Hammersberg Jenő
(1845–1918) jogász, főügyész
Hammersberg Jenő (Kassa, 1845. március 14. – Budapest, 1918. február 28.[1]) jogász, koronaügyész.
| Hammersberg Jenő | |
 | |
| Magyarország főügyészei | |
| Hivatali idő 1896. május 6. – 1902. június 28. | |
| Előd | Kozma Sándor |
| Utód | Székely Ferenc |
| Született | 1845. március 14. Kassa |
| Elhunyt | 1918. február 28. (72 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Párt | Szabadelvű Párt |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hammersberg Jenő témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
Szülei: Hammersberg László és Farkassányi Emma voltak.[2] Jogi tanulmányai elvégzése után ügyvéd, majd 1867–1868 között bíró volt szülővárosában. 1872–1878 között szabadelvű országgyűlési képviselő volt. 1883-ban ítélőtáblai bíró lett Budapesten. Rövid ideig vidéki bíróságok vezetőjeként dolgozott. 1891-ben kúriai bíró volt. 1896–1899 között Magyarország főügyésze volt Kozma Sándor után. 1899-ben az 1896. évi XXXIII. tv. alapján kinevezett első koronaügyész. 1902-ben nyugdíjba vonult. Felesége Bornemisza Ágnes volt.
Temetésére a Fiumei Úti Sírkertben került sor.[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Ügyészség
- Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet
További információk szerkesztés
- Nánási László: A magyar királyi ügyészség in: Fejezetek az ügyészség 130 éves történetéből
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8