Főmenü megnyitása

Halmos György (zongoraművész)

zongorista

Halmos György (Nagyvárad, 1915. augusztus 2.Kolozsvár, 1985. szeptember 13.) erdélyi zongoraművész, egyetemi tanár.

Halmos György
Halmos György 1967.jpg
Született 1915. augusztus 2.
Nagyvárad
Elhunyt 1985. szeptember 13. (70 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • tanár
Sírhely Házsongárdi temető

ÉletpályájaSzerkesztés

Nagyváradon járt iskolába, majd beiratkozott a budapesti Zeneakadémiára (1933–1935), aztán Bécsben folytatta tanulmányait, ahol Emil von Sauer és Paul Weingarten tanítványa volt. Budapesten 1941 áprilisában mutatkozott be a Fiatal tehetségek estje című rendezvényen, és a következő hónapban már önálló zongoraestet is adott.[1]

A második világháború idején munkaszolgálatra vitték. Amikor csak tehette, ott is zongorázott.

A háború végeztével zenei tevékenységét Kolozsváron folytatta szólistaként és tanárként. 1946-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben tanított, 1950-től a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán, majd 1967-től 1979-es nyugdíjazásáig a bukaresti Ciprian Porumbescu Zenekonzervatóriumban tanított. Sok tehetséges zongorista került ki a keze alól. Románia minden nagyobb városában zongorázott, többször volt a weimari nyári előadások vendégprofesszora.

A kritika elsősorban Beethoven-interpretációit értékelte, de Halmos György rajongott Chopin zenéjéért is, és szívesen vállalt részt nemzetközi zongoraversenyek zsürijében is. A Beethoven-szonáták felvételsorozatát a bukaresti Electrecord-hanglemezgyárnál nem tudta befejezni.

Lánya, Halmos Katalin zenetanárnő, zenei tankönyvíró.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943., Műsorfüzet.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés