A halloysit (Al2(Si2O5)(OH)4 alumínium-szilikát, a kaolinnal rokon agyagásvány.

Halloysit
Halloysit ásvány
Halloysit ásvány
Általános adatok
Képlet Al2(Si2O5)(OH)4
Kristályrendszermonoklin
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzilikátásványok
AlosztályFilloszilikátok
Azonosítás
Megjelenés gömbös klaszterek
Szín Fehér; szürke, zöld, kék, sárga, piros a szennyeződésekből
Átlátszóság átlátszatlan
Törésmutató

nα = 1,553–1,565

nβ = 1,559–1,569

nγ = 1,560–1,570
Keménység 2-2,5
Hasadás puha
Törés kagylós
Sűrűség2,53 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Halloysit témájú médiaállományokat.

ElnevezéseSzerkesztés

Az ásványt 1826-ban megtalálójáról, Jean-Baptiste Julien d’Omalius d’Halloy, belga geológusról nevezték el.

TulajdonságaiSzerkesztés

Rendkívül puha, körömmel karcolható. Átlátszatlan, fehéres-földes tömegben jelenik meg. Monoklin kristályai mikroszkopikus méretűek.

ElőfordulásaSzerkesztés

Bazaltos és alkálimagmás kőzetek átalakulásának terméke, de savanyú magmás kőzetek földpátjainak bomlása során is keletkezhet. Ritkán pegmatitokban és bauxitokban, valamint tengeri eredetű üledékes kőzetekben is megtalálható.

LelőhelyeiSzerkesztés

Magyarországon a Budai-hegységből, a Vértesből (gánti bauxitbánya), valamint a Tokaji-hegységből írták le, a világon számos lelőhelye ismert, többek között Kolumbia területén.

FelhasználásaSzerkesztés

A kaolinhoz hasonlóan a kerámia- és a cementipar használja, bár felhasználása nem jelentős.

ForrásokSzerkesztés

  • Kupi László: Halloysit. A földgömb. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata. 2020. tavaszi különszám. 13.