Hajnalbogárfélék

Hajnalbogárfélék
	Nagy hajnalbogár (Dictyoptera aurora)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Elateriformia;
Öregcsalád:	Pattanóbogár-szerűek (Elateroidea);
Család:	Hajnalbogárfélék (Lycidae); Laporte, 1836
Alcsaládok
	Ateliinae; Calochrominae; Duliticolinae; Erotinae; Leptolycinae; Lycinae; Metriorrhynchinae; Platerodinae; Thilmaninae;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hajnalbogárfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalbogárfélék témájú kategóriát.

A hajnalbogárfélék (Lycidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. A mintegy 160 nembe tartozó 4600 fajuk^[1] nagy része a trópusokon él, Magyarországon 7 faj található meg. Magyar nevüket szárnyfedőjük jellegzetes színéről kapták.

Származásuk, elterjedésük szerkesztés

Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő. A Palearktikus faunatartományban 400 fajuk fordul elő, ezek legtöbbje szűk elterjedésű.

Megjelenésük, felépítésük szerkesztés

Broxylus pfeifferi, egy trópusi hajnalbogár

Közepes méretű bogarak (3–80 mm). Testük nyújtott, lapított, párhuzamos, vagy hátrafelé kiszélesedő. Háromszögletű fejük sokkal kisebb az előtornál. Szemeik kidudorodóak; 9-11 ízű, a szemek közt a fejpajzson eredő csápjuk hosszú és gyakran fűrészes. Fejük sokszor ormány-szerűen megnyúlt.

Előtoruk harántos, élesen szegélyezett. Olykor benyomatokat visel, ezek alakja és szegélyezettsége fontos határozóbélyeg. Szárnyfedőjük általában egyszínű élénkvörös vagy narancssárga színű, főként a trópusi fajoknál azonban ezzel váltakozó, sötét hosszanti vagy harántos sávokból is állhat. Rajta jellegzetes lefutású bordák és köztük elhelyezkedő pontsorok találhatóak, amitől a szárnyfedő hálós benyomást kelt (innen származik angol elnevezésük). A mérsékelt égövi fajok teste megnyúlt, a trópusokon azonban gyakori a szárnyfedők oldalirányú kiszélesedése. Lábaik egyformák, lábfejük 5-ízű. Potrohuk 6-8 szelvényből áll, világítószervük nincs.

Az európai fajoknál mindkét ivar rendelkezik szárnyakkal, de sok trópusi fajnál a nőstények lárvaszerű megjelenésűek lehetnek (mint például a sokáig rejtélyesnek tartott ún. trilobita-lárvák Indonéziában, melyek valójában a Duliticola paradoxa faj szárnyatlan, neoténiás nőstényei).

Életmódjuk, élőhelyük szerkesztés

Jellegzetes „trilobita-szerű” lárváik korhadt fákban, tuskókban, avarban fejlődnek; nyálkagombákkal táplálkoznak.

Rövid életű imágóik nappali állatok, korhadó faanyagon, fakéreg alatt, virágokon (főleg ernyősvirágzatúakon) találhatóak meg. A kifejlett rovar ritkán távolodik el a lárva élőhelyétől. Egy részük nektárfogyasztó, mások egyáltalán nem táplálkoznak kifejletten. A nálunk elő fajok többnyire sok holt fát tartalmazó, párás, zárt erdőségekben élnek, nagyobb részük ritkaság.

Mérgezőek, a hemolimfájuk egy licidsavnak nevezett (lycidic acid), többszörösen telítetlen zsírsavszármazékot tartalmaz, mely megvédi őket a ragadozóktól.

Rendszertani felosztásuk szerkesztés

Ateliinae alcsalád (Kleine, 1928)

Calochrominae alcsalád (Lacordaire, 1857)

Calochromus (Guérin Méneville, 1833)

Caloptognatha (Green, 1954)

Lucaina (Dugés, 1878)

Lygistopterus (Dejean, 1833)

Duliticolinae alcsalád (Kazantsev, 2003)

Erotinae alcsalád (LeConte, 1881)

Adoceta (Bourgeois, 1882)

Benibotarus (Kono, 1932)

Dictyoptera (Latreille, 1829)

Eropterus (Green, 1951)

Eros (Newman, 1838)

Lopheros (LeConte, 1881)

Platycis (Thomson, 1864)

Leptolycinae alcsalád (Leng and Mutchler, 1922)

Lycinae alcsalád (Laporte, 1836)

Caenia (Newman, 1838)

Calopteron (Laporte, 1838)

Idiopteron (Bourgeois, 1905)

Leptoceletes (Green, 1952)

Lyconotus (Green, 1949)

Lycus (Fabricius, 1787)

Metriorrhynchinae alcsalád (Kleine, 1926)

Platerodinae alcsalád (Kleine, 1928)

Falsocalleros (Pic, 1933)

Melaneros (Fairmaire, 1879)

Plateros (Bourgeois, 1879)

Thilmaninae alcsalád (Kazantsev, 2004)

Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el. Régebbi rendszerek a Diversicornia (Különböző csápú bogarak) had Malacodermata (Lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.

Magyarországon előforduló fajok szerkesztés

Dictyopterinae

DICTYOPTERINI

Benibotarus (Kono, 1932)

Tarnóci hajnalbogár (Benibotarus taygetanus) (Pic, 1905) (=Benibotarus fiedleri (Reitter, 1907), =Dicyoptera Fiedleri)

Dicyoptera (Latreille, 1829)

Nagy hajnalbogár (Dicyoptera aurora) (Herbst, 1874)

Platycis (C.G.Thomson, 1874)

Kis hajnalbogár (Platycis minutus) (Fabricius, 1787) (=Platycis minuta)

Pyropterus (Mulsant, 1838)

Skarlátvörös hajnalbogár (Pyropterus nigroruber) (DeGeer, 1744) (=Pyropterus affinis (Paykull, 1799))

Lycinae

CALOCHROMINI

Lygistopterus (Mulsant, 1838)

Vérbogár (Lygistopterus sanguineus) (Linnaeus, 1858)

EROTINI

Erotides (Waterhouse, 1879)

Szegélyesnyakú hajnalbogár (Erotides cosnardi) (Chevrolat, 1838) (=Platycis cosnardi)

Lopheros (Leconte, 1881)

Cinóbervörös hajnalbogár (Lopheros rubens) (Gyllenhal, 1817) (=Aplatopterus rubens)

Képek szerkesztés

Vérbogár (Lygistopterus sanguineus)
Calopteron reticulatum
Porrostoma sp.
Hajnalbogár Indiából
Hajnalbogarak gyűjteményben
Metriorrhynchus rhipidius

Jegyzetek szerkesztés

↑ S. A. SLIPINSKI, R. A. B. LESCHEN, AND J. F. LAWRENCE: [http://www.mapress.com/zootaxa/2011/f/zt03148p208.pdf Animal biodiversity: An outline of higher-level classification and survey of taxonomic richness]

Források szerkesztés

A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten Archiválva 2011. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
Merkl Ottó, Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
Magyarország Állatvilága (szerk.: Székessy Vilmos). Kaszab Zoltán:Különböző csápú bogarak I.Lágytestű bogarak.Akadémiai Kiadó, Budapest. 1955
Lawrence, J.F., Hastings, A.M., Dallwitz, M.J., Paine, T.A., and Zurcher, E.J. 2000 onwards. Elateriformia (Coleoptera): descriptions, illustrations, identification, and information retrieval for families and subfamilies. Version: 9th October 2005 [1] Archiválva 2018. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
Bocák L. & Bocáková M., 2006: Folia Heyrovskyana (Coleoptera:Drilidae & Omalisidae & Lycidae & Lampyridae) Europae centralis. No.5
Lynne Forster. TASMANIAN BEETLES AND SPIDERS Archiválva 2016. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
Merkl O., Kondorosy E.: Benibotarus taygetanus (Pic, 1905) in Hungary (Coleoptera: Lycidae) in Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici Vol. 96. Budapest. 2004. [2]

[1] S. A. SLIPINSKI, R. A. B. LESCHEN, AND J. F. LAWRENCE: [http://www.mapress.com/zootaxa/2011/f/zt03148p208.pdf Animal biodiversity: An outline of higher-level classification and survey of taxonomic richness]

[1]