Halász Gyula (földrajztudós)

(1881–1947) nyelvész, földrajztudós, lektor, műfordító

Halász Gyula (Budapest, 1881. április 17.[3] – Budapest, 1947. november 7.)[4] nyelvész, földrajztudós, lektor, műfordító. Katona Tamás történész nagyapja.

Halász Gyula
Született1881. április 17.
Budapest
Elhunyt1947. november 10. (66 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBencsik Erzsébet
(h. 1904–1947)
SzüleiHalász Imre
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (21/3-1-14)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Halász Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Halász Imre (1841–1918) újságíró és Breisach Ernesztina (1851–1921) fia. A Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián kapott oklevelet 1902-ben, majd 1906 és 1909 között a Budapesti Tudományegyetemen tanult. 1911-től a Magyar Földrajzi Társaság titkára volt. Egy időben a Pesti Hírlap belső munkatársa volt, 1934-től négy éven át pedig a Magyar Rádió irodalmi osztályán működött mint lektor. Fordítóként többek között Stein Aurél, Sven Hedin, illetve Scott műveit ültette át magyarra. Alapítója volt az Utazások könyvtára című cégnek, illetve szerkesztője volt a Hat világrész című gyűjteménynek is, illetve fordításai megjelentek a Franklin Társulat Világjárók sorozatában is.

Felesége Bencsik Erzsébet volt, Bencsik István lelkész, esperes és Sárkány Mária lánya, akit 1904. szeptember 1-jén Nagypaládon vett nőül.[5]

 
Sírja a Farkasréti temetőben (21/3-1-14)

Főbb művei szerkesztés

  • Öt világrész magyar vándorai. Magyar fölfedezők Benyovszkytól napjainkig; Grill, Budapest, 1936
  • Édes anyanyelvünk; Nyugat, Budapest, 1938
  • Ungarische Entdecker; Péterffy-Tóth, Budapest–Hamburg, 1944 (Kleine Ungarnkunde)
  • Világjáró magyarok. 1-2. köt.; Aquincum, Budapest, 1945 (Hét világrész utazói)
  • Tudd, hogy mit beszélsz!; sajtó alá rend., előszó Szűts László; Móra, Budapest, 1991

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés