Dr. Halasi Andor Ernő (Nyíregyháza, 1883. március 25.Budapest, 1969. március 19.) kritikus, műfordító, jogász, Halasi Mária (1931-1978) édesapja.

Halasi Andor Ernő
A kritikus (Halasi Andor portré) (Tihanyi Lajos műve)
A kritikus (Halasi Andor portré) (Tihanyi Lajos műve)
Született Halasi Andor Ernő
1883. március 25.
Nyíregyháza
Elhunyt 1969. március 19. (85 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Kalmár Róza
(h. 1917–1924)
Gárdos Margit
(h. 1928-1969)[1]
Foglalkozása kritikus, műfordító, jogász

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei: Halasi (Fisch) Adolf kereskedő és Edelstein Ferdina voltak.[1][2][3] 1906-ban doktorált jogtudományból a budapesti tudományegyetemen. Fiatalkorában is elismerték már, mint színikritikust. 1910-ben Kárpáti Auréllal közösen indította útjára és szerkesztette Kritika című folyóiratot, később pedig az Irodalmi Életet. Bírálatai és irodalomtörténeti írásai realista igényűek voltak, ezeket a Jövendő, A Hét, és a Budapesti Napló c. lapok közölték. Dolgozott a Népszavánál, és a Tettnél. Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Kassák Lajos is elismerően nyilatkoztak Halasi munkásságáról. A Nyugat című laptól távol maradt. A Tanácsköztársaság idején kivette részét az irodalomszervezésből. A Vígszínház műsorra tűzte Az utolsó álom című verses egyfelvonásos darabját. Később már nem kapott helyet a fővárosi irodalmi életben, így vidéki lapoknál dolgozott. 1930-tól Budapesten volt járásbíró. Dolgozott műfordítóként is, elősorban angol szerzők művei ültette át magyarra (William Makepeace Thackeray, Oscar Wilde, Charles Dickens). 1945 és 1947 között ítélőtáblai bíró volt, majd 1950-ben történt nyugdíjazásáig legfelsőbb bírósági tanácselnökként tevékenykedett. Ezt követően újból visszatért az irodalomkritikusi pályára. 1959-ben szerkesztője volt és értékelő tanulmányt is írt bevezető gyanánt a Tanácsköztársaság 40 éves évfordulójára készült visszaemlékezések antológiájához, mely Pirkadása a magyar égnek cím alatt jelent meg (Bp., 1959).

CsaládjaSzerkesztés

Kétszer kötött házasságot. Első felesége Kalmár Róza Julianna volt, akit 1917. szeptember 2-án vett nőül Budapesten.[4] 1924-ben elváltak. 1928. augusztus 5-én ismét megnősült. Második felesége Gárdos Margit volt, Gárdos Zsigmond és Rozenthál Irma lánya.[5]

MűveiSzerkesztés

  • Japánország (tanulmányok, Bp., 1905);
  • Élő irodalom (Írói arcképek, vázlatok, kritikák, 1905-19; Bp., 1920);
  • Irodalom és kritika (válogatott kritikai írások, 1910–19; Hegedűs Géza előszavával, Bp., 1955);
  • A jövő felé (Válogatott kritikai írások, 1905-1963; Bp., 1964)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Keresztény magyar közéleti almanach, 3. köt. Erdély. Az I. és II. kötet pótlásaival. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. Pátria ny.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája. II. Ajaktól Zsurkig. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 1996.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.