A hagyomány mint jogi fogalom az öröklési jog alá tartozik. A hagyomány a lehetséges végrendeleti juttatások egyike [1]. A hagyomány nem teszi a hagyományost (vagyis azt a személyt, akinek ezt juttatják) az örökhagyó egyetemes jogutódává.

  1. dologi hagyomány - a hagyatékban meglevő valamely dolog juttatása;
  2. kötelmi hagyomány - az örökös kötelezése a hagyományos irányában valamely kötelezettség teljesítésére;
  3. előhagyomány - olyan juttatás az örökös számára, amellyel nem felel a hagyatéki tartozásokért.

A római jogban

szerkesztés

A római jogban a legatum a mai polgári jogi jogintézményhez hasonló tartalmú volt.

A legatum a végrendelet útján megtiszteltnek (persona honorata, legatarius) juttatott kedvezmény volt, amely az öörköst terhelte vagy a hagyományost. Alakja kezdetben parancs volt (elnevezése is a legere igére utal ), utóbb ugyanezt a célt formátlanul el lehetett érni a fidei comissium útján. A legatum az örököst terhelte vagy a hagyományost.

A legatum joghatása többféle lehetett:

  • tulajdonjogot adhatott a megtiszteltnek (legatio per vincidationem) vagy
  • kötelmi igényt nyujthatott a megterhelt ellen vagy adásra (legatum per damnationem) vagy tűrésre (legetum sinendi modo) vagy
  • jogot az örököstársak ellenében valamely hagyatéki dolog előzetes átengedésére (legatio per praeceptionem).

A XII táblás törvény bevezette a végrendelkezési szabadságot és vele a korlátlan hagyományozást. Csakhamar azonban szükségesnek bionyult a megszorítása. [2] Ezt célozta a lex Falcidia, a Falcidius néptribun indítványára Kr. e. 40-ben hozott római törvény. Eszerint senki sem tehet vagyonának 3/4-részét meghaladó hagyományokat, ellenkező esetben az örökös jogosult arra, hogy - amennyiben a negyedrész kiegészítésére szükségesek - a hagyományokból arányos levonásokat tegyen. [3]

A hatályos Ptk-ban

szerkesztés

A hagyomány megszerzése

szerkesztés

Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell.[4]

Hagyományrendelés

szerkesztés

Hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek (dologi hagyomány).[5]

Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (kötelmi hagyomány).[6]

Hagyományt az örökös javára is lehet rendelni. Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.[7]

Az 1959. évi IV. törvényben

szerkesztés

A korábbi Polgári törvénykönyv[8] meghatározása szerint hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek.[9]

  • Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen.[10]
  • Hagyományt magának az örökösnek a javára is lehet rendelni (előhagyomány). Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos (alhagyomány). Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli.[11]
  • Ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.[12]
  • A hagyományrendeléstől különbözik a meghagyás, mivel az utóbbi követelésére más nem válik jogosulttá.[13]
  • A hagyományra és a meghagyásra – amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik – a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.[14]
  • Jogi lexikon 1999. 240. old.
  • 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről (hatályos)
  • A módosított 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
  1. A végrendeleti juttatásban részesült személy lehet örökös, hagyományos vagy pedig a meghagyás jogosultja
  2. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-okori-lexikon-CA894/l-CBD82/legatum-CBE0F/
  3. Pallas nagy lexikona Falcidia lex szócikke
  4. 2013. évi V. törvény 7:91. §
  5. 2013. évi V. törvény 7:31. § (1) bek.
  6. 2013. évi V. törvény 7:31. § (2) bek.
  7. 2013. évi V. törvény 7:31. § (3) bek.
  8. A módosított 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
  9. 1959. évi IV. tv. 641. § (1) bek.
  10. 1959. évi IV. tv. 641. § (2) bek.
  11. 1959. évi IV. tv. 641. § (3) bek.
  12. 1959. évi IV. tv. 641. § (4) bek.
  13. 1959. évi IV. tv. 642. §
  14. 1959. évi IV. tv. 643. §

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés