Halláskárosodás
A halláskárosodás a hallás, a hangokra való érzékenység csökkenése. Súlyosságát a beszédfrekvenciákon mérik, bár érinthet más frekvenciatartományokat is. Erősségét decibelben mérik, a két fülön külön. Lehet egy- vagy kétoldali, aszerint, hogy egy, vagy két fület érint-e. A kisebb és a fél fület érintő halláskárosodás nem számít fogyatékosságnak.
A halláskárosodás nagyothallás, ha erőssége mindkét fülön legalább 30 decibel,[1] és siketség, ha mindkét fülön legalább 90 decibel.[2] A halláskárosodást tovább rendszerezik erősség és más szempontok szerint. A legtöbb siketnek van valamennyi maradványhallása, ami leginkább az alacsony frekvenciákra összpontosul, és beszédértésre nem használható.[3]
Okozhatják betegségek, például kanyaró, agyhártyagyulladás,[4] mumpsz, vagy szifilisz.[5] Az anya alkoholfogyasztásának is következménye lehet. Lehetnek genetikai okai is, ahol is megkülönböztetnek szindrómás és nem szindrómás halláskárosodást. A legismertebb szindrómás halláscsökkenés az Usher-szindróma. Lehet zajártalom következménye,[6] vagy járhat az öregedéssel is.[7] További okai lehetnek egyes gyógyszerek,[8] vegyszerek[9] vagy fizikai sérülések.[10]
Típusa szerint lehet vezetési, vagy érzékszervi-idegi eredetű.[11] A vezetéses típusú hallászavar a külső vagy a középfül károsodása miatt keletkezik, az idegi hallásvesztés oka a csiga, vagy a hallóideg roncsolódása. Keletkezési időpontja szerint lehet prelingvális, nyelvelsajátítás előtti vagy posztlingvális, nyelvelsajátítás utáni. Megkülönböztethető még a perilingválisok csoportja, akiknél egy bizonyos erősség fölött meg kell küzdeni a hangzó anyanyelv megtartásáért és fejlesztéséért. Az ő hallásuk a nyelvelsajátítás közben sérült.[12]
A hallássérülés kialakulásának időpontja különösen a siketek esetén fontos, mert ez meghatározza nyelvhasználatukat és kommunikációs képességüket.[2] A prelingvális siketek anyanyelve általában valamelyik jelnyelv. Ezek a nyelvek közösségalkotó erők.[13] Néhányuk azonban anélkül nő fel, hogy jelnyelvet látna. Egyes esetekben sikerült jól megtanítani nekik a nemzeti nyelvet, máskor azonban a kísérlet súlyos nyelvi és beszédbeli problémákhoz vezet. Szegényebb, elmaradott közösségekben a prelingvális siketeknek semmi esélyük arra, hogy bármilyen nyelvi kommunikációs eszközhöz hozzájussanak. Maga a jelnyelvi közösség elítéli az ilyen hozzáállást, hiszen a siketeknek joguk van a jelnyelvhez. A posztlingvális siketeknek jellemzően valamely hangzó nyelv az anyanyelve.[2] A jelnyelvet idegen nyelvként tanulják. Régebbi barátaiktól, családjuktól elszigetelődnek, így ha nem illeszkednek be a jelnyelvi közösségbe, akkor könnyen magukra maradnak. A jelnyelvi közösség sokkal jobban befogadja a siketeket, mint a hallókat. Dr. Bill Vicar szerint ha megadnák a prelingvális siketeknek az esélyt a hallásra, akkor a legtöbbjük nem élne vele.
A nagyothallók beszédén érződik a hallássérülés. A hozzáértők már a beszédük alapján felismerik, hogy milyen és mekkora a halláskárosodásuk. Az ő anyanyelvük hangzó nyelv, ami azonban a kevés és torzult bemenet miatt fejlesztésre szorul.[14] Különösen a kiejtést és a szókincset kell javítani és bővíteni.
Emellett léteznek még a decibelben nem mérhető beszédértési zavarok,[15] vagy az amúzia is, ami a zene hallásának a károsodása.[16] Ez nem azonos a zenei hallás hiányával, hanem a zene felfogását és megértését teszi lehetetlenné. Ezek függetlenek a többi hallássérüléstől.
