Hajnóczi Gyula

magyar építész, építészettörténész, régész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 8.

Hajnóczi Gyula (ifjabb Ritter Gyula, Hajnóczi J. Gyula, Julius Gy. Hajnóczy) (Baja, 1920. április 5.Budapest, 1996. augusztus 10.) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, építészettörténész, régész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Hajnóczi Gyula
Született1920. április 5.
Baja
Elhunyt1996. augusztus 10. (76 évesen)
Budapest
SírhelyÓbudai temető
Nemzetiségemagyar
Munkái
Jelentős épületeiIseum, Szombathely; a balácapusztai és a kővágószőlősi római romok feltárása; Aquincum és Gorsium kiépítése
DíjaiKossuth-díj, Ybl Miklós-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnóczi Gyula témájú médiaállományokat.
A kővágószőlősi római sírkápolna felépítménye
Gorsium, a romterület látképe

Életpályája

szerkesztés

A bajai ciszterci gimnáziumban tanult, majd az Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Fakultásának művészettörténet szakán. Két szemeszter után az egyetem pécsi bölcsészkarára jelentkezett át, 1940-től pedig átszervezés miatt Kolozsvárott folytatta tanulmányait. Négy évet töltött a katonaság kötelékében, közben amerikai fogságba került. 1946-tól 1951-ig a Műegyetem építészmérnöki karának hallgatója. Második diplomáját régészetből szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1958-ban. 1961-ben ugyanitt bölcsészdoktori fokozatot szerzett, 1966-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem műszaki doktora, a műszaki tudományok kandidátusa lett. 1978-ban a műszaki tudományok doktora címet szerzett. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

1951-től 39 éven át tanított. 1955-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa volt, 1967-1978-ban docense. 1978-tól 1990-ig egyetemi tanárként dolgozott. 1978-1981 között oktatási dékánhelyettes, 1973-1986 között az építészettörténeti osztály vezetője, majd 1975-1986 között intézeti igazgatóhelyettes. 1986-1990-ben beosztott egyetemi tanár. Számos szakkönyv alkotója. Az ókor építészetéről szóló, 1967-ben megjelent könyvét Dr. Pogány Frigyes így méltatta: „...nemcsak építészeti alkotásokról, művészetről szól; önmagában is nagyszerű ››gondolatépítmény‹‹, amely formájában is méltó tartalmához”.[1]

Az 1950-es években, Rados Jenő oldalán a műegyetem tanáraként több dunántúli kastély, például a nagycenki Széchenyi-kastély, a lovasberényi Cziráky-kastély és a fertődi Esterházy-kastély, valamint számos székesfehérvári és váci épület felmérésében és helyreállításában vett részt. Az évtized végén bekapcsolódott az aquincumi romkert archaelógiai parkká alakításába; a különböző funkciójú terek különbségét a padló jellegének megváltoztatásával érzékeltette, részleges falrekonstrukcióval keltett térélményt. Működésének fontos területe volt az ókori Pannónia épületeinek feltárása, rekonstrukciója és bemutatása. Első komoly szakmai sikere a szombathelyi Ízisz-szentélyhez fűződik, amely Gerő Lászlónak az óbudai katonai amfiteátrumban végzett, 1938-as munkáját követően a második magyarországi kísérlet volt ókori romépület térhatásának érzékeltetésére. Az anastylosis elvén alapuló, 1955-1963 között megvalósított tömegrekonstrukció nemzetközi visszhangot váltott ki. Vezetése alatt, Istvánfi Gyula közreműködésével a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének ókori részlege végezte Aquincum, a balácapusztai (ma Nemesvámos) római villa, a kővágószőlősi mauzóleum, Gorsium (Tác) római romterülete, Valcum (Keszthely-Fenékpuszta) városfala és városkapuja és Balatonfűzfő római romjai feltárását és helyreállítását. Több esetben, például Balácapusztán, Szombathelyen vagy Kővágószőlősön, modern kiegészítéseket tervezett az ókori romok mellé. 1968-ban „az Építészet Története. Ókor című könyvéért, valamint műemlék-helyreállítási tevékenységéért” Ybl Miklós-díjat kapott.[2]

Hazai tevékenysége mellett nemzetközi vállalkozásokban is szerepet vállalt. 1964-ben az UNESCO szervezésében a VII. században épült kopt város, Abdalláh Nirki feltárásait vezette Núbiában. 1987-88-ban az ókori emlékekkel kapcsolatos tevékenységének mintegy elismeréseként ő vezette Ausztriában Felső-Pannónia egykori székhelye, Carnuntum romjainak felmérését.

