az együttműködés előnye többek között az volt, hogy Nagy-Britannia teljes mértékben kihasználhatta az USA háborús potenciálját.[1]
A COSSAC feladata volt a brit-amerikai-kanadai szövetséges erők legfelsőbb parancsnokságának, a Supreme Headquarters Allied Expeditionary Forcenak (rövidítése: SHAEF, kiejtése: séf) a segítése. A SHAEF parancsnoka az amerikai Dwight David "Ike" Eisenhower tábornok, a parancsnok-helyettes, egyben a szárazföldi csapatok parancsnoka pedig az angol Sir Bernard Law Montgomery tábornok volt, akit „Monty”-ként ismert meg a világ. A normandiai partraszállásban (Overlord hadművelet) részt vevő brit és kanadai erők a 21. hadseregcsoportba (21st Army Group) szerveződtek, a parancsnokuk Sir Bernard Montgomery altábornagy (később tábornagy) volt.

A Nyugati Szövetséges Haderőkhöz tartozott a 21. Brit Hadseregcsoport; a 12. Amerikai Hadseregcsoport, főparancsnok Omar Bradley altábornagy, valamint a Jakob L. Devers altábornagy parancsnokság alatt álló 6. Amerikai Hadseregcsoport. A Nyugati Szövetséges Erők hadműveleteiben részt vettek még francia, lengyel, ausztrál és új-zélandi csapatok is (a francia katonák az akkor Szabad Franciaország katonái voltak, arról a területről, amely nem volt német megszállás alatt).

Egy hadseregcsoport főparancsnoksága szerkesztés

A hadseregcsoport (front) főparancsnoka a legmagasabb beosztású csapatparancsnok. Rendfokozata a szovjeteknél a Szovjetunió marsallja, hadseregtábornok vagy kivételesen vezérezredes, a németeknél tábornagy,[2] ritkán vezérezredes. A legismertebb hadseregcsoport-parancsnokok: Gerd von Rundstedt, Fedor von Bock, Wilhelm von Leeb, Erich von Manstein, Walter Model, illetve a szovjet frontparancsnokok: Georgij Konsztantyinovics Zsukov, Ivan Sztyepanovics Konyev, K. K. Rokosszovszkij, A. I. Jerjomenko, M. P. Kirponosz.

A főparancsnok felelőssége teljes és oszthatatlan, egy személyben felelős mindenért (a csapatai harcáért, az utánpótlásért, az elkövetett törvénysértésekért stb.), ami a hadműveleti területén történik. Közvetlen munkatársa a vezérkari főnök (tábornoki rendfokozatot viselő tiszt), akinek alá van rendelve a főparancsnokság törzskara, a német hadseregcsoportokban a

  • hadműveleti osztály,
  • főszállásmesteri osztály és a
  • segédtiszti osztály.[3]

A hadseregcsoport seregcsoportokra tagozódhat, a Dél-Ukrajna hadseregcsoport északi- és déli szakaszán 2-2 hadsereg alkotott 1-1 seregcsoportot.[3]

A jelenkor hadseregcsoportjai szerkesztés

A NATO hadseregcsoportjai szerkesztés

A NATO, tartva a Varsói Szerződés tagállamainak inváziójától, a hidegháború folyamán két hadseregcsoportot hozott létre: a Northern Army Groupot (NORTHAG) és a Central Army Groupot (CENTAG).

A NORTHAG északról déli irányba az I. Holland Hadtestből, (I NE), az I. Német Hadtestből (I GE), az I. Brit hadtestből (I (BR) Corps)) és az I. Belga Hadtestből (I BE) állt és a British Army of the Rhine parancsnoksága alá tartozott. A US Army Europe and 7th Army parancsnoksága alatt álló CENTAG magasabbegységei északról délre: a III Német Hadtest, az USA V. és VII. hadteste, valamint a II. német hadtest, a legtávolabb az NSZK-tól.

1991. február 25-én Budapesten aláírták a VSZ katonai szervezetének 1991. április 1-jei megszűnéséről szóló dokumentumot. 1991. november 7-8-án a római csúcstalálkozón a NATO vezérkara elfogadta a „New Strategic Concept”et (Új Stratégiai Elv). Mivel a VSZ megszűnt, a NATO csökkentette a fegyveres erőinek a létszámát, és átalakította a fegyverzetét. A szerkezetváltás 1993 júniusában kezdődött. 1993. július 1-jén Heidelbergben létrehozták az Allied Land Forces Central Europe-ot (LANDCENT), a NORTHAG és a CENTAG pedig megszűnt.

 
A Market Garden hadművelet – 21. Hadseregcsoport (Bernard Montgomery tábornagy), 1944. szeptember 15. - december 15.
 
Normandia - a német haderők szervezete, (ekkor) a főparancsnok Walter Model (más források szerint a neve Walther Model) tábornagy volt.


Jegyzetek szerkesztés

  1. Walter Schellenberg emlékiratai, Téka Könyvkiadó-Zrínyi Kiadó, Budapest, 1989
  2. vezértábornagy - Generalfeldmarschall
  3. a b Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták (ford.: Rátkai Ferenc), CO-NEXUS Print-teR, Budapest, ISBN 963-8065-15-X

Források szerkesztés

  • szerk.: Sipos István, Ravasz István: Magyarország a második világháborúban – Lexikon. Petit Real Könyvkiadó, 150. o. (1997). ISBN 963-85411-5-6 
  • Ferwagner Péter Ákos. A második világháború történelmi atlasza. Kisújszállás: Szalay Könyvek, Pannon-Literatúra (2008). ISBN 978-963-251-042-2 
  • Hans (Johannes) Friessner. Árulások, vesztett csaták. Budapest: CO-NEXUS Print-teR (1992). ISBN 963-8065-15-X 
  • Charles Messenger. Az utolsó porosz (Gerd von Rundstedt tábornagy élete). Debrecen: Hajja és Fiai Könyvkiadó (1998). ISBN 963-9037-44-3 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Army Group című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Front (Soviet Army) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. [1]

További információk szerkesztés

  1. A szócikkben szerepel a szovjet frontok részletes felsorolása.