Egyes becslések szerint a halláskárosodások fele megelőzhető.[11] A rózsahimlő elleni oltás megelőzi, hogy az anya terhesség alatti rózsahimlője a gyerek hallását veszélyeztesse. A H. influenza és a S. pneumoniae elleni oltás segít a középfülgyulladás ritkábbá tételében.[11] A zaj által okozott halláskárosodás zajvédelemmel csökkenthető. Ha a zaj elkerülhetetlen, akkor a fülvédő megóvhatja a hallást.[17]
A halláskárosodáson hallókészülékek vagy cochleáris implantátumok segíthetnek. A hallókészülékek felerősítik a hangot, esetleg még a frekvenciáját is megváltoztatják, bár emiatt a hangok torzulnak. Ezzel együtt jobban hallhatóvá válik a hang. A cochleáris implantátum közvetlenül a hallóideget ingerli. A kutatások szerint nagyon korán beültetve a siket gyerekből beszéd- és zeneértő, normál beszédkészségű halló válik.[18]A cochleáris implantátum műtéten átesettek egyesülete a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete. Az ezt viselő alany az átlagnépességnél könnyebben kap agyhártyagyulladást.[19] A jelnyelvi közösség határozottan ellenzi, mert abban saját utánpótlásának elvágását látja. Ez a jelnyelvi kultúra elvesztését okozhatja, ami szegényíti az emberi kultúrát, és ami miatt nem lesz, aki jelnyelvet tanítson, ha mégsem tudnak majd meggyógyítani egy siket gyereket.
Az emberek 10%-át érinti.[6] 124,2 millió ember vált különböző fokban hallássérültté 2004-ben, köztük 107,9 millió a szegény és közepes jövedelmű országokban élt.[20] 65 millióan gyermekkoruktól fogva hallássérültek voltak.[11] A fejlett országokban ezerből három volt halláskárosodott születésétől fogva, és a fejlődő országokban ezerből több, mint hat.[11] Magyarországon a SINOSZ becslései szerint mintegy 300 ezer nagyothalló és 60 ezer siket él.[13]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/nagyothallas-103144.html
- ↑ a b c http://napidoktor.hu/cikk/105.20225/Siketseg-es-nagyothallas
- ↑ Archivált másolat. [2012. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2010. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
- ↑ a b Oishi, N, Schacht, J (2011. június 1.). „Emerging treatments for noise-induced hearing loss”. Expert opinion on emerging drugs 16 (2), 235-45. o. PMID 21247358.
- ↑ (1979) „Age effect in hearing - a comparative analysis of published threshold data”. Audiology : official organ of the International Society of Audiology 18 (4), 320–34. o. PMID 475664.
- ↑ Analgesic Use and the Risk of Hearing Loss in Women. Oxford Journals: American Journal of EPIDEMIOLOGY, 2012. február 29.
- ↑ Tox Town – Toluene – Toxic chemicals and environmental health risks where you live and work – Text Version. toxtown.nlm.nih.gov. [2010. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 9.)
- ↑ "The World of the Deaf," The Washington Post, February 26, 1978, p. G1.
- ↑ a b c d e (ed.). Textbook of clinical pediatrics, 2. ed., Berlin: Springer, 602. o.. ISBN 9783642022012
- ↑ Archivált másolat. [2013. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
- ↑ a b Archivált másolat. [2013. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 18.)
- ↑ http://www.zenci.hu/szocikk/amuzia
- ↑ El Dib, RP, Mathew, JL; Martins, RH (2012. április 18.). „Interventions to promote the wearing of hearing protection”. Cochrane database of systematic reviews (Online) 4, CD005234. o. PMID 22513929.
- ↑ Kral A, O'Donoghue GM. Profound Deafness in Childhood. New England J Medicine 2010: 363; 1438-50.
- ↑ FDA Public Health Notification: Risk of Bacterial Meningitis in Children with Cochlear Implants. FDA, 2002. július 24. (Hozzáférés: 2008. november 9.)
- ↑ WHO. The global burden of disease : 2004 update, [Online-Ausg.], Geneva, Switzerland: World Health Organization, 35. o. (2008). ISBN 9789241563710