Jelentős elméleti munkássága is, az építészeti térelméletnek Szentkirályi Zoltán mellett a legjelentősebb magyar teoretikusa. Kandidátusi értekezése Térszemlélet és világnézet az ókor építészetében (angolul Space and Ideas) címmel jelent meg. „Vallum és intervallum – falak és falak határolta térközök: ez az építészet legegyszerűbb s talán legáltalánosabb meghatározása” – írja.[3]

  • Rados Jenő–Hajnóczi Gyula: Építészeti alaktan; Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, Bp., 1959
  • Sz. Póczy Klára–Hajnóczy Gyula: Római fürdők Budán; Képzőművészeti Alap, Bp., 1960 (Műemlékeink)
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet; közreműköd. Hajnóczi Gyula; Műszaki, Bp., 1961
  • Az építészet története 2.; Tankönyvkiadó, Bp., 1964
  • Egyiptom építészete; Corvina, Bp., 1969 (Az építészet világa)
  • Irak építészete; Corvina, Bp., 1974 (Az építészet világa)
  • Julius Gy. Hajnóczi: Ursprünge der europäischen Architektur. Geschichte von Bautätigkeit und Baukunst im Altertum, 1-2. (Az építészet története. Ókor); németre ford. György Irma, szerk. Volker Kästner; Bauwesen, Berlin–München, 1986-1993
  • Pannónia római romjai; Műszaki, Bp., 1987
  • Vallum és intervallum. Az építészeti tér analitikus elmélete; s.n., Bp., 1991 (németül is)
  • Az építészet története. Ókor. Egyetemi tankönyv, 1-2.; Tankönyvkiadó, Bp., 1991
  • Rados Jenő legendája. Tanítványainak visszaemlékezései születésének centenáriumán, 1895-1995; szerk. Hajnóczi Gyula; Archaeolingua Alapítvány, Bp., 1995
  • Pannonia Hungarica Antiqua; szerk. Hajnóczi Gyula et al.; Archaeolingua Alapítvány, Bp., 1995 (Itinerarium Hungaricum) (angolul, németül és olaszul is)
 
Emléktáblája az Aquincumi Múzeum róla elnevezett épületének falán.
  1. Pogány 1969  62. oldal
  2. Schéry 1995  209. oldal
  3. Bonta 1988  59-61. oldal
  • Pogány 1969: Dr. Pogány Frigyes: Hajnóczi Gyula könyvéről. Magyar Építőművészet, 6. sz. (1969)
  • Schéry 1995: Schéry Gábor (szerk.): Évek, művek, alkotók. Ybl Miklós-díjasok és műveik 1953-1994. Budapest: Építésügyi Tájékoztatási Központ. 1995.  
  • Bonta 1988: Bonta János: Hajnóczi J. Gyula: Vallum und Intervallum. Magyar Építőművészet, 4. sz. (1989)

További információk

szerkesztés
  • Mezős Tamás: Hajnóczi Gyula Kossuth-díjas. Magyar Építőművészet, 3–4. sz. (1990) 58–59. o.
  • Muladi Brigitta: Hajnóczi Gyula. artportal.hu, (????) arch Hozzáférés: 2011. október 30.
  • Kubinszky Mihály: Hajnóczi Gyula, 1920–1996. Elhangzott: 2000. június 8.; MTA, Bp., 2001 (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett)
  • Dénes Eszter: Az építészeti tér genezise. Hajnóczi Gyula pályája és elméleti munkássága; MMA, Bp., 2023 (Generációk. Építőművészeti sorozat)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés