Főmenü megnyitása

A Haibár-hágó, (vagy angolosan Khyber-hágó, pastu: خیبر درہ, perzsa: تنگه خیبر, urdu: درۂ خیبر) egy 1070 méter magasságon fekvő hágó Pakisztán és Afganisztán határán, legmagasabb pontja a határtól 5 km-re van Pakisztán területén.

Haibár-hágó
KhyberPassPakistan.jpg

Magasság1070 m
Hely Pakisztán/Afganisztán
Hegység Safēd Kōh
Elhelyezkedése
Haibár-hágó (Afganisztán)
Haibár-hágó
Haibár-hágó
Pozíció Afganisztán térképén
é. sz. 34° 08′, k. h. 71° 05′Koordináták: é. sz. 34° 08′, k. h. 71° 05′
Térkép
A Haibár (Khyber) hágó térképe
A Haibár (Khyber) hágó térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Haibár-hágó témájú médiaállományokat.

Évezredek óta stratégiai jelentőségű hely és fontos kereskedelmi útvonal Közép-Ázsia és Dél-Ázsia között. Landi Kotalnál átvág a Szefid Kuh hegységen, mely egészen a Hindukus déli részéig nyúlik.

Bab-e-Khyber, a Haibár-hágó kapuja, a hágó pakisztáni bejáratában, Pesavar-nál

TörténelemSzerkesztés

Az árják népvándorlási hipotéziseik egyes változatai szerint az indoárják a Haibár-hágón át jutottak Indiába. Az első írásos emlékek a hágón keresztül folyó inváziókról I. Dareiosz és III. Alexandrosz hódításaival jelennek meg. Később a muzulmánok jöttek innen át Dél-Ázsiába. A muzulmán invázió a Mogul Birodalom 1526-bani létrejöttével érte el tetőpontját. A britek Afganisztánt támadták meg Indiából, és három háborút vívtak ellenük 1839-42, 1878-80, és 1919-ben. George Molesworth, az 1919. évi harci csapat tagja mondta: „A Khyber minden egyes köve vérben lett úsztatva”. Rudyard Kipling a hágót „a hegyeken keresztüli kardvágásnak” nevezte.

A Haibár-hágótól északra a mullagori törzs él. Délre van Afridi Tirah, mig maga a hágó lakosai az Afridi törzshöz tartoznak. Az évszázadok során a pastu törzsek, és leginkább az afridik és az afgán shinwarik, a hágót saját tulajdonuknak tartották és vámot szedtek az utazóktól. Mivel ez volt hosszú ideig a fő bejövetelük, a shinwarik hevesen ellenálltak minden kísérletnek, hogy másnak a hatósága alá kerüljenek.

Stratégiai okokért a britek vasutat építettek a hágón keresztül az első világháború után. A Haibár-hágói vasútvonal a Pesavar közeli Jamrudból Landi Kotal-nál az afgán határig ment. 1925-ben nyitották meg.

A második világháború alatt tankellenes akadályokat fektettek a völgyben, mivel a britek tartottak a németek India elleni támadásától.[1]

A hágó népszerű lett több ezer nyugat-európai és japán vándor számára akik a Hippi-úton mentek Indiába és Nepálba. Kabulban autóbuszt vagy kocsit béreltek. A pakisztáni határőrségnél az utasoknak tanácsolták, hogy ne menjenek messzire az úttól, mivel az államnak alig volt uralma a terület fölött. A vámvizsgálatok után nappal gyorsan áthajtottak a hágón. Az út mentén a britek által emelt emlékműveket lehetett látni, valamint katonai erődítményeket is.

Jelenleg az afganisztáni háború alatt a hágó fontos utánpótlási út a NATO csapatok számára. A tálibok ezért többször próbálták lezárni az utat, ami összetűzésbe hozta őket a pakisztáni kormánnyal.[2]

 
Képeslap 1910-ből
 
Afgán törzsi vezetők és egy brit birodalmi tiszt a hágón (1878)

Hódítók és hadvezérekSzerkesztés

Azok a vezérek akik a Haibár-hágón át mentek mind kelet felé mentek India meghódítására. Ennek kivétele csak Csandragupta Maurja, Randzsit Szing és George Pollock, akik az ellenkező irányban, Perzsia felé vonultak katonaságukkal.

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Haibár-hágó témájú médiaállományokat.

Ajánlott irodalomSzerkesztés

  • G.N. Molesworth altábornagy: Afghanistan 1919, Asia Publishing House, 1962. (A szerző leírja a katonai csapatának áthaladását a hágón.)
  • Victor Bayley CIE CBE: Permanent Way through the Khyber, Jarrolds, 1934. (A szerző leírja a vasút építését.)
  • Dorothy Gilman Butters: Sorrow Rides a Fast Horse, Ladies Home Journal, 1962. szeptember. (Egy asszony és családjának kalandjai a hágóban.)