Hajnal István

Hajnal István (Nagykikinda, 1892. július 3. – Budapest, 1956. június 16.) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a történelemtudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Magyar Országos Levéltár tisztviselője.

Hajnal István
Született	1892. július 3. Nagykikinda
Elhunyt	1956. június 16. (63 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	történész, egyetemi tanár
Kitüntetései	Széchenyi-díj (1990)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnal István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Műveiben legfőképp az összehasonlító írástörténet problémáival és a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történelemtudomány kapcsolataival foglalkozott.

Élete

1892-ben született Nagykikindán egy Elzász-Lotharingiából 1813 táján a magyarországi Bánátba letelepedett család legkisebb fiú gyermekeként. Apja Hajnal József Kaposvár főállatorvosa, anyja Karg Vilma volt. Négyen voltak testvérek: két fiú és két lány született a családba. A család eredeti neve Henlein volt.

Hajnal István elemi iskoláit Nagykikindán, illetve Mezőhegyesen kezdte, majd Kaposváron fejezte be, tanulmányai során a magyar mellett a németet is anyanyelvként tanulta. 1910-ben leérettségizett, majd a budapesti egyetem történelem-földrajz szakára iratkozott be, ahol többek között Marczali Henrik és Fejérpataky László is tanára volt, majd Lipcsében tanult. Tanulmányainak befejezése után a budapesti Kereskedelmi Akadémia és a bécsi Theresianische Akadémia magyar prefektusa lett.

Az első világháború alatt egy ideig katonáskodott, majd a világháború után Klebelsberg Kuno megbízásából részt vett a bécsi levéltári expedícióban, minek során a Kossuth emigráció törökországi történetéhez gyűjtötte az anyagot. Az e témáról készült kötete 1927-ben jelent meg.

1922-ben kötött házasságot, melyből egy gyermeke született. Később az Esterházy család levéltárosa lett, mely hivatását 1930-ig töltötte be. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1939-től rendes tagjává választották. 1930-tól a budapesti egyetem újkori egyetemes történeti tanszékén tanított. 1931-től 1942-ig pedig a Századok című folyóirat szerkesztője lett.

1949-ben több más sorstársával együtt kizárták az akadémia tagjai közül, 1950-ben pedig nyugdíjazták. 1956. június 16-án halt meg Budapesten, 63 éves korában.

1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott a magyar történettudományban végzett szociológiai és társadalomtörténeti összefüggések feltárásáért.

Művei

• IV. Béla király kancelláriájáról (1914)
• Írástörténet és az írásbeliség felújulása korából (1921)
• A Kossuth emigráció Törökországban (1927)
• Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején; Franklin Ny., Bp., 1927
• Metternich és Esterházy Pál; Egyetemi Ny., Bp., 1927
• Esterházy Miklós nádor lemondása (1929)
• Esterházy Miklós nádor iratai (1930)
• Az 1942 évi meghiúsult országgyűlés időszaka (1930)
• Az újkor története (1936)
• Történelem és szociológia; Egyetemi Ny., Bp., 1939
• A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről; Egyetemi Ny., Bp., 1942
• A Batthyány-kormány külpolitikája (1957)
• "Méltó ez vajjon az emberi élethez?". Válogatás Hajnal István történelmi és szociológiai munkásságából; összeáll., bev. Novotnik Imre; Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
• A Batthyány-kormány külpolitikája; előszó, sajtó alá rend. Urbán Aladár; Gondolat, Bp., 1987 (Közös dolgaink)
• Technika, művelődés. Tanulmányok; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Glatz Ferenc; História–MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1993 (História könyvtár. Monográfiák)
• Hajnal István; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Lakatos László; Új Mandátum, Bp., 2001 (Magyar panteon)
• Írásoktatás a középkori egyetemeken; bev. Z. Karvalics László, ford. Mezei Mónika; Gondolat, Bp., 2008 (Az információtörténelem klasszikusai)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 657–658. o.  
• Kovács Gábor: Hajnal István
• Halmos Károly: Hajnal István műveinek könyvészete. In: Parasztok és polgárok. Tanulmányok Tóth Zoltán 65. születésnapjára. KORALL Társadalomtörténeti Egyesület, Budapest 2008. 187-203.

Irodalom

• Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 108-113. o.
• Wellmann Imre: H. I. (Századok, 1956);
• Irinyi Károly: H. I. szociológiai történelemszemlélete (A debreceni Kossuth Lajos Tud. egy. Évk. 1962).
• Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó.