Haiman György
Haiman György (Budapest, 1914. május 26. – Innsbruck, 1996. augusztus 13.) tipográfus, könyvművész, nyomdatörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992).
| Haiman György | |
| Született | 1914. május 26. Budapest |
| Elhunyt | 1996. augusztus 13. (82 évesen) Innsbruck |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Haiman Hugó |
| Foglalkozása | tipográfus, könyvművész, nyomdatörténész, egyetemi tanár |
| Kitüntetései | Tótfalusi Kis Miklós-díj (1974) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (610-227. templomi fülke)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Kaesz Gyulánál tanult az Iparművészeti Iskolában 1929-1932 között. 1932-1934 között a nyomdászat mesterfogásait sajátította el a gyomai Kner Nyomdában és a budapesti Hungária Nyomdában. 1933-1934-ben az Atelier művészeti tervező és műhelyiskola grafikai szakán tanult, ahol Végh Gusztáv, Kner Albert voltak a mesterei. Haiman már 1938-ban kitűnt könyvtervezői tevékenységével, két kötetéért (Radnóti Miklós: Meredek út; Régi magyar szerelmes versek) a Magyar Bibliophil Társaság oklevéllel jutalmazta.
1937. április 25-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Hajdu Veronikával, Hajdu Miklós és Déri Vilma gyermekével.[3]
1935-1939-ig betűszedő volt a Hungária nyomdában, a háború után 1946-1948-ig a Kner nyomdát vezette, az államosítás (1948) után a Könyvnyomdaipari Központ vezérigazgató-helyettesének, 1964-től a Nyomdaipari Tröszt vezetőjévé nevezték ki. 1948-ban megalapította a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesületet. Rendszeresen publikált a Magyar Grafika c. nyomdaipari szakfolyóiratba. 1957-től a megalakult Helikon Könyvkiadótól rendszeresen kapott megrendeléseket könyvtervezésre. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1948-49-ben megalapította typo-grafikai tanszéket, később (1967-1983) e tanszék vezetője.
Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a 20. század második felében. Sokat tett a szép magyar könyvért, egységben szemlélte a könyvet mint műalkotást, a tartalom és a forma egységének megteremtésére törekedett kezdve a betűtípusok megválasztásán, a könyv lapján elhelyezett szöveg arányosságán (szedéstükrön) keresztül a címoldal, címsorok, a kötés, a borítófedél, az illusztrációk mértékéig. S adott erre példát, köztük Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus című könyvnek ő volt a szerzője és egyben tipográfusa. E könyv nemcsak tartalmában, hanem egész megjelenésében is az ő munkáját dicséri, de valójában és hatásában Tótfalusi Kis Miklósnak állít örök emléket. Az egész tipográfusi munka egy csendes háttérmunka, fő a tartalom, ha a tartalomhoz jól illeszkedik a megjelenés, akkor azt az olvasó talán észre sem veszi. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapító tagja.[4] Haiman a 20. század második felében Lengyel Lajossal, Szántó Tiborral együtt a legjelesebb könyvművészek sorába tartozott. Mindhárman Tótfalusi Kis Miklós-díjasok. Haiman tanítványa volt többek között Virágvölgyi Péter, Vida Győző, Kiss István vagy Keresztes Dóra.
Családja szerkesztés
Apja Haiman Hugó, anyja Kner Ilona. Kétszer nősült. Két fiú és két lány apja.
Művei (válogatás) szerkesztés
- A nyomtatott betű művészete, 1942;
- Kner Imre: A könyv művészete, szerk., 1957;
- Tótfalusi Kis Miklós, monográfia, 1972;
- Tótfalusi Kis Miklós Mentsége, szerk., 1974;
- Bod Péter és a magyar nyomdászat, 1975;
- Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája [Tolnai Gáborral], 1978;
- A könyv műhelyében, tan., 1979;
- A Kner-család és a magyar könyvművészet, 1979;[5]
- Nicholas Kis, a Hungarian Punch-cutter and Printer, Bp. San Francisco, 1983;
- A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882-1944. [Lévay Botondnéval], 1982;
- Tótfalusi Kis Miklós. Előadások, szerk. [Gomba Szabolcsnéval], Debrecen, 1985;
- Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén, szerk., 1987;
- Kner Imre emléke, szerk., 1990; A nagyszombati jezsuita kollégium és az egyetemi nyomda leltára 1773.
- A nagyszombati egyetemi nyomda betűmintakönyve, 1773 [hasonmás] [Muszka Erzsébettel és Borsa Gedeonnal], 1997.
Díjai szerkesztés
- Magyar Bibliophil Társaság oklevele (1938);
- Tótfalusi Kis Miklós-díj (1974);
- Gutenberg-díj (Lipcse, 1977).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 250/1937. folyószám alatt.
- ↑ MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagjainak névsora. [2011. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 13.)
- ↑ Haiman kötete, MEK. [2011. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 11.)
Források szerkesztés
- Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Budapest, 1994.
- Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
Kapcsolódó információk szerkesztés
- Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája / [Tolnai Gábor, Haiman György tanulmányával ; latin szöveget sajtó alá rend. Kulcsár Péter ; ford. Jakó Zsigmond, Tóth István, Weöres Sándor [mell.: Az 1702. évi kárta hasonmása]. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1978. – 109 p